Április 12-én nemcsak a győztesek sírtak

Viszonylag korán érkeztem haza - miután a Kontroll-stábjának tagjaként a Fidesz-eredményvárójának környékén órákon át cirkáltam, és azzal töltöttem az időm, hogy nézem az embereket -, sört bontottam, bekapcsoltam a tévét, és egy híradásból rövidesen megtudhattam, hogy a Hetek stábja regisztrált ugyan - de egy szimpatikus riporternő elmondása szerint -, mégsem engedték be őket a Tisza-eredményvárójába, ezért a nép közé voltak kénytelenek vegyülni, amitől azonban nem váltak boldogtalanná, hanem viszont elkeveredtek a tömegben, és onnan tudósítottak, szemben a Hetek másik stábjával, ami szintén regisztrált, ezért őket annak rendje és módja szerint be is bocsátották a Fidesz eredményvárójába, ez azonban mégsem dobta fel az ifjú riportert, aki azért nem tudta éhét csillapítani, mert drága volt a pogácsa, ezért azzal vigasztalta magát és a rá figyelő nagyérdeműt, hogy a közelében lévő tribünön rövid időn belül feltehetően nagyívű dolgok fognak történni.

Az RTL is regisztrált, de a Kontroll-stábjához hasonlóan mégsem léphettek át a Bálna nemlétező küszöbén, aminek következtében ezirányú tapasztalatukat voltak kénytelenek csak csupán megosztani az operatőrömmel, hogy a külső eredményváróban nagyon drága az ásványvíz, ezért inkább egy közeli kereskedelmi egységben szereztek be buborékosat és buboréktalant.

A Bálnán kívül rekedt külföldi és magyar stábok abban a reményben portyáztak az épület körül, hogy valamilyen Fidesz-prominenst csak sikerül becserkészniük, mivel a "nagykutyák" megközelíthetetlennek bizonyultak, miután őket a stábjuk egyenesen a Bálna mélygarázsába repítette, így azután a Blikk fiatal riporterének - példának okán - snecikkel kellett beérnie.

Mindeközben Batka Zoltán, a Népszava méltán híres száguldó riportere rollerrel rótta a köröket a Bálna körül. Természetesen ő is riportalanyokat keresett. de ő sem járt sokkal jobban a többieknél, bár angoltudásának köszönhetően - szerintem - több interjút sikerült adnia, mint kapnia.

Ő azért a kényesebb ízlésűek táborát gyarapította, és nem fanyalodott a Schobert házaspárra, akik az idő előrehaladtával - úgy tűnik - végképpen elveszthették azt az egyébként fontos érzéküket, amivel az ember meg tudja különböztetni az intimszféráját a közéletitől. A közelükben állva nem tudtam nem meghallani, ahogy ismét és újólag sikerült letenniük a garast a Fidesz-KDNP mellett, ami ezen az estén azért sem lehetett könnyű nekik, hiszen néhány órával korábban még a rákbetegségéről beszélt Réka, amit hol némán, hol nem némán figyelt szűkebb családja: férje és az összes gyerek, hogy Marsi Anikóról véletlenül se feledkezzek meg, aki a riport felkonferálása közben kis híján elsírta magát.

De vissza a Bálnához, aminek bejáratánál a méltán híres Schuszter Lórándba, a P. Mobil frontemberébe botlottam, aki csak azt követően mondta fel nekem a kötelező tananyagot az ukránokról és az Európai Unióról, miután tisztáztuk: évtizedekkel korábban a Magyar Televízióban nem én akartam leparancsolni róla azt a politikai tartalmat hordozó trikóját, amit akkor nem véletlenül öltött magára. Ezzel együtt - vagy ennek dacára? - sikerült zavarba hoznia, amikor az ominózus félreértés tisztázása után arra kérdezett:

- Akkor viszont ki lehetett az? -, amire nem esett nehezemre őszintén válaszolni:
- Fogalmam sincs.
Schuszter Lórándba később még többször belebotlottam, ami újabb kérdések vetett fel bennem, de nem akartam azzal zavarba hozni, hogy nem arról van-e itt szó, hogy egyszerű érdeklődőként nem engedik be - vagy más oka van a bóklászásának? -, miközben szemrevételezhettem, hogy sem a Gáspár család, sem Nagy Feró nem akadt fent a szűrőn.

Ekkor azonban nem tudhattam, hogy a java még hátra van....

Mert már ugyan korábban előfordult, hogy azért készültek selfiek velem, mert felismertek - "Fiala az utcán" -, arra azonban nem voltam felkészülve, hogy miután Orbán Viktor elismerte a kormányzópártok vereségét, a szó szoros értelmében boldog-boldogtalan kezdjen ölelgetni, hol amiatt, hogy 

- végre megtörte a Fidesz 16 éve tartó hatalmát a Tisza, hol meg amiatt, hogy
- a család férfitagjait rövidesen besorozzák katonának, és irány: Ukrajna!

Egyik ámulatból estem a másikba... és nem sok híja volt, hogy leöntsenek sörrel, miután közvetlen mellettem egy fiatalember azért tapsolta meg a miniszterelnököt, hogy végre, felszabadult az ország, amire felhergelt a környezet - a Valtont is ideértve -, és "lemocskostiszabérencezték", és valószínűleg ennél súlyosabb dolgok is megestek volna, ha az illető nem húzott volna időben nyúlcipőt.

Már hazafelé cihelődtem, amikor egy biciklista ért mellém, aki kérdés nélkül közölte, hogy egész nap tekert, ezért nem volt ideje megtudni az eredményt, mi történt, mivel azonban érdeklődését a tévedés kockázatával fontoskodásnak ítéltem, faképnél hagytam, viszont megtartóztattam magam, és nem szóltam be neki azzal, hogy az volna a legegyszerűbb, ha felhívná a Magyar Távirati Irodát.

Utólag jöttem rá, hogy ez nem is lett volna olyan rossz ötlet.