Bocsánatot kért a pannonhalmi főapát mindazoktól, akiket megalázás vagy bántalmazás ért az egyházi intézményekben

Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát véleménye szerint amíg nem tárják fel teljeskörűen a katolikus egyházon belül elkövetett visszaélések valódi mélységét, addig az egyháznak tűrnie kell az általánosításból is fakadó megbélyegzést.

„Iskolafenntartó szerzeteselöljáróként együttérzéssel és őszintén bocsánatot kérek valamennyi gyermektől, szülőtől és tanártól, akiket bármelyik intézményünkben sérelem, megalázás, bántalmazás ért” – ezzel a gondolattal kezdi Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát azt az írását, amely a Telexen jelent meg teljes terjedelmében.

Fontos, hogy értő és meghallgató figyelemmel forduljunk a sértettek felé – fogalmaz a pannonhalmi főapát az egyházon belüli bántalmazásokkal kapcsolatban.

„Ha valódi a bocsánatkérés, akkor szívből jön, felelősséget vállal a bántó viselkedésért, elismeri a másik fájdalmát, és felajánlja segítségét a gyógyulásban. Téved, aki azt gondolja, hogy amikor egy eljárás során kihallgatja az áldozatokat, ezzel már meg is hallgatta őket.”

A főapát szerint ugyanakkor a visszaélések esetében nem kerülhető meg a felelősség kérdése. 

„Felelős az elkövető, aki visszaél egyházi pozíciójával, tekintélyével, fölérendelt szerepével. Felelős az intézmény, a közösség és annak vezetői, akik süketek és vakok a figyelmeztető jelzésekre. És felelős a felettes egyházi szerv, amely szintén nem fordít elég figyelmet a visszaélések megszüntetésére, megelőzésére”

– írja Hortobágyi T. Cirill. Hozzáteszi, hogy a hármas felelősségből eredő következményeket mindig vállalni kell, levonni a megfelelő következtetéseket, és megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy bántalmazási, visszaélési helyzet többé ne fordulhasson elő. A megelőzés gyakorlatát szem előtt tartva pedig támogatást, segítséget, pszichológiai tanácsadást és terápiát kell felkínálni a főapát szerint.

A bántalmazások ügyének eddigi egyházi kezelését a főapát hasonlatosnak tartja a kommunista rendszerrel való kollaborálók kérdéséhez, és úgy véli, az egyházon belüli III/III-as ügynökök feltárása sem maradhat el. 

Hortobágyi T. Cirill véleménye szerint amíg nem tárták fel teljeskörűen az egyházban elkövetett visszaélések valódi mélységét, addig az egyháznak tűrnie kell az általánosításból is fakadó megbélyegzést. Miközben az egyháziak és az egyház maga nem bűnelkövető, aközben vannak, akik bűnelkövetők, ez viszont tény – jelenti ki a főapát.

„Úgy látom, hogy a hatalommal való összejátszás, az egykori kollaboránsok viselkedése, és a verbális-fizikai-szexuális természetű bántalmazások mind egy tőről fakadnak: a tekintélytisztelet és a hatalmi pozíció iránti ragaszkodás miatt az evangéliumi szolgálat szeretete helyett.”

A főapát őszintén bevallja azt is, hogy a sajtó hozzáállásáról megváltozott az egykori álláspontja: 

„Meg kellett értenem, hogy a nyilvánosság nekünk nem ellenségünk, hanem partnerünk a feltárások folyamatában. Ám viselnünk kell, hogy a sajtó, a közösségi média időnként aránytalanul felerősíti a negatívumokat. Mégis vállalnunk kell ezt, éppen a közösségeink – hívők, diákok, szülők – iránti felelősségből.”

Meggyőződése, hogy ha bántalmazás történik bármelyik egyházi intézményben, akkor először szükség van a tisztességes helyzetfeltárásra, majd az áldozatok és az elkövetők terápiájára. A pannonhalmi főapát szerint bizakodásra ad okot, hogy a katolikus egyházban több helyen is megtört a jég. Példaként Bábel Balázs kalocsai érsek atya nyilatkozatait és Marton Zsolt váci püspök legutóbbi körlevelét említi, de hozzáteszi azt is, hogy még mindig jelentős az elfordulás és az elhallgatás gyakorlata. 

Hortobágy T. Cirill szerint még sok tennivalójuk van ezen a téren, mert – fogalmaz a főapát – az egyház testén és működésén maradandó, tartós seb keletkezett.

„Meggyőződésem, hogy a bizalomvesztést, a hitelesség helyreállítását csak nyílt, tiszta kommunikációval és őszinte bocsánatkéréssel lehet orvosolni. Éppen ezért itt is, most is, bocsánatot kérek mindazoktól, akiket szerzetesközösségem tagjai és egyházam szolgálattevői megsebeztek, bántalmaztak, akikkel szemben visszaélést követtek el” 

– jelenti be a főapát, majd írását azzal zárja, hogy az egyházban a gyógyulási folyamat nehéz lesz, ezért minden jószándékú ember támogatását, értő figyelmét és türelmét kéri ebben a folyamatban.