A TISZA is megtartja a “büntető béreket” az ELTE-n?

A hazai felsőoktatási intézmények nagy része évekkel a NER bukása előtt “modellt váltott”: államiból alapítványi fenntartásra tértek át. Formálisan az egyetemek szenátusának kérésére történt ez a váltás, amelynek keretében a fenntartói szerepet az államtól egy-egy “közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány” (rövidítve: kekva) vette át. Az alapítványok kuratóriumait pedig – minő meglepetés – fideszes káderekkel, csinovnyikokkal töltötték fel, a vezető pozíciót pedig pártvezetők, miniszterek, mindenképp nyilvánvalóan narancsos potentátok alkották. Ez volt az a lépés, amelyben a NER megszüntette ezen egyetemek autonómiáját, és hogy a dolognak a dolgozókra nézve igenis volt “politikai fegyelmező” hatása, az pl. a Corvinus elhíresült vizsgabotránya kapcsán is kiderült. A “kekvásított” egyetemek ingatlantulajdona pedig komoly mutyikra adott lehetőséget, ne feledjük az Matolcsy-féle MNB-bankrablás oldalvizén eljátszott kecskeméti egyetemi vagyont sem. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hónapokig tartó diáktiltakozásait csak a covid tekerte el.

Miért mentek bele ebbe az egyetemek korábbi, autonóm módon megválasztott szenátusai? Pénzért. A hazai felsőoktatás a 2010-es évek végére általánosan kivéreztetett helyzetbe került. Az állami források, amelyekkel a felsőoktatás nagy részben működött, már évek óta alig vagy nem emelkedtek. Így amikor a Corvinus Egyetem 2019. július 1-én modellt váltott, a többiek számára is érdekes modell keretében állami részvénycsomagot kapott, hogy annak hozamából gazdálkodjon. Az államnak persze annyi MOL és Richter részvénye nem volt, hogy mindenkinek adjon (meg hát kellett az MCC-nek is ezekből), így amikor 2020 nyarán a miskolci egyetem, majd 2021 nyarán, a “nagy kekvásodási hullámban” szinte mindenki áttért az új rendszerre, ott már “csak” a kormány részéről beígért forrásbővítés: dologi kiadások mellett jelentősebb béremelés maradt mézként a madzagon. Ez elég is volt: 2021 augusztusa a hazai felsőoktatás vidéki nagy egyetemeinek (debreceni, szegedi és pécsi tudományegyetemek) és a budapesti orvosegyetem átállását is hozta.

Érdekesek a kimaradók, tehát hogy mely intézmények nem kértek a csökkentett szabadságért kínált pénzt. A két nagy maradó az ELTE és a BME volt. Mára a BME “kekvás is leszek meg nem is” váltással a MOL irányítása alá került, így a nagyok közül az ELTE maradt, amely egyben 4500 dolgozójával és csaknem 43 ezer hallgatójával a legnagyobb, legnépszerűbb hazai felsőoktatási intézmény. Mellette a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a bajai Eötvös József Főiskola maradtak állami fenntartásban (a NER-kegyenc, ennek megfelelően pénzzel jól ellátott NKE-t most nem teszem ide). 

Ezeknek az intézményeknek a rektori és egyetemi vezetése következetesen elutasította a kekva modellt, ilyen átalakulási tervet még a szenátus elé sem terjesztettek, ezzel pedig szembe mentek a Fidesz egyetemszerző elképzeléseivel, lényegében magával a politikai rendszerrel. A büntetés nem is maradt el: bérfejlesztés? Dologi költség? Nektek? Ugyan már, tessék a 2021-es keretekből gazdálkodni, és ha éhen haltok, a ti bajotok, de persze jöhettek kuncsorogni a modellváltásért.

Nem mentek. Nem mentek egészen 2026-ig, és a NER tavaszi, földcsuszamlásszerű összeomlásakor joggal számíthattak arra, hogy a fenntartó állam legalább a büntető bértáblát a kekvás egyetemekéhez igazítja, kvázi azonnal, miközben a kekva-rendszer megszüntetését is elkezdi. Utóbbi megtörtént, az előbbi – az előbbi nem. A most a parlament előtt levő költségvetés-módosításban erre egy fillér nincs, Magyar Péter az ELTE tanévnyitóján – jelentősen leforrázva a dolgozói reményeket – nem említette a büntető bértábla korrekcióját, legalább a többi – egyébként végső soron szintén állami pénzeket használó – egyetem bérszintjéhez való igazítást (és akkor azt még csak épp említem, hogy a mostani korrekció még mindig jelentős felhalmozott mínusz lenne az érintett dolgozóknak, amely majd a nyugdíjunkon is meg fog látszani).

Nem történt ilyen bejelentés, sőt, amikor az ELTE szakszervezeti vezetője Magyar Péternek egy, a helyzetet taglaló egy oldalas doksit adott át, a hír alatti kommentfolyamban egész érdekes kutyázását láthattuk az egyetemi dolgozóknak, helyenként pár narancskárosult megjegyzéssel, hogy tetszett volna másra szavazni, lenne pénz (hahó fiúk, ezt pont ti csináltátok!). Ebbe az adok-kapokba nem fogok belemenni, érintettként és érintettek vezetőjeként csak annyit kérdezek, elsősorban a döntést hozó többségi frakcióhoz és a kormányhoz:

Mi az indoka annak, hogy ugyanazért a munkáért (pl. 40 órás adjunktusi beosztásban) szignifikánsan több bért adnak a költségvetésben mondjuk egy vidéki egyetemen, mint a legkiválóbb hazai tudományegyetemen, az ELTE-n?

A Fidesz részéről értettem, megvolt rá a válaszom egy felemelt középső ujj formájában. A TISZA részéről nem érteném.

A szerző okleveles geofizikus, geodéziai és térinformatikai szakértő, az MTA doktora, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára

Fotó. Facebook / ELTE FDSZ