A demokratikus viszonyok garanciája nem a kétharmad megakadályozása

Tisztában vagyok vele, hogy a választásokig még közel fél év van hátra, és azokat meg is kell nyerni. Ilyen tekintetben tele vagyok reménnyel, akkor is, ha ezért az utolsó pillanatig dolgozni, küzdeni kell. Mégis, azzal kapcsolatban, hogy mi lesz majd azután, az utóbbi hónapokban több fontos kérdés a közbeszéd része lett. Ezek közül néhány alapvető témában – például a választási rendszerünkkel vagy a közmédiával kapcsolatban – úgy érzem, mindenképpen állást kell foglalnom, ki kell fejtenem a véleményemet. Ezt szeretném megtenni a következőkben. De nézzük ezeket sorban. 

1. Tisztán arányos választási rendszert? 

Újra és újra felmerül, hogy a választások után – az országgyűlési képviselők választása kapcsán – át kellene térnünk egy tisztán arányos választási rendszerre. Ezt voltaképpen nem gondolom ördögtől valónak. Bár, ilyen tekintetben a magyar hagyományokat, a hazai politikai kultúrát, a magyar társadalmat vizsgálva egyértelműen a vegyes rendszert tartom megfelelőnek. Egészen pontosan egy jól hangolt vegyes rendszert. Amelyben a listás, tehát arányos oldal dominál. De erről itt, a Kontrollon is írtam korábban. 

Ami sokkal fontosabb: a magyar demokrácia garanciái elsősorban nem abban rejlenek, hogy megakadályozzuk a későbbiekben egy kétharmados többség létrejöttét. Ez helytelen megközelítés, amely tévútra vezet! Mert egy ilyen felfogásnak egyéb tekintetben több nem kívánt, negatív következménye volna. Ha erre koncentrálunk, azzal azt érjük el, hogy instabillá válhat egész jövőbeni politikai rendszerünk. Írhatnám azt is, hogy ezzel átesünk a ló túloldalára: autoriter vagy diktatórikus politikai rendszer helyett bizonytalanságot kapunk. Erre most nem térek ki bővebben, maradjunk a lényegnél. 

Ha a demokratikus viszonyokat, a klasszikus értelemben vett liberális demokráciát akarjuk biztosítani, hosszútávon garantálni, ahhoz alkotmányos biztosítékokra van szükségünk. Egyrészt, vissza kell állítani az ellenőrzések és egyensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását! Ezeket alkotmányos szinten kell rögzíteni. Másrészt, gondoskodnunk kell arról, hogy az alkotmányt ne lehessen csak úgy megváltoztatni. Az épp hatalmon lévők kénye és kedve szerint. Ez itt a lényeg. Nem egy estleges kétharmaddal szemben kell lépéseket tenni, biztosítékokat keresni. Hanem arra kell összpontosítani, hogy egy esetleges alkotmány vagy alaptörvény módosítást csak átgondoltan, demokratikusan lehessen végigvinni! Társadalmi kontrollal, valódi egyeztetések és széleskörű demokratikus döntések révén. 

És itt megint kénytelen vagyok a nyugati mintákhoz, bevált receptekhez fordulni. Vegyük a dán példát. Egy ottani alkotmánymódosításhoz társadalmi egyeztetés és parlamenti döntés kell, majd egy – a törvényhozás döntését – jóváhagyó népszavazás. Ezután pedig, ha mindkettő megvolt a következő választási ciklusban egy új parlamentnek is jóvá kell hagynia az adott módosítást. Egy ilyen modell jelenthet garanciákat. Nem a választási rendszer megváltoztatása önmagában. 

Ami pedig – a tisztán arányos rendszerekből általában következő – koalíciós kényszerrel, a koalíciós kormányzás előnyeivel kapcsolatos gondolatokat illeti, ebben van igazság. De a skandináv országok vagy Hollandia nem pusztán azért tartanak ott ahol, mert rendszeresen koalíciós kormányok irányítják a végrehajtó hatalmat. Itt sokkal többről van szó, évszázados politikai hagyományok is nagy szerepet játszanak. Illetve, ilyen viszonylatban a kommunizmus, az orosz megszállás hiánya is legalább ilyen fontos, mint a társadalmat, a politikai rendszereket formáló tényező. Mi itt most – ilyen értelemben – Kelet-Európában vagyunk. A történelmünket nem lehet felülírni. 

