Túl a Barátságon: a Fidesz és a vezeték

"Mi egy nap alatt elintézhetnénk Ukrajna összeomlását, egyetlen nap alatt ... történne egy baleset, kidől néhány oszlop, elszakad néhány vezeték, akkor Ukrajna megáll" - osztotta meg ötleteit Orbán Viktor, másfél hete Nógrádi Györggyel a Patrióta nevű YouTube-csatorna műsorában annak a helyzetnek a megoldására, hogy Ukrajna orosz energiaszektort célzó kampánya elérte a Barátság kőolajvezetéket.

Azt a vezetéket, amelytől az ország energiaellátása nagyban függ, ennek a kiszolgáltatottságnak a felszámolásáért pedig a Fidesz semmit nem tett a háború második szakaszának három és fél évvel ezelőtti kitörése óta.

Az év elején, Donald Trump békeközvetítésének egyik állomásaként Oroszország és Ukrajna megállapodott az energia-létesítmények támadásának kölcsönös felfüggesztésében. Az ukránok ekkor már régóta szisztematikusan pusztították az oroszok olaj infrastruktúráját, abból a megfontolásból, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék a fosszilis energia bevételektől nagyban függő orosz költségvetés mozgásterét. Donald Trump megválasztása után azonban a WTI típusú olaj jegyzése a korábbi 70 dolláros árról 80-ig emelkedett a közel-keleti helyzet bizonytalansága miatt, ez pedig az új amerikai adminisztrációnak meglehetősen kényelmetlen volt. Az egyik legfontosabb kampányígéretük volt az energiaárak letörése és az infláció csökkentése. Az olaj árának hirtelen emelkedése ezeket a célokat veszélyeztette, így egyre nagyobb nyomást helyeztek Ukrajnára, ne súlyosbítsák ezt a helyzetet az orosz olajipar rombolásával. A botrányos fehér házi találkozó után az ukránoknak nem sok lehetőségük volt, mint engedni.

Ez a megállapodás nem élt sokáig, mindkét fél tovább támadta a másik energia infrastruktúráját, még ha ideiglenesen kisebb intenzitással is. Az ezt követő hónapokban aztán ha lassan is, de változott az amerikai hozzáállás a háborúhoz.  

Miközben Ukrajna és az európai partnerei alkalmazkodnak Trump jelleméhez és igyekeznek a lehető legnagyobb kompromisszumkészséget felmutatni, az oroszok semmit nem engedtek a követeléseikből, sőt. A Trump-adminisztráció továbbra is kerüli a közvetlen nyomásgyakorlást Putyinra, akár szankciókkal, vagy a fegyverszállítások felpörgetésével, de azt már felismerték, hogy valamilyen módon mégis korlátozniuk kell az orosz elnököt. Ennek egyik eszközeként az amerikai tiltakozás az orosz finomítók bombázása ellen elhalkult. Ezt persze nagyban segítette az is, hogy a január végi 80 dolláros jegyzése augusztus közepére a WTI 63 dollárra csökkent. Az olajpiac szereplői egyre növelik a termelést, így pótolni tudják az egyre csökkenő orosz kibocsátást - ezt persze nem szívjóságból teszik, hanem csak kihasználják a helyzetet az orosz konkurencia kiszorítására.

Az amerikai álláspont változását jelzi az is, hogy Donald Trump augusztus elején magasabb vámokkal fenyegette meg az orosz olaj egyik legnagyobb vásárlóját, Indiát. Nem sokkal később, Scott Bessent pénzügyminiszter fenntarthatatlannak nevezte India azon gyakorlatát, amivel orosz olajat vesz olcsón, hogy aztán nagy profittal továbbértékesítse az abból feldolgozott termékeket. Ezzel együtt újraindult az ukrán offenzíva az orosz olajipar ellen, jellemzően a finomítói kapacitásokat célozva. A már említett fehér házi találkozó óta az ukránok tojáshéjon járnak az amerikaiakkal való kapcsolattartást illetően, így nehezen elképzelhető, hogy ezt nem az ő belegyezésükkel, vagy legalábbis a hallgatólagos jóváhagyásuk mellett teszik. 

Augusztusra tehát előállt egy olyan szituáció, amikor néhány, a világ menetét kevésbé értelmezni tudó közép-európai ország kormányán és néhány indiai oligarchán kívül meglehetősen keveseket érdekel az orosz olajipar helyzete a világban.

Az ukrán kampány a finomítók után az egyéb létesítményeket is elérte, így a magyar szempontból különösen kényes unecsai nyomóállomást is. Ez az állomás a Barátság kőolajvezeték hálózat egyik kiemelten fontos pontja, az ukrán határtól 50 kilométerre található. Az ukrán hadsereg már ezer kilométert is meghaladó mélységben képes rombolni az orosz hátországot, így ennek az elérése számukra nem jelent különösebb problémát. A vezeték innen három irányba ágazik el. A Belaruszon át nyugat felé, ahonnan egyfelől tovább halad Lengyelországba, másfelől pedig Ukrajnába, majd Szlovákiába és Magyarországra. A legtöbbet ez utóbbiról halunk, mivel magyar szempontból ez a legfontosabb, de de valójában ez a legkevésbé érdekes és ha csak az az egy iránya lenne, akkor az ukránok még lehet. nem is foglalkoznának vele. Magyarország és Szlovákia persze ezen keresztül vásárol orosz olajat és ezzel hozzájárul az orosz háborús költségvetés fenntartásához, így az ukrán stratégia szempontjából végeredményben nem mellékes ennek a bevételi forrásnak a megszüntetése.

