Orbán Viktorral közölte a nemzet, hogy "vége van, kicsi", mire bátran elszaladt

Hír: Orbán nem ül be a Parlamentbe, nem veszi fel a mandátumát. Azonban a két perces nagy bejelentésben van egy mondat, ami mindent elmond Orbán Viktorról: "Rám most nem a Parlamentben, hanem a nemzet oldal újjászervezésében van szükségünk." Figyeljünk a gyönyörű nyelvtani üzenetre: „Rám… van szükségünk.” 

Hát nem cuki ez a királyi többes? És milyen szépen kifejezi, hogy a Fidesz az én vagyunk. Csodálatos. Ehhez képest XIV. Lajos „az állam én vagyok” meghatározása egy kazánszürke nyelvi primitívség. Ennél élvezetesebben és tömörebben a büdös életben nem lehetett volna kifejezni, mi is volt a legfőbb gond a Fidesszel. Egy frankó személyi kultuszt építettek fel és működtettek, ahol a vezér megkérdőjelezhetetlen, minden döntés az övé, minden gondolat és (köz)vagyon is az övé, amit majd ő oszt el kegyesen az alattvalók között. Mindannyian emlékszünk a csodás meghatározásaira, hogy „én” elintézem, „én” utasítom, „én” kifizetem, „én” megcsinálom, „én” kiosztok pár kokit és sallert, én, én, én… Még a „mi” is „én” vagyunk.

Hofi nem véletlenül mondta róla 1999-ben: Tudod mi a különbség Isten és Orbán Viktor között? Isten nem akar Orbán Viktor lenni. Orbán Viktor hatalomhoz való kényszeres viszonyulását tökéletesen példázza, hogy már a 2002-es vereségkor is kijelentette, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Vagyis „én” nem lehetünk vesztesek. És ezt is tudta tetézni, mert 2006-ban, amikor Gyurcsány rommá alázta a miniszterelnök-jelölti vitában és vesztesként kellett volna bevonulnia a Parlamentbe, akkor látványosan ignorálta a tisztelt házat, effektíve nem járt be. Ő a Parlamentben csak győztes lehet, vesztes sosem. 

2026-ban Magyar Péter és a Tisza, pontosabban 3,4 millió magyar ember alázta porig Orbán Viktort. Nem kicsit, nagyon. Pedig a streetfighter, az örökös bajnok harcos ismét igazolta, hogy valójában gyáva alak, hiszen 2006 óta nem hajlandó politikai vitába szállni a kihívóival. 20 év alatt egyetlen egyszer sem. Most sem. Mégis elverték, mint Döbrögit Lúdas Matyi.

Így aztán a bátor hős Sir Orbin ismét gyáván elfutott. „A vész láttán ahogy tudott farkát behúzva elfutott, a hős, hős, hőőős Sir Orbin.” Sir Robin, a bátor elszaladt... Persze azzal takarózott, hogy van 2,5 millió szavazójuk és őket kell megvédeniük, megőrizniük, megszaporítaniuk. 

A probléma az, hogy ez a 2,45 millió szavazó a Medián legutóbbi mérése alapján már jó esetben csak 1,5 millió és ugyebár a mérést követően adott maratoni interjút Szijjártó Nemtudomka-Ottsemvoltam-Nemláttam Péter a telexnek, ami garantáltan eredményez még további minimum félmilliós veszteséget a Fidesz táborban. És akkor még nem számoltunk azzal, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy ki is valójában Zsolti bácsi. Mindenesetre Semjén sem vállalta a Parlamenti képviselőséget. 

Amúgy a fentieken túl van még egy szempont, ami különösen zavar ezzel a gyáva és piti lemondással. Ez a képviselői mandátum jelentőségének, a szavazói akaratnak a meggyalázása. Nem az első eset, hogy Orbán Viktor igazolja, hogy vastagon tesz a saját szavazóira, de az, hogy nem is hajlandó a saját szavazóit képviselni, érdekeiket, értékeiket megvédeni, a szavazásukkal kifejezett akaratuknak érvényt szerezni a legerősebb politikai, hatalmi szerep, a képviselői mandátum felhasználásával, az tényleg túlmegy minden határon. Ennyire önző, a szavazóit semmibe vevő politikust ritkán látni. 

Már csak az a kérdés, hogy lesz-e bátorsága felvállalni a börtönt a nemzet ellen elkövetett bűneiért vagy a hős vitéz Sir Orbin ismét bátran elszalad? Mondjuk Moszkváig…

Szerző: Nemes György

Fotó: Facebook / Disztópia 2038