Van, ami könnyű, és van, ami nehéz

Sikeres felvételimet követően 11 hónapot húztam le Kalocsán. Korosztályomból olyanokkal "egyetempistáskodtam" együtt, mint Máté Gábor, Derzsi János vagy Tölgyessy Péter. Utóbbi akkor is zseniális írnok volt, ha nem ezt fogják feltüntetni róla a történelemkönyvekben.

Ott és akkor - konkrétan a Forradalmi Ezredben, 1975-ben - történt az a hatszemközti megbeszélés, ahol arra próbált rávenni két civilruhás, hogy az első munkahelyem a Belügyminisztérium legyen. Sok jóval kecsegtettek: magas fizetést, gyors előmenetelt és lakást kínáltak.

Nem lettem belügyminisztériumi dolgozó, de most, a részleges aktanyilvánosság mégis feldobta ezt az emléket, benne apám döbbent tekintetét, ami jóval több dologról árulkodott, mint amit szóvá is tett, miközben nekem szegezett kérdése most is a fülemben cseng:
- Remélem visszautasítottad.
- Igen.
Foglalkozásomból adódóan - riporter vagyok, ha jobban tetszik: újságíró - sok emberrel beszélgettem: nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel és aggastyánokkal, akik között volt tudós, munkanélküli, kétkezi munkás, ügynök és gyilkos.

Gyarló emberként nem mondhatom, hogy előítéletmentesen vágtam volna bele életük feldolgozásába, mégis, ahogy haladtam előre a korban, mértéke csökkent és nem nőtt. Valami pislákol belőle bennem, de az ügynök és szinonimái önmagukban már nem szitokszavak.

Ahogy az orvosnak vizitkor illik ránéznie a beteg kórlapjára, úgy nekem is előbb meg kell ismernem mindenkori beszélgetőtársam élettörténetét, ami sohasem egyszerű a szónak abban az értelmében, hogy azok elsősorban jelenidejűek, és közepük van. Mivel a tapasztalat megtanított,  hogy befolyással lehetek alanyaim jövőjére, igyekszem óvatos lenni, és nem ítélkezni.

Sajnálom, ha ez a múltban nem mindig sikerült, és elnézést kérek azoktól, akikhez nem viszonyultam elég tapintatosan.

Ezzel együtt - talán - megtanultam kérdezni, amit mégis sokan vallatásként élnek meg és át, aminek egyszerű oka van, ahogy a sebész vág, és idegen testbe hatol, úgy a riporter is kérdéseivel - csak nem fizikailag - feltárja a másik életét, amit az emberek többsége féltve őriz.

Ezek nem feltétlenül titkok, de nem is arra valók, hogy egy idegen közszemlére tegye őket.

A részleges aktanyilvánosság feldolgozási folyamata - benne a beszélgetés Zárug Péter Farkassal - elsőre alapvetően indulatokat szült. Ebben nemcsak a konkrét nevek játszottak szerepet, hanem az is, hogy olyanokat is megbélyegeztek, akik nem megfigyelők, hanem megfigyeltek voltak.
Hibát követtek el, amiért ki-ki a maga módján elnézést kért.

Az elnézéskérés márpedig olyan dolog, amit van, aki elfogad, más meg nem, sőt egyenesen perrel fenyegetőzik.

Ezt a folyamatot pedig a pártpolitika újabb lehetőségnek látja, és nem kerüli, hanem tapossa.
Sajnos ma is több forrásból kell tájékozódni, mert minden orgánum más-más részletről számol be, én pedig nem lehetek mindenhol személyesen.

Az egyik forrás azt írta meg, hogy a hétfő reggeli Nemzetbiztonsági Bizottság nyílt ülésére a tiszás tagok nem mentek el, a másik meg azt, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója - miközben felajánlotta lemondását - a hibákat egyebek közt azzal magyarázta, hogy a határidő előtt egy hónappal, október 5-én, 60 ezer/!/ nevet tartalmazó Excel-táblát kaptak, amiben cellánként is sok különböző adat volt. és ez különösen nagy nehézséget okozott.

A Medián friss felmérése szerint a Fidesz támogatottsága mélypontra süllyedt, a visszaesésből pedig csak részben profitált a Tisza, mert a Mi Hazánk és a bizonytalanok tábora is erősödött.

Az aktanyilvánosság kapcsán talán először mondott Zárug Péter Farkas komolyabb kritilkát a miniszterelnök hiperaktivizmusa kapcsán, de még ezek a szavak is komoly visszatetszést keltettek a kommentelők körében.

Sajnálom.

Mert, ha az elemző, a kutató, az orvos - ideértve a riportert is - a közvéleménykutatások eredményéhez igazítja tevékenységét, rossz úton jár.

Ami szabad a népnek, hogy részrehajló legyen, ami szabad egy pártpolitikusnak, hogy nem megy el egy bizottsága ülésre, azzal a szabadsággal én nem rendelkezem, és különösen nehéz lehet azoknak a képviselőknek, akik mielőtt politikusok lettek elemzők, kutatót, orvosok, riporterek voltak. 

Fotó: illusztráció