A nyár csúcsigazolása, avagy miből lesz a cserebogár?!

A most már Tisza-párti képviselők néhány hónappal ezelőtt álmukban sem gondolták, hogy polgári foglalkozásukat odahagyva, egyszer honanyaként/honatyaként folytatják életüket. Lehetett köztük "csak" érettségizett" vagy sokdiplomás - inkább többé, mint kevésbé -, járatlanok voltak a politika világában, hogy a professzionális képviselőségről egy szót se ejtsek.

Néhány példa:
- Balogh Mihály projektmenedzser,
- Németh Csilla orvos, 
- Juhász Áron és Nagy Márta gyógyszerészek,
- Csatári Ernő bádogos, ingatlanközvetítő és lakberendező,
- Hende Máté pályázatíró, beszerző, logisztikus, riporter, ceremóniamester, 
- Czakó Cirbus Pál tanár, értékpapír-referens,
- Trompler Ildikó pedig kozmetikus volt 
emlékezetem szerint.

A jövő zenéje, hogy a korábbi szakmai skillek mennyire fogják segíteni őket... zömük egyelőre a helyét keresi.

A közvélemény rosszindulatúbb része mindenesetre most azt veti a szemükre, hogy fogalmuk sincs: mi fán terem a képviselőség, helyüket a Parlamentben csupán az elmúlt 16 évnek köszönhetik, aminek következtében a nagytiszteletű magyar nép a közlekedési táblákat is megválasztotta volna az Országgyűlésbe, csak ne a megunt fideszes/kádéenpés arcokat - majdnem pofákat írtam - lássa, és nem annak tulajdonítottak jelentőséget, hogy szinte valamennyien értenek valamihez.

Az előző tizenhat év folyamán gyakran érte az a vád a kormánypárti politikusokat, hogy sohasem végeztek normális munkát. Hogy ezek a kritikusok mit érthettek normális munkán, az sosem derült ki - talán azért sem, mert sohasem fejtették ki -, de nagy valószínűséggel azt kérték számon, hogy ezek az emberek a büdös életben nem voltak sem kohászok, sem traktorosok, sem esztergályosok, sem... szóval olyan kétkezi munkások, akik a korábbi közmegegyezés szerint, tényleg munkát végeztek. 
(A mai fiatalok közül számosan szótárból néznék ki, mit fednek le ezek a foglalkozások...) 
Ebben persze az is benne volt, hogy az utóbbi időben /?/ az értelmiséget lenézték, ahogy minket, előfelvételiseket, a kalocsai Forradalmi ezredben "egyetempistának" tituláltak, hogy csak a legszalonképesebb változatról emlékezzek meg.

Szóvá tehették volna az elmaradt inasévek hiányát, de - Hölgyeim és Uraim! - a közélet nem kisasszony-futball!

- Meg sem száradt a tojáshéj a fenekükön, máris jól fizetett bársonyszékbe ültek ezek a gazfickók! -, nagyjából ezt fogalmazta meg a fizikailag nemlétező, ugyanakkor nagyon is kitapintható közhangulatot az istenadta nép.

Nos, a most a Parlamentből kicsekkoló Szijjártó Péter tökéletesen megfelel a fenti ismérveknek:
- 1998-ban, húszévesen Győr legfiatalabb önkormányzati képviselője,
- 2002-ben mandátum a Parlamentben,
- 2010-től Orbán Viktor miniszterelnök személyes szóvivője, kommunikációs igazgatója,
- 2012-től a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára, 
- 2014-től pedig külgazdasági és külügyminiszter.
És most és még nincs ötvenéves sem! -, a mezéről lekerül, hogy parlamenti, képviselő, és helyére a BYD logója kerül.

Az újságíróknak mondott ál-értelmiségiek és a Miniszterelnök Úr is azon vekengenek, van-e összeférhetetlenség a BYD korábbi állami támogatása és Szijjártó mostani pozíciójára való kinevezése között - a vállalatcsoport külső kapcsolatokért és az új üzletágak fejlesztéséért felelős vezetője lett -, ahelyett, hogy annak örülnének, hogy a 28 éves politikai múlt végre meghozta méltó gyümölcsét.
Hogy nemcsak traumatológusból lehet - hipp és hopp - képviselő, hanem politikusból is üzletember... egy más szisztémás hipp és hopp mentén.
Hogy kérem szépen: ez egy kétirányú utca!

Szijjártó kritikája helyett inkább magunkba nézhetnénk: nem bennünk van-e a hiba? 

Szerző: Fiala János

Fotó: Facaebook / Szijjártó Péter