Álmos Péter: „A társadalom tudja kikényszeríteni a változást az egészségügyben”

Március 8-ra demonstrációt hirdetett a Magyar Orvosi Kamara a Kossuth térre. A szombati tüntetés céljairól és az azt életre hívó körülményekről kérdeztük a MOK elnökét