Külföldi politikusbűnözők menedéke lett Magyarország

Van egy ország Európa közepén, amelynek vezetése tizenöt éve harsány hangon hirdeti a rendet, a törvényt, a „keresztény erkölcsöt”, miközben csendben, adminisztratív alapossággal menedékhellyé alakítja az államot azok számára, akik saját hazájuk bírósága és bűnüldöző szervei elől menekülnek. Ez nem összeesküvés-elmélet, elég végignézni az elmúlt évek fideszes „vendéglistáját”.

Nemrég a volt lengyel igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro jelentette be, hogy Magyarországon kért menedékjogot. Nem konferencia-meghívót, hanem menedékjogot. Olyan ember, akit saját hazájában elszámoltatás, nyomozás, büntetőeljárás fenyeget. Ez a jogállami környezetben szocializálódott jóember nem Belgiumot, nem Németországot vagy más, jogállami tekintetben kiemelkedően teljesítő EU-s tagállamot választott menedékhelyként, ahol majd megvédik őt a szerinte igaztalan vádaktól, hanem Magyarországot. Ez pedig kegyetlen minősítése annak, mivé is lett Magyarország a Fidesz-kormány alatt.

Persze érthető volt Zbigniew Ziobro döntése, mert a Fidesznél nem az első eset, hogy bűnöző politikusoknak nyújt menedéket. Emlékezzünk csak Nikola Gruevskire, Észak-Macedónia volt miniszterelnökére, aki jogerősen elítélve, börtönbüntetés elől menekülve magyar diplomáciai segítséggel érkezett Budapestre 2018-ban. Nem egy gumicsónakon, nem lefüggönyözött autóval, nem egy teherautó rakterében megbújva, éjjel, becsempészve magát egy EU-s határon, hanem diplomata útlevéllel, a Fidesz-kormány által szervezetten, elegánsan, sőt, büszkén, nagy csinnadrattával, felmagasztosulva érkezett. Azóta is itt él, biztonságban. A magyar állam nemhogy nem adta ki, de példás gyorsasággal biztosította számára a védelmet, sőt, kiemelkedő megélhetést is a magyar adófizető polgárok pénzéből.

A lengyel szál sem új. 2024-ben Marcin Romanowski, volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettes kapott politikai menedékjogot Magyarországon, miközben hazájában korrupciós ügyek és hivatali visszaélés miatt keresték. Az Orbán-kormány akkor is ugyanazt mondta védőbeszédként, kifogásként a menedékjog megadására: politikai üldöztetés, jogállami aggályok, kettős mérce. Mindig ez a szöveg. Csak a nevek változnak.

Nem menekültek, nem háborús áldozatok, nem üldözött újságírók kapnak a Fidesztől védelmet Magyarország nevében, hanem politikai szövetségesek, ideológiai rokonok, hasonló módszerekkel kormányzó figurák, akiknél a jogállam hirtelen „vitássá válik”, amint a számonkérés elindul. Magyarország így lett az európai politikai bűnözők elitjének kellemetlenül illatozó mellékhelyisége, ahová orrbefogva jönnek vagy inkább sehogyan sem a EU normáit betartó uniós vezetők.

Sajnos ez a gyalázatos külpolitikai magatartás tökéletesen illeszkedik a belpolitikai gyakorlatba. Itthon sem azt firtatja a Fidesz rendszere, hogy történt-e bűncselekmény, hanem azt, hogy ki követte el. A NER világában a bűn nem jogi kategória, hanem lojalitási kérdés. Ha a „mi kutyánk kölyke”, akkor adminisztratív hiba történt, félreértés, politikai támadás, balos üldöztetés, rágalom, lipsi hazudozás, Brüsszel, meg kell védenünk nemzeti értékeinket, szuverenitásunkat, nincs itt semmiféle bűncselekmény, „Maguk propagandisták, úgyhogy húzzanak legyenek szívesek haza! Jó?!”. 

Ha ellenzéki az „elkövető”, akkor példát statuálnak. Sőt, ha nem követte el, akkor majd ráfogják az ellenzéki illetőre, hogy elkövette, majd lesz belőle egy 5-6 évig tartó per, aminek a végén kiderül ugyan, hogy hazudtak és majd fizetni kell érte, de majd azt is közpénzből teszik, azaz nem az ő pénztárcájuk fogyatkozik meg, hanem az adófizetőké, azok meg már úgyis megszokták, hogy lop tőlük a Fidesz, az ellenzéki politikus meg addigra már politikai hulla lesz.

A Polt Péter és az utódja által vezetett Legfőbb Ügyészség ebben a rendszerben nem vak, hanem tudatosan szelektíven lát. Amit nem akar észrevenni, azt nem látja, amit nagyon akar, azt messziről kiszúrja, vagy épp hazudik egy nagyot, hogy igazolja a valóságban nem létező teóriájukat. Pintér Sándor belügyminiszter úgymond rendet tart, csak éppen nem az igazság rendjét, hanem a Fidesz érdekeit szolgáló stabilitásét. A kettő nem ugyanaz.

Ez a logika exportálódott külpolitikává. Aki a Fidesz szerint „megfelelő helyről” jön ide, azt megvédik. Aki kérdez, azt kioktatják. Aki számonkér, arra Brüsszelt kiáltanak, behívják a nagykövetet és kiutasítják az országból, mint a nemzetre veszélyes elemet. Így válik a „szuverenitás” szó a felelősség elhárításának legpraktikusabb eszközévé.

Ennek fényében nem kérdés, hogy miért vált Magyarország a politikusbűnözők otthonává. Maga a rendszer bűnelkövető és ez vonzza a bűnelkövetőket, illetve a rendszer is olyan bűnelkövetőket keres Magyarország határain túl, akik pont úgy szeretik kifosztani a saját nemzetüket, ahogy a Fidesz teszi ezt Magyarországon. Similis simili gaudet. A Fidesznél az a politikai kultúra, hogy a jog nem korlát, hanem díszlet, az erkölcs hivatkozási alap, nem mérce, a menedékjog nem humanitárius intézmény, hanem politikai szívesség.

Szerző: Nemes György

Fotó: Facebook / Orbán Viktor