2. Azonnali elszámoltatást és a nemzeti vagyon visszaszerzését? 

Igen fontos az elszámoltatás, a nemzeti vagyon visszaszerzésének kérdésköre. Mindent meg kell tenni azért, hogy visszaszerezzük azt, amit elloptak. Csak óva intenék mindenkit attól, nehogy pont a fidesz hibájába essünk. Nem szabad újra a visszamenőleges hatályú törvénykezés eszközével élni. Biztosak lehetünk benne, hogy ez a szabadrablás – amit az elmúlt 15 évben kénytelenek voltunk végignézni – a legtöbb esetben a fennálló törvények keretei közt történt. Remekül kitalálva, lepapírozva. Álláspontom szerint a legfontosabb, hogy minden nyomozati eszközt – akár egy különleges ügyészség vagy egy erre a célra felállított hivatal létrehozásával – kihasználjunk. Fontos lépés lehet az Európai Ügyészséghez való csatlakozás is, de ettől önmagában felesleges csodát várni. Hasznos lépés lehet a milliárdok megadóztatása is. De legalább ilyen fontos, hogy a nyilvánosság erejével éljünk. Le kell rántani a leplet erről a rendszerről és ezen rendszer kiszolgálóiról. Akkor is, ha sok esetben a vagyont visszaszerezni, az érintetteket megbüntetni nem tudjuk. Nem szerepelhet a fő szempontok közt a – politikai vagy bármilyen más – bosszú. Nekünk a jövőbe kell tekintenünk. Mindent annak alárendelve kell tennünk. Annak érdekében, hogy a XX. század, illetve az elmúlt évtizedek viszontagságai, demokratikus hiányosságai ellenére végre egy valódi köztársaságot hagyhassunk gyermekinkre, unokáinkra. Nekünk velük kell foglalkozni, és bizonyos értelemben nem a múlttal. 

Fontos, hogy messzemenőkig felszámoljuk ezt a mosatni rendszert, de arra kell koncentrálnunk, hogy hosszútávon milyen országot, milyen demokráciát akarunk. 

Ilyen tekintetben is, egy tiszta, demokratikus alkotmányozási folyamatnak és bizonyos tekintetben egy új alaptörvénynek kell játszania a főszerepet. Már csak azért is, mert a hosszú évekre bebetonozott fideszes pártkatonák leváltása máshogy nem lehetséges. Márpedig, ha ezek hatalmon maradnak mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ne lehessen a szükséges reformokat végrehajtani. Akár még az állam működését is megbéníthatják. Pont annak érdekében, hogy a fidesz maradékai néhány év után visszatérve folytathassák, amit elkezdtek. 

3. A közmédia kérdése 

A propagandagépezet felszámolásának szükségességével messzemenőkig egyetértek. Az állami hirdetések befagyasztását – ahogy azt többen szeretnék – viszont már tévútnak gondolom. Az állami támogatások, hirdetések elvonása a fideszes médiagépezettől, több mint racionális lépés, az MTVA megszűntetése már sokkal kevésbé az. Ez utóbbira vonatkozó ötletek, igen komolytalan és átgondolatlan javaslatoknak tűnnek. Hazánknak szüksége van egy átlátható, demokratikusan működő közszolgálati médiára! Ez szerintem alapvető fontosságú. Az MTVA-t nem beszántani kell, hanem átalakítani, megreformálni. Vissza kell állítani ilyen tekintetben is a demokratikus kereteket. Ahogy egy állami, de független – újra az országgyűlés felügyelete alá rendelt – Magyar Távirati Irodára (MTI) is nagy szükség van. 

Az állami hirdetések rendszerét pedig kétségkívül nem lehet megszüntetni. Ez képtelenség. Minden kormányzat, a hivatalok, a különböző állami szervek a jövőben is kell, hogy kommunikáljanak. Nyilván egyoldalú propagandára, pártpolitikai narratívákra ilyen tekintetben semmi szükség. De tájékoztatásra, üzenetekre a jelentős társadalmi kérdésekben egyértelműen szükség van. Elég csak a nyugati demokráciák működésére vetni egy pillantást ilyen viszonylatban. 

A közszolgálati médiára visszatérve. Tehát, nem megszüntetésről kell értekezni, hanem végig kell gondolni, hogy miként, hogyan lehet egy igazságos, korrekt rendszert létrehozni. Talán skandináv vagy német mintára. Esetleg bevezetve a BBC egyharmad-egyharmad-egyharmad modelljét. Tisztességes közszolgálati médiára mindenképpen szükség van. 

Összegezve

Én hiszek a plurális demokráciában, azt remélem, hogy a következő években, a Tiszában – csak a fő irányzatokat sorolva – a konzervatívoknak, a zöldeknek, a szocialistáknak és a szabadelvűeknek is mind-mind helye lesz, helye van. Hiszek abban, hogy a következő kormánypárt nem csupán valami ellen, hanem valamiért szerveződik. Egy élhető, szabad és demokratikus Hazáért. 

Mint fentebb már kitértem rá, a magyar demokrácia kulcsa nem egy jövőbeni kétharmad megakadályozása. Hanem sokkal inkább azok az alkotmányos garanciák, melyek most hiányoznak. Ahogy már utaltam rá, elsődleges az ellenőrzések és egyensúlyok („checks and balances”) rendszerének visszaállítása, ha ezek működtek egyáltalán nálunk valaha. Nagyon fontos, hogy biztosítsuk az alkotmánymódosítás lehetőségének a megfelelő, demokratikus keretek közé szorítását. De ugyanilyen fontos – és erre most nem tértem ki – a valódi demokratikus hagyományok meghonosítása, felélesztése. Az állampolgári és civil attitűd erősítése. A valódi állampolgári nevelést már az oktatási intézményeinkben el kell kezdeni. Mert csak felvilágosult, tájékozott, jogaival és kötelezettségeivel tisztában lévő társadalom lehet erős és demokratikus. Kétharmadtól függetlenül. 

Szerző: Bajkó-Sokoray István okleveles politológus, független önkormányzati képviselő

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: parlament.hu