Kiemelten védendő célpontok: ellenzéki tüntetés, ellenzéki pártok, újságírók

2006 rossz emlékű őszén, konkrétan október 23-a után olvastam egy nem igazán narancspárti újságírótól, hogy Gyurcsány és Gergényi valahogy nem realizálta, hogy egy ellenzéki tüntetés bármely országban egy kiemelten védendő célpont. Az abban résztvevőket nemhogy bántani nem szabad, de a rendvédelem feladata az lenne, hogy semmi bajuk ne legyen. Akkor is igazat adtam neki, most is így gondolok erre vissza, amikor az ebből az érzésből (is) kinőtt hatalom immár 16 éve regnál és mintha kezdené ezt elfelejteni.

A kedd reggeli hírek alapján egy kérdést tennék fel a narancsnak: ha az orosz titkosszolgálat és egy magyar ellenzéki újságíró közt valamilyen konfliktus támad: kinek az oldalára áll? Mintha nem lenne teljesen nyilvánvaló, hogy a nemzet részét, sőt, igen fontos “immunrendszerét” adó kormánykritikus újságíró pártjára kellene állnia.
De ha már párt: szintén a kedd reggel kérdése volt az is, a titkosszolgálatok arra valók-e, hogy egy ellenzéki párt informatikai rendszerébe próbáljanak behatolni, onnan adatokat lopni (amit aztán valaki rögvest ukránzászlós akciónak nevez), vagy netán azt megpróbálják a választás előtt lekapcsolni? Watergate, gondolhatnánk – valójában Nixon nem abba bukott bele, hogy az emberei valami ilyesmit csináltak a demokrata párt központjában, hanem hogy erről bizonyíthatóan hazudott. Na, ebbe nálunk nem lehet belebukni. Már csak azért sem, mert nálunk az olyanokkal, amelyekbe máshol vagy másmikor belebuknak, azzal nálunk büszkélkedni szoktak. Ahogy most a külügyminiszter teszi.

De visszatérve az elejére: bizony, a szolgálatok, a rendvédelem dolga, hogy a címben megjelölt entitásokat megvédjék, működésüket lehetővé tegyék, lévén ugyanannak a nemzetnek a részei, ugyanazért a szolgáltatásért tartják fenn a szolgálatokat, mint a kormánypártiak. Ez lenne a normális. Az ettől való eltérés pedig nemcsak nem normális, de nem is törvényes.