Orbán három lehetséges útja: Gyurcsány, EU, unokák

Orbán Viktor a rendszerváltás utáni magyar közélet legemblematikusabb alakja. Választási veresége után a kérdés az: véget ér-e ezzel a politikai története? Merre mozoghat a leköszönő miniszterelnök? Van egyáltalán értelme az újrakezdésnek? Véleménycikk.

Orbán Viktor 1990-ben ült be először az Országgyűlés padsoraiba, most pedig távozik, és nem veszi fel a mandátumát. A leköszönő kormányfő egyik legnagyobb tehetsége, hogy még egy csaknem háromnegyedes vereségből is képes magára vonni a figyelmet. Azzal ugyanis, hogy radikális irányváltás mellett döntött, ismét a közbeszéd fókuszába emelte a kérdést: mi lesz Orbán Viktor jövője a közéletben? Ezzel kapcsolatban három forgatókönyv rajzolódik ki.

Az első lehetőség az, amit maga a kormányfő is hangoztat:

az általa „nemzeti oldalnak” nevezett politikai tábor újraépítése. Ehhez persze elengedhetetlen lenne e jelző elhagyása, ahogy azt többek között Takács Péter távozó egészségügyi államtitkár is javasolta. A helyzet nem lenne teljesen idegen Orbán számára, hiszen 2002-ben hasonlóképp cselekedett. Bár akkor felvette a mandátumát, a parlamentben nem szólalt fel; helyette az országot járta, és megszervezte az – akkor még analóg – polgári köröket.

Orbán a Fidesz megkerülhetetlen arca. Megkockáztatom, hogy valóban ő az a kapocs, aki képes összetartani a következő kormány ellenzékét. Nem meglepő tehát a hír, hogy Lázár János nem rántott kardot ellene a pártelnöki pozícióért. Kérdés azonban, képes-e még a megújulásra; ha igen, nem zárható ki, hogy van még számára visszaút. Ehhez azonban elkerülhetetlen, hogy szembenézzen a múlttal – amire jelenleg képtelennek tűnik. Orbán legnagyobb gyengesége ugyanis épp az önreflexió hiánya.

Épp ezért a valószínűbb forgatókönyv negatív kimenetelű: ahogyan Gyurcsány Ferenc sem volt képes szembenézni 2006-tal, a szociális népszavazással és bukásának körülményeivel, úgy Orbán Viktor sem rendelkezik azzal a rugalmassággal, hogy 16 év gyűlöletkampányaival és szisztematikus – igen, szisztematikus – vagyonfelhalmozásával számot vessen. Ha ezt nem teszi meg, szépen lassan mémmé válik, végleg elveszítve azt az erőt, amit az elmúlt években már amúgy is egyre görcsösebben keresett.

A második opció a szintlépés

– legalábbis az ő olvasatában. Orbán Viktor ugyanis, ha utolsó helyen is, de szerepelt a Fidesz–KDNP európai parlamenti listáján. Így ha onnan valakit hazahív, átveheti a helyét. Sokan élből elvetik ezt az elgondolást, ugyanakkor van benne ráció: ha igazuk van azoknak az elemzőknek, akik szerint Orbánt már untatja a belpolitika, ez logikus ugrás lenne számára.

Ebben az esetben annak a Patrióta frakciónak lehetne a vezéralakja, amelynek létrehozásában is kulcsszerepet játszott. Továbbá nem szabad elfelejteni, hogy 2029-ben, az EP-választásokat követően új bizottsági elnököt választanak; abban pedig Magyar Péternek igaza van, hogy Orbán az elmúlt tíz évben használt retorikája alapján épp erre a pozícióra gyúrt – ha úgy vesszük, kicsit mindig is az Európai Bizottság elnökeként beszélt.

Ez a lépés ugyanakkor felérne egy beismerő vallomással: egy ilyen döntéssel azt kommunikálná a közvélemény felé, hogy a hazai belpolitikában már képtelen labdába rúgni. Ahogy fentebb utaltam rá, Orbán tartja egyben ezt a szavazótábort. Elég lenne egyszer csalódniuk benne, és az a közeg, amely eddig a pajzsára emelte, szépen lassan kételkedni kezdene. Brüsszelből hazabeszélni ugyanis sokkal nehezebb, mint a hazai kormányfői bársonyszékből az EU-ról szónokolni.

Egy olyan előnye is lenne a brüsszeli helyzetváltoztatásnak, hogy az EP-képviselői mandátummal mentelmi jog is járna. Ezt az uniós intézményrendszerben jóval nehezebben tudnák felfüggeszteni egy esetleges elszámoltatás esetén, mint a magyar parlamentben, ahol kétharmados Tisza-többség van.

A harmadik, egyben utolsó forgatókönyv talán a legegyértelműbb:

a visszavonulás. Angela Merkel is épp 16 évnyi kormányzás után döntött úgy, hogy visszalép a közélettől, nem indul újra a kancellári posztért, és megírja az emlékiratait. Tölgyessy Péter úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktornak is erre az útra kellene lépnie. Meglátásom szerint a politikusból lett elemzőnek teljesen igaza van. Orbán politikai karrierje véget ért, hiszen április 12-én valójában róla tartottak népszavazást. Ez a voksolás egy referendum volt Orbán Viktor politikai karakteréről és az általa felépített rendszerről.

Épp ezért lehetetlen számára a szembenézés. Pontosan emiatt nem dönthet úgy sem, hogy felszáll az első brüsszeli Wizz Air járatra. Itt az ideje levonni a konzekvenciákat, és hazatérni az unokákhoz. A mostani választás pedig megadta ehhez a végszót.

Fotó: YouTube / Patrióta