Jelképek, hősök, változások, következmények
Országjárás közben rendre találkozom érdekes helyzetekkel, személyekkel, tárgyakkal, épületekkel, természetformáló emberi alkotásokkal, amik és akik nagyon fontos és nagyon pontos mintáját adják annak, mivé is vált ez az ország az elmúlt 16 év alatt. Nemes György írása.
Országjárás közben rendre találkozom érdekes helyzetekkel, személyekkel, tárgyakkal, épületekkel, természetformáló emberi alkotásokkal, amik és akik nagyon fontos és nagyon pontos mintáját adják annak, mivé is vált ez az ország az elmúlt 16 év alatt.
Számomra az egyik legerősebb jelkép az üres utcáké szerte az országban, legutóbb Oroszlányban és Tatabányán. Kétségtelen jól mutatnak Kokas Ignác szgraffitói a házfalakon, ha nem áll eléjük a tömeg, de ez a falanszterjelenet sírvafakasztó üzenetet hordoz. Ahogy a Békés megyei Kaszaper Tiszás jelöltjének, Gurzó Máriának a szavai is szívbemarkolók: „eltűntek a gyerekek az utcáinkról”. Hihetetlen erejű szavak és képek.
Szerencsére vannak pozitív hangulatok is. A hónapok óta mondogatott Tisza-jelszó – Ne féljetek! – beérett és az emberek szépen fokozatosan kezdték komolyan venni. Először csak suttogtak, beesett egy-egy levél a szerkesztőségekbe, Tisza-szigetekhez és most már ott tartunk, hogy lett egy Szabó Bencénk, akinek a kiállása és félelem nélküli szavai megrengették a Fideszt. Egy őszinte, igaz magyar hazafival, aki még a legsúlyosabb vegzálást is vállalja a nemzetéért nehéz mit kezdeni. Nemzeti hősöket nem bölcs dolog támadni.
És sorra követik a példát mások, rendőrök, tanárok, vasutasok, zsákfalvakban közmunkára kényszerülők... Az egyik hazug embernek nevezi Pintér Sándort, aminél merészebbet nem igazán lehet elképzelni egy fegyveres testület tagjától, a másik jelzi, hogy most pakolják szerelvényekre Matolcsyék a tőled lopott vagyont, a harmadik meg arccal meséli el, hogy hazudik, csal, fenyeget, zsarol, lefizet a Fidesz rászorulókat a szavazatokért. Egészen konkrétan azt is elmeséli, hogy droggal és magyar emberek egészségének veszélyeztetésével zsarolják ki tőlük a voksaikat.
Nálam ez utóbbiak – ha lehet fokozni a fokozhatatlant – simán akkora hősök (ha nem nagyobbak), mint Szabó Bence százados úr, mivel ezek a nehéz sorsú emberek ténylegesen az életükkel játszanak, amikor belemondják a kamerába, hogy a Fidesz bűnözőkből áll és évtizedek óta követ el választási csalásokat. Hétköznapi ember számára felfoghatatlan kockázatot vállaltak ezzel. Ahogy „A szavazat ára” című film készítői is rendesen feszegették a határokat. A legkedvesebb jelenet, hogy még filmkészítőket féltették a sokkal nehezebb sorban élők.
Az erkölcsi fölény és a hétköznapi emberekre újra rátaláló bátorság, önbizalom, önérzet olyan látványos formákat ölt, amik a közvéleménykutatókat, rajtuk keresztül pedig a tőzsdéket is kőkeményen befolyásolta. Mert ne feledjük, hogy a piac az egyik, ha nem a legerősebb kontrollja egy hatalomnak. A piac tükre pedig a tőzsde. Felfoghatatlan méretű és irányultságú anyagi érdek tömörül itt össze, ami egyben az emberiség történelmének legdrágább termékét, az információt is ide vonzza.
Tehát ha a tőzsde azt mondja, hogy a NER legértékesebb árucikkei, cégei szart sem érnek és ezen cégek részvényei drámai mértékben zuhanni kezdenek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezen látványos zuhanás mögött felettébb megbízható és erős információk állnak.
És hétfő reggel a tőzsdén megint zuhantak a NER cégeinek a részvényei.
„Legyetek bátorak” és „Ne féljetek”!
Szerző: Nemes György