Gulyás a nyugodt, Bóka a feltüzelt – mi lehet a Fidesz-kommunikáció jövője?

A Fidesz megújulást hirdetett. Tekintettel arra, hogy elkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, érdemes feltenni a kérdést: mit láthatunk eddig ebből a parlamenti frakciót tekintve? Gulyás Gergely nyugodt, Németh Balázs ott sincs, Bóka feltüzelve – véleménycikk.

Hivatalosan is parázs vitákkal kezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Tizenhat év után ez az első olyan ciklus, amelyben a Fidesz–KDNP pártszövetség nemhogy nincs többségben, de összeadva is csupán 52 képviselőt tudott delegálni az Országházba. Az új helyzet másfajta megközelítést kíván: erről már többen is értekeztek, úgy a jelenlegi, mint az egykori kormánypárti értelmiségi körökben születtek már megfejtések.

Gulyás Gergely, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője sajátos stratégiával nevezett be ebbe a megújulási versenybe. A 44 éves jogászból lett egykori miniszter azt ígérte: konstruktív ellenzéke lesznek a Tisza Párt kétharmados többségének, és jelenleg úgy tűnik, ezt tartani is kívánja. Bármiféle irónia nélkül kijelenthető: Gulyás valóban azt a retorikai örökséget viszi tovább, amelyet az 1998 és 2002 közötti első Orbán-kormány idején láthattunk utoljára.

Érdemes megjegyezni, hogy ez az attitűd valóban kifizetődő lehet. Az egykori kormánypárt kommunikációjának egyik legjelentősebb problémája ugyanis éppen az volt, hogy elszakadt ettől a polgári nexustól. Ezt Navracsics Tibor is többször szóvá tette, aki egy közelmúltbeli interjúban úgy fogalmazott: szerinte a megújulás két záloga a már említett Gulyás Gergely, valamint az örök emberarcú fideszes, Cser-Palkovics András. Az egykori miniszter többször is sérelmezte, hogy a párt a radikális jobboldal kommunikációs paneljeit kezdte el alkalmazni.

Ugyanakkor az, hogy Gulyás ezt a kommunikációs sémát választotta, hátrányokkal is jár. Visszanézve az összes olyan felszólalását, ahol valóban lehetősége nyílt volna egy erőteljesebb retorikai teljesítményre, ez csupán egyetlen alkalommal jött össze. Abban a bizonyos – szintén sajátosan értelmezett – ügyrendi felszólalásában azt kérdezte Magyar Péter miniszterelnöktől, hogy miért nevezték ki Gergényi Péter helyettesét rendészeti államtitkárnak. Ezt a kormányfő azzal hatástalanította azonnal, hogy odalépett egykori barátjához; így végül ismét mindenki róla beszélt, nem pedig a valóban releváns kérdést feltevő Gulyásról.

Érdekes helyzet ez. Egyrészt nem szabad elvonatkoztatni attól, hogy Gulyás stílusának alapja a higgadt, racionálisnak ható érvelés. Másrészt, amikor egy politikai szereplő egy 52 fős frakciószövetség vezetésére vállalkozik, és ezáltal kvázi a húzónevévé válik, nem biztos, hogy elegendő pusztán a nyugalom. Segítségére lehet, hogy Magyar Péter mindkét nap vádbeszédek sorozatát intézte az egykori kormánypárthoz: amennyiben Gulyás célja az, hogy higgadt, stabil erőként tüntesse fel frakcióját, bíznia kell abban, hogy Magyar stílusa nem konszolidálódik.

Ez azonban nem oldja meg a belső széttartás problémáját. Az új Fidesz- és KDNP-listák összeállításakor olyan nevek is bekerültek a parlamentbe, akik sokkal inkább harcosok, mintsem (digitális) polgárok. Tökéletes példa erre az ellenzéki térfélen is folyton leleményesen akciózó Németh Balázs, a Fővárosi Közgyűlésben harciasan felszólaló Radics Béla vagy épp Szentkirályi Alexandra. De említhetnénk Pócs Jánost is, aki egy személyben megtestesíti mindazt, amivé a Fidesz a populista fordulatot követően vált.

Eddig ugyanakkor a legpaprikásabb teljesítményt az nyújtotta, akitől ezt a legkevésbé várhattuk: Bóka János, az európai uniós ügyekért felelős egykori miniszter. Bóka felszólalásaiban egyszerre fedezhettünk fel humort, kompetensnek ható szakmai kritikát, és egy olyan tüzet, amely Gulyásból – a gergényis pillanatot leszámítva – alapvetően hiányozni látszik. A KDNP frakcióvezetője, Rétvári Bence is hasonló fordulatszámon pörög; egyelőre Bókával ők ketten tűnnek ki leginkább. Ezzel szemben feltűnően csendben van Németh Balázs, Radics és Szentkirályi is.

Természetesen ennyiből nehéz a teljes négyéves ciklusra vonatkozóan messzemenő következtetéseket levonni, egy kérdés azonban mindenképp felmerül: melyik út vezethet a Fidesz–KDNP túléléséhez? Szólnak érvek amellett, hogy a Gulyás–Cser-Palkovics duó képes lehet felvenni a versenyt a heves, olykor a kelleténél is harciasabb Magyar Péterrel. Ugyanakkor a frakció többsége láthatóan a „tüzet tűzzel” elv alapján működik.

Amennyiben a Fidesz mint politikai brand túl akar élni, vissza kell térnie az alapokhoz. Meglátásom szerint ehhez az az egyetlen út, ha a frakció felsorakozik egy valamivel animáltabb, de azért a polgári mederben maradó Gulyás mögé, és belesimul ebbe a sémába. Hiszen hiába a Vadhajtások az egyik legfőbb hivatkozási alap, a kutatásokból úgy tűnik: Magyarországon megbukóban van az a fajta kommunikáció, amelynek egykor épp Orbán volt az egyik első hírnöke.