Fiala János: Három videóüzenet és a küllők közé tartott bot

A mondat -" ahány könyv, annyi olvasat " -, a bölcsészkar tanítása volt, ahol anno arról nem szóltak, hogy van-e szégyellni valója annak, aki olvasatával kisebbségben maradt. Úgyhogy, tudják mit, teszek a szimpátia-indexemre, és egy életem, egy halálom alapon előhozakodom a magam beszámolójával a Bródy Dalok Napja szerintem méltatlan pillanatairól.

Nem volt teltház, a korfa lombja is magasan húzódott, de kit érdekelt ez, ha a publikum zöme gyerekkora sztárjaira volt kíváncsi. És a tisztelt nézők és hallgatók, annak rendje és módja szerint hálásak is voltak, mosolyogtak, és szemben velem - a hivatalos fanyalgóval -, nem zsűriztek, pedig az igénytelen megjelenést, és a temérdek dobhártya-sértő hamis hangot nehéz volt nem észrevenni, vagy meghallani. A konferálások, laudációk sutaságáról azért feledkezem meg, mert a zömük szívből jött, akkor pedig csak egy küllők közé dugott bot engedheti meg magának az elégedetlenkedés luxusát.

Tehát nem dühöngtem - inkább osztott képmezőben a mellettem állókat, és a színpadon lévőket figyeltem párhuzamosan -, és én is meghatódtam a sok meghatódott arc láttán. Nem kellett lelkesíteni az alkalmi kórusokat, mert az eseti énekkarok felszólítás nélkül énekeltek együtt a színpadon felsorakozókkal, és ahogy hallottam: produkcióik színvonala nem egyszer vetekedett a reflektorfényben tündöklő profiékkal. 

Ezúttal a VIP sem volt kivétel, legfeljebb az volt a különbség, hogy itt ismerősök szemében láthattam megcsillanni a könnyeket,

Mielőtt túlcsordult volna a hangulatom, jelent meg a színpadon Novák Péter, az est rendezője, aki közölte: van három videóüzenet, amit a távollevők talán azért küldtek, mert nem akartak igazolatlanul hiányozni, pedig mindnyájan jobban jártunk volna, ha lemaradunk arról a mélypontról, amit ez a 3 videóüzenet - egymástól függetlenül - okozott.

Majka egyszerűen - elnézést, de erre nem találtam jobb szót - tahó volt. Egy turnébuszból vagy talán a saját kocsijából üzente meg, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy ismerhette BJ-t, meg blabla, ami tényleg csak arra volt jó, hogy meglegyen a pipa, majd a pont, ami azért néztem el neki, mert ő a XXI. századból csak átugrott a XX. századi Bródyhoz.

Zorán megnyilvánulására azonban már alig találtam értelmes magyarázatot: oké, a koncert idején külföldön tartózkodik, ezért nem tud személyesen megjelenni, de ez az este nem osztálytalálkozó volt, és, ha az lett volna, akkor sem tartottak névsorolvasás, ahol a távolmaradást igazolni kell.

Szörényi Levente járt a legrosszabbul, az ő üzenetére tényleg volt magyarázat, ő is, mi is jobban jártunk volna, ha egyszerűen nincs, és indoklás nélkül marad távol, mert azzal a pár semmit mondó szóval, amit mentségül ejtett ki a száján nem javította, hanem rontott a helyzetén. 

A szervezők nyugodtan talonban tarthatták volna szavait, de ők inkább közhírré tették, aminek következtében az egykori szerzőtárs megidézhette a már soha vissza nem térő Petőfi rádió Kívánságműsorát, amiben ezúttal a "Ne gondold!" című dalt kérte egy hazánk nagyja.

UI:
Később, már az interneten bukkantam Geszti Péter üzenetére, aki szerintem kifejezetten jól járt, hogy szövegét nem bízta Novák Péterre, ezáltal el sem hangzott.