Parasztlázadás jobbágyokkal és hétszilvafás nemesekkel

Belső körlevélben követeli a vezetőségtől az állami hírügynökség 90 munkatársa, hogy szabadon végezhessék a munkájukat. Nagyjából azt közlik a nemzettel, hogy ők „parancsa tették, amit tettek”. Lényegét tekintve eddig a hír, ami nekem, közpénzt firkászként sosem látott médiamunkásnak roppant meghökkentő. Ugyanis tudtommal olyan újságírás nincs, amit nem szabadon végeznek. Azt ugyanis a jelenlegi ismereteim szerint propagandának nevezzük.

Vajon hány perc kellett ahhoz, hogy kiderüljön az MTVA dolgozói számára, hogy amit végeznek, az nem újságírás? A fennmaradó x év x hónap x óra és x percben vajon hogyan érezték magukat? Megvásárolt embernek? Erkölcsi hullának? Szakmáját megtagadó embernek? Hazug propagandistának? Arccal a kassza felé élő megalkuvónak? Az igazságot, a korrekt tájékoztatás kötelezettségét 30 ezüstért eladó Júdásnak? Tényleg ennyire nehéz volt az élet Budapesten, hogy nem volt más munka, ahol megmaradhatott volna a becsületük?

Ne legyen senkinek sem kétsége afelől, hogy ezek a ma a szabad munkavégzésért tüntető felháborodott médiamunkások éveken át pontosan tudták, hogy hazudnak a nemzetnek, hazudnak a magyar embereknek, hazudnak mindenkinek, akik hallgatják, nézik, olvassák őket. Jól hangzik, hogy „parancsra tettem”-el védekeznek, de ők nem áldozatok, hanem ők úgy döntöttek, hogy gazemberként élnek tovább. Pont.

Nekem volt nem kevés olyan évem, hogy nem volt annyi bevételem, hogy megéljek. Mások segítségére szorultam. És nem voltam egyedül. Volt, akinek sikerült megteremtenie az egzisztenciális minimumot újságíróként, volt, aki elhagyta az újságírói szakmát, hogy megéljen. Kőműves lett, bolti eladó, zöldségtermelő, etc, etc. De nem akartunk gazemberekké válni. 

Számosan voltak, akik nem fogadták el az olyan emberek utasítását, mint Németh Pitbull Zsolt NER-báró és nem voltak hajlandók úgy cikket írni, hogy egyes kiváltságosak cenzúrázzák az írását. 

Félreértés ne essék: nagyon helyes, hogy nem akarják tovább azt csinálni, amit eddig és nem hajlandóak tovább propagandistaként dolgozni. Ez abszolút rendben van. Ez a normális. A probléma ott van, hogy miként számol el ez a stáb az elmúlt évekkel? És miként néz szembe azokkal, akik nem voltak hajlandók megvásárolt jobbágyként hétszilvafás semmirekellő „nemesek” parancsai szerint élni és inkább választották a kirekesztettséget, a megélhetési nehézségeket, a szakmai becsületért cserébe?

Kellemes önvizsgálatot kívánok!

Szerző: Nemes György