Szabálykönyv, FIFA, bírók és káosz

Túl vagyunk a VB-n, mindenki kidühöngte vagy épp örömködte magát az eredményen és lelkes odaadással pocskondiázza még most is a politikát, ami látványosan betüremkedett a fociba. Pedig nem kellene, mert a focit (és még más sportágakat is) azért találtuk ki, hogy elkerüljük a háborúkat. Inkább szabályozott körülmények között, meghatározott térben legyenek levezetve a feszültségek és a győzelmi kényszerek kiélése, semmint a frontvonalon golyózáporban. Szomorú következmény, hogy ha a szabályokat nem tartjuk be és csalunk, akkor a focimeccsekből is lehetnek háborúk.

Ez speciel Salvador és Honduras között tört ki az 1970-es VB pótselejtezőjét követően 1969. július 14-18. között. A részletek nem lényegesek a jelenlegi téma tekintetében, de akit érdekel itt ( Index - Tudomány - A focimeccs, ami egy véres háborút robbantott ki ) elolvashatja. A lényeg az, hogy vélt vagy valós szabálytalanságok, uram bocsá’ csalások miatt igenis kialakulhatnak komoly konfliktusok.

Most például illik az argentinokat pellengérre állítani a rettenetesen agresszív, sokszor már kegyetlen, szándékos durvaságokat felvonultató focijuk miatt és nem alaptalanul. Tényleg nagyon visszataszító volt az, amit foci néven előadtak. Olyan helyzetet teremtettek ezzel, hogy ma már a futball történelmének egyik legjobbjának, Messinek a megítélése is drasztikusan megváltozott.

Azonban nem ők a hibásak. Az argentinok – de hasonlóképpen a paraguayiak és még jónéhány más csapat is – csak kihasználták azt a bírói magatartást, amit a FIFA ráerőszakolt a bírókra. Nevezetesen azt, hogy vastagon tojják le a futball szabálykönyvében leírtakat és engedjék szabadjára a játékosokat. Az eredmény egy őrült káosz lett.

A probléma az, hogy ez a bírói magatartás és koncepció nem újdonság, korábban is jellemezte a futballt. Ennek eredményeként ma már ott tartunk, hogy tíz éves gyerekeket arra nevelnek a fociakadémiákon, hogy szándékosan szabálytalanságokat kövessenek el. 

Emlékezzünk például arra az esetre, ahol egy argentin védő szándékosan alálépett a fejelni felugró támadónak, eltolva őt a fejére beívelt labdától és kibillentve őt az egyensúlyából, aminek eredményeként a szerencsétlen támadó a levegőben oldalára dőlve zuhant a földre. Megúszta, de lehetett volna ebből egy nagyon komoly sérülés is. A bíró nem fújta le az esetet, a VAR nem érzékelte úgy, hogy ezért figyelmeztetnie kell a bírót. 

A következmény az, hogy egy fociszakértő a Facebookján megosztva példaként állította mások elé az esetet, mondván ezt tanítják a gyerekeknek, fiataloknak az akadémiákon, hogy lehet „finoman” megakadályozni a támadót a gólszerzésben. 

A probléma ezzel csak az, hogy ezt a tevékenységet a futballpályán a szabálykönyv egyértelműen tiltja és teljesen jogosan az egyik legsúlyosabb szabálytalanságként értékeli és bünteti. Mármint a szabálykönyv. 

A bírók azonban nem, vagy csak elvétve. Sőt, a szabálykönyv számos más tevékenységet is tilt a futballban, amit a bírók már vagy 40 éve magasról letojnak. Például elvileg a szabálykönyv tételesen tiltja a kézhasználatot a másik játékos mozgásának akadályozásában, sőt, ezt súlyos szabálytalanságnak minősíti és sárga, sőt, gólhelyzetben piros lappal büntetendőnek írja elő a bírók számára. 

Ehhez képest például egy szögletnél olyan MMA vagy szabadfogású birkózóverseny folyik, hogy ha komolyan vennénk a szabálykönyvet – márpedig ezt kellene tenni -, akkor egy szöglet alatt minimum 4-6 piros lapot kellene kiosztania a bírónak. Azaz két szöglet után le kellene fújni a mérkőzést, mert nem maradna elég játékos a pályán ahhoz, hogy a szabálykönyv szerint megtartható lehessen a mérkőzés.

És ez csak egy példa a rengetegből, ahol a futballbírói gyakorlat és a szabálykönyvben leírtak még véletlenül sem egyeznek. Konkrétan megtagadják a szabálykönyvet a bírók és nem hogy nem szankcionálják őket ezért, de effektíve erre ösztönzi őket a FIFA.

Szóval nem értem a FIFA-t és a bírókat. Illene dönteniük. Vagy komolyan veszik a szabálykönyvet, amit alkottak és irányadóként a bírók számára előírnak, mint megtanulandó törvényt, vagy a gyakorlatnak megfelelően törlik a szabálykönyvet és újat írnak. A jelenlegi öszvérmegoldás nyílt és gáttalan csalás, ami súlyos konfliktusok táptalaja.

És most szándékosan kerülöm a civil, pláne politikai párhuzamokat, habár a foci tulajdonképpen az élet kicsiben.

Szerző: Nemes György

Fotó: Pixabay