A vezeték másik iránya a baltikumba tart, először szintén Belaruszon keresztül. A baltiak (ahogy a másik ágon a lengyelek sem), már régen nem vásárolnak orosz olajat, viszont ezen a vonalon kap alapanyagot Belaruszban a novopolocki finomító. Az ukrán támadások nyomán az orosz finomítói kapacitások olyan mértékben beszűkültek, hogy Moszkva már innen is vásárolt üzemanyagot az ellátási zavarok enyhítésére. Az ukránok nem fognak egy belarusz területen lévő üzemet támadni, viszont ha az unecsai állomás kiesik, akkor ez sem tud működni, így ezt a pótlólagos forrást ki tudják iktatni. Ehhez azért szükség lesz még a  Szurgut–Gorkij–Polock vezeték kiiktatására is, de valószínűleg megoldják.

A legtöbb térképen a harmadik ág nem is szerepel, ez Ust-Lugába tart. Itt található Oroszország egyik legnagyobb tengeri olaj terminálja, amit maga Putyin avatott fel 2011-ben. Ez a terminál kiemelten fontos az orosz tengeri olajkereskedelem szempontjából. A kedves olvasó itt már kitalálhatta, miért is lényeges ebből a szempontból az unecsai állomás. 

Minél kevesebb orosz olaj tud eljutni ebbe a kikötőbe, annál kevesebbet tudnak az oroszok eladni a jellemzően kvázi roncshajókból álló árnyékflottájuk segítségével, és annál jobban csökkennek az orosz bevételek. Ez pedig az ukránok kimondott stratégiai célja.

Orbán Viktor miniszterelnök tehát akkor kezdett el az Ukrajna felé tartó áram exportunk leállításával fenyegetőzni a Barátság vezeték elleni korábbi ukrán támadások után, amikor

1., Az európai államok többsége már a háború három és fél éve alatt levált az orosz olajról;
2., A nemzetközi helyzet úgy változott, hogy Ukrajna legfontosabb partnereit és ami a legfontosabb, az Egyesült Államokat nem zavarják az orosz energiaipar elleni támadások;
3., A magyar áramexport valójában marginális, sőt van amikor mi importálunk áramot Ukrajnából;
4., A magyar kormány egyik fő propaganda témája idén az Ukrajna elleni hergelés és hangulatkeltés, amibe óriási erőforrásokat öltek, Nemzeti Konzultációval, plakátokkal és más eszközökkel.

Oroszország augusztus 21-én a háború ideje alatt, az eddigi legsúlyosabb csapást hajtotta végre Kárpátalján, amikor az amerikai tulajdonban lévő munkácsi Flex-gyárat támadták. Az orosz érdekeket feltétel nélkül kiszolgáló Fidesz ezzel több ponton is kényes helyzetbe került. Megdőlt a mítosz, miszerint Kárpátalja biztonságban van a magyar kormány Kremlhez fűződő jó viszonya miatt. Mindezt tetézte Sulyok Tamás csúcsra tekert, a legrosszabb kommunista időket idéző szervilizmusa, amikor a támadásról szóló posztjából utólag kivette az "orosz" szót. Mindez nem sokkal azután történt, hogy az orosz külügyi hírszerző szolgálat a magyar kormány (Moszkvában kreált?) propagandája szerint értékelte a magyar belpolitikai helyzetet, amit aztán csinovnyikokat megszégyenítő buzgalommal helyeseltek a Fidesz prominens tagjai. 

Sulyok Tamás öncenzúrájával már annyira kilógott a lóláb, hogy még az is elgondolkozhatott a Fidesz Moszkvához fűződő valódi viszonyán, aki eddig efölött szemet hunyt.

Augusztus 22-én aztán az ukrán drónok újabb, immáron a harmadik csapást mértek az unecsai állomásra, az előzetes hírek szerint pedig ezzel egy hétre újra leáll az orosz olajszállítás Magyarországra. A magyar kormány válasza? Enervált panaszkodás Trumpnak és az Európai Bizottságnak. Nem is lehetett más, hiszen az áramexport leállítása még ha meg is történne, aligha lenne valós hatása, az ukránokat pedig akkor aztán végképp nem tartaná vissza semmi attól, hogy saját területükön zárják el a Barátság vezeték csapjait, rövid úton üzemanyagválságba sodorva a Magyarországot. Közben pedig Orbánék úgy írnak levelet Donald Trumpnak a "barátságtalan" ukrán támadásról, hogy az amerikai elnök otthon újságírói kérdéseket kap, mi a véleménye arról, hogy Putyin lebombázott egy amerikai üzemet Ukrajnában. Nem nehéz felfedezni az amerikai elnök arcába dobott orosz kesztyűt: "meg tudjátok védeni az érdekeltségeiteket Ukrajnában?" 

A kormány beszorult a saját narratívája, a nemzetközi politikában folytatott képmutató köpönyegforgatása és a valóság közé.

Sokadik alkalom már idén, amikor a Fidesz az egekbe emeli a tétet úgy, hogy valójában semmije nincs, amikor pedig teríteni kell a lapokat, akkor nem marad más, csak a habogás. A miniszterelnök el is utazott inkább az Adriára megírni a 2026-os választások győzelmi tervét. Az igazi kérdés persze velünk marad: mi a valódi oka annak, hogy a magyar kormány három és fél évig nem tett semmilyen valós lépést, hogy megoldja azt a helyzetet, amiben az ország energiaellátása kritikus mértékben függ attól az orosz olajtól, ami csak egy irányból érkezhet, az az irány pedig több ezer kilométernyi háborús övezeten át vezet, kiszolgáltatva ezzel az országot a háborúzó felek kénye-kedvének. Háborúban pedig nincs barátság.

Fotó: Wikipedia