Versenyfutás a falvakért - Szempontok a legújabb közvélemény-kutatások értelmezéséhez

Nyár végén a közvélemény-kutatók nagy része új eredményeket hozott nyilvánosságra, amelyekről számtalan elemzés született. A túl sok néha nem világosabb, hanem zavarosabb képet nyújt. Az alábbiakban néhány szempontot szeretnék kiemelni, amelyek segíthetik a lehetséges mértékben világos kép kialakítását.

Kormánypárti és nem kormánypárti intézetek

Az eredményeket összehasonlítva a legfeltűnőbb a kormányközeli és a többi intézet számai közötti hatalmas eltérés. Több, mint, ami hasonló módszertannal végzett kutatások esetén elképzelhető. 

A különböző intézetek módszertanában mindig vannak kisebb-nagyobb eltérések. Amikor azonban egy kormányközeli intézet „legvalószínűbb listás eredményről” beszél, az jelzi, hogy nagyon sok olyan „szavazatot” is elkönyvelnek, amelyeket „segítő kérdésekre” adott válaszok és más szubjektív szempontok alapján feltételeznek. Például olyanokét, akik nem nyilatkoznak pártszimpátiájukról, de el akarnak menni szavazni, olyanokét, akik megneveznek pártot, de kérdéses, hogy elmennek-e szavazni – a legtöbb intézetnél őket külön kezelik, ezért a biztos szavazókra és az összes pártot választóra vonatkozó adatot külön adják meg – és természetesen mindig vannak, akikre mindkét bizonytalansági tényező érvényes. Ezek együttes száma igen jelentős, és az ő szavazatukra vonatkozó számítgatás alapvetően megváltoztathatja a százalékarányokat. Kissé leegyszerűsített példával élve: mérhetik azt, hogy az adott időpontban 2 millióan vannak, akik biztos elmennének szavazni és a kormánypártot választanák. Úgy számítják azonban, hogy van 800 ezer most szavazói hajlandóságára és/vagy pártválasztására nézve bizonytalan olyan szavazó, akikről feltételezik, hogy mégiscsak elmennének, és közülük 650 ezer szavazna a Fideszre és csak 150 ezer a Tiszára. A végeredmény radikálisan más.

Ehhez két megjegyzést kell fűzni. Egyrészt azt, hogy van létjogosultsága ilyen számítgatásoknak; de azok alapvetően a jövő folyamatait próbálják előre jelezni, és nem vethetők össze azzal, hogyha kifejezetten az aktuális és kinyilvánított szándékra vonatkozó számokat közöl egy intézet. Másrészt a kormánypárti intézetek jól érzékelhetően azt feltételezik, hogy a Fidesztől a bizonytalanok táborába átment választók nagy részét vissza fogja tudni hódítani a kormánypárt. Ez nem elképzelhetetlen, de nem tekinthető másnak, mint a Fidesz számára legkedvezőbb forgatókönyv valóságként való feltüntetésének. 

Ha figyelembe vesszük azt is, hogy hónapokon át egyetlen kormánypárti intézet sem közölt adatot, újabban is csak a Nézőpont, miközben anyagi helyzetük miatt és saját bevallásuk szerint is sokkal több felmérést végeznek, mint a függetlenek, másrészt azt, hogy felmérési eredményeik az elmúlt év vége felé kezdtek drámai mértékben eltérni a többi intézetétől, vagyis akkor, amikor minden más jel szerint – beleértve nagyon konkrét számokat, időközi helyhatósági választások eredményeit – a Fidesz lejtmenetbe került, akkor helyesebb nem venni figyelembe adatközléseiket, amikor például az összes intézet átlagát számítjuk ki.

A nem kormánypárti intézetek eltérései

Tény, hogyha kisebb mértékben is, de azért meglehetősen nagyok a nem kormányfüggő intézetek adatai közötti eltérések is. Már amennyiben a Tisza és a Fidesz közötti különbséget nézzük. Ennek azonban olyan oka van, amely a választók egy részének politikai orientációjában meglévő valós bizonytalanságot tükröz.

Nyár végén a Tisza előnye a Fidesszel szemben a biztos választók esetében a Tiszára nézve legkevésbé kedvező felmérés szerint 6%, a legkedvezőbbnél 16 %. Ez azonban egyértelműen abból fakad, hogy a kis pártok összesített támogatottságát van intézet, amely mindössze 12 %-ra, és van, amelyik 24 %-ra méri. Ebben jól tükröződik, hogy van egy számottevő választói réteg, amely nem szimpatizál a Tiszával, de elsődleges célnak a NER-től való megszabadulást tekinti, és ezért hajlandó lehet mégis arra szavazni. Mivel a közvélemény-kutatók általában hosszabb kérdőív végén kérdezik meg kifejezetten a pártválasztói szándékot, feltételezhető, hogy az eltérő eredmények, vagyis az, hogy a hezitálók végül is a reális kihívónak tekintett Tiszát vagy az általuk jobban kedvelt kispártot adják meg választott pártként, függ a felvezető kérdésektől is.

Több százezres választói réteg tényleges hezitálása tükröződik tehát a felmérési eredmények közötti jelentős különbségben. Mivel reálisan lehet azzal számolni, hogy a hezitálók jelentős része, ha a pártlistán nem is, de az egyéni jelöltek esetében az esélyes ellenzéki jelöltre fog szavazni, az eltérő mérési számok a Tisza számára kedvezőek. Optimizmusukat növelheti, hogy az a két intézet, amelynél a leggyengébben állnak a kis pártok, és ennek megfelelően a legnagyobb a Tisza előnye a Fidesszel szemben, a hosszabb távon legmegbízhatóbbnak minősült Medián és a tavalyi választási eredményt előrejelzésében legjobban megközelítő 21 Kutatóközpont. 

Ha ezek fényében azt nézzük, hogy a Fidesznek milyen támogatottságot mutatnak ki a nem kormányfüggő intézetek, akkor már nagyon is egymáshoz közeli eredményeket láthatunk: a szám 35 és 39 százalék között van.    

Az elmúlt hónapok változásai

A következő kérdés az, hogy milyen trendek tapinthatók ki az elmúlt hónapok változásaira nézve. A nyilvánosságban, különösen újságcímekben gyakran az jelent meg, hogy „a nyarat a Fidesz nyerte meg”, közelebb került a Tiszához. Ha csak hibahatáron belüli változásról is van szó, de az különböző intézeteknél egy irányba mutat, az arra utal, hogy valós változásról van szó. A „nyárra” kitétel azonban már nem állja meg a helyét, ugyanis csak úgy igaz, ha a nyár középi és a legutóbbi felméréseket hasonlítjuk össze. 

A természetesen nem teljesen azonos időpontban, de egyaránt nyár elejének környékén tartott felmérésekkel összehasonlítva gyakorlatilag nem változott a helyzet: egyes intézeteknél kicsit nőtt, másoknál kicsit csökkent a különbség. Inkább azt lehet mondani, hogy a nyár első fele a Tiszának, a második inkább a Fidesznek kedvezett. Ezzel együtt a kormánypárt számára mindenképp siker, hogy úgy tűnik, stabilizálni tudta helyzetét: támogatottságát sikerült 35% fölött tartania, nem indult el az egyharmados arány alá. A Tisza számára viszont az lehet biztató, hogy a Fidesz hatalmas erőfeszítés révén is csak ilyen csekély eredményt ért el

Eltérő folyamatok különböző választói rétegeknél?

Van azonban olyan aspektusa a felméréseknek, amely aggasztóbb lehet a Tisza számára. Mivel a különböző intézetek az országos adatokon túl más és más választói rétegekre lebontott táblázatokat közölnek (ha közölnek egyáltalán), kevés egymással összehasonlítható adat van arra vonatkozólag, hogy melyik rétegekben milyen folyamatok tetten érhetők. Tekintettel arra, hogy a választás alapvetően az egyéni választói kerületekben dől el, különösen fontos, hogy milyen változások vannak az egyes településtípusok esetében. Erre nézve a Medián korábbi és újabb adatait lehet összehasonlítani. Annak alapján úgy tűnik, hogy a Fidesznek a községekben sikerült növelnie támogatottságát, miközben a nagyobb városokban legfeljebb megőrizte azt vagy akár még tovább is erodálódott. Nyár elején azt mérték, hogy a Tisza már a községekben is szinte beérte a Fideszt, nyár végére a különbség jelentősen nőtt.  Mi lehet ennek a következménye? A magyar választási rendszer sajátosságai miatt az, hogy egyszerre lehet igaz, hogy egy párt országosan erősödik. és hogy a jövendőbeli parlamenti erőviszonyok szempontjából ugyanakkor gyengülj. Lássuk ezt közelebbről.  

A kerületek körülbelül fele meghatározóan városinak tekinthető. Ezekben néhány kivételtől eltekintve a jelenlegi állás szerint esélytelen a Fidesz. Az a kérdés, hogy a másik felénél mi a helyzet. Ha azoknak jó felét is meg tudja nyerni a Tisza, akkor a Fidesznek nem lesz a NER lebontását nagyon megnehezítő egyharmados mandátumaránya. Amennyiben körülbelül azonos a két párt támogatottsága a községekben, figyelembe véve a mindenütt azért meglévő városokat is, a kis pártoktól az egyéni jelöltek esetében várható átszavazókat, ahol nagyobb tartaléka van a Tiszának, mint a Fidesznek, a vidéki kerületek többségét is elveszíti a Fidesz. Ha azonban valahol az öt százalék fölötti tartományban van a kormánypárt előnye a községekben, akkor azt a kérdéses kerületek többségében várhatólag nem tudja ellensúlyozni az említett másik két tényező. 

A választások végkimenetele szempontjából csekély jelentőségű az, hogy húsz vagy harminc százalékkal veszít-e a Fidesz Budapesten vagy, hogy növekszik-e a Tisza előnye amúgy is biztosan ellenzéki más megyei városokban, ha közben néhány százalékot erősödni tud a Fidesz a falvakban. És ez az a közeg, amelyik minden szempontból a leginkább kiszolgáltatott – a párttal jelenleg sokak által még mindig azonosított – kormánnyal szemben. 

Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban a Tisza tudatosan igyekezett ebben a közegben erősíteni támogatottságát hatalmas energiákat felemésztő vidékjárással, a pénzügyi lehetőségeit feltehetőleg igen jelentős mértékben felemésztő Tisza Hanggal. Ha valóban igaz, hogy ennek ellenére megszilárdultak a Fidesz pozíciói a falvakban, az azt jelenti, hogy miközben a Tisza feles győzelme akár még valószínűbbé is válhatott, mint néhány hónappal ezelőtt, kétharmados győzelméé romlottak. Az az állítás túlzás, hogy a falvak nélkül nem lehet megnyerni a választást – értsd: anélkül, hogy ebben a választói rétegben hasonló támogatottsága legyen a Tiszának, mint a Fidesznek – az azonban valószínűleg igaz, hogy kétharmados győzelmet nem lehet elérnie anélkül. Az ősz nagy kérdése valószínűleg az lesz, hogy ebben a vonatkozásban milyen trend bontakozik ki.  

Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook / Talpra Magyarok