Mintha ez már egyszer megtörtént volna....
Klemens von Metternich bukása és a Habsburg Birodalom megingása közvetlen lehetőséget adott a magyar reformok kikényszerítésére. Kísérteties hasonlóságok a jelenkor történéseivel.
Klemens von Metternich bukása és a Habsburg Birodalom megingása közvetlen lehetőséget adott a magyar reformok kikényszerítésére. Kísérteties hasonlóságok a jelenkor történéseivel.
Nem sokkal azután, hogy a párizsi forradalom híre elért Pozsonyba, felpezsdült a közélet. 1848. március 3-án Kossuth Lajos az országgyűlés kerületi ülésén mondott beszédet, amelyben bírálta a bécsi kormány pénzügyi politikáját, és a kincstár helyzetének nyilvánosságra hozatalát követelte. Javasolta az önálló, felelős pénzügyminisztérium felállítását.
Arról is beszélt, hogy a régi rendszert még rövid ideig fenn lehet tartani az erőszak eszközeivel, de a Szent Szövetség felújításával kapcsolatban már arra figyelmeztetett: „vannak hatalmak, melyek mint barátok veszélyesebbek, mint mikor ellenségek”.
A követeknek az országgyűlés felelősségét emelte ki: az alkotmányos fejlődés, a közrend és a nép érdekében eredményesnek kell lenniük. Megoldást sürgetett a Részek (Partium) és a horvát kérdés ügyében, és ismertette a király elé terjesztendő felirati javaslatainak főbb pontjait.
A magyar országgyűlés ennek nyomán döntött a közteherviselésről és az úrbéri viszonyok megszüntetéséről. Könnyítést kért a katonai élelmezés terén, és halaszthatatlannak tartotta a szabad királyi városok közigazgatási és politikai rendezését, valamint a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem fejlesztését.
Valódi képviseleti rendszert követelt, és azt, hogy a magyar állam szükségleteit és jövedelmeit számba kell venni, majd felelős kezelés alá kell vonni. Kossuth szerint a birodalmat csak az mentheti meg, ha az uralkodó Magyarország számára alkotmányt ad.
A beszéd fordítása hamarosan elterjedt a bécsi udvarban, és nagy szerepet játszott a 1848-as bécsi forradalom kirobbanásában. A felsőtábla vezetői Bécsbe utaztak, hogy megakadályozzák a főrendek összehívását, majd március 14-én elfogadták a felirati javaslatot, amelyet V. Ferdinánd elé terjesztettek.
A király március 17-én teljhatalmú helytartóvá nevezte ki István nádort, aki Batthyány Lajost bízta meg kormányalakítással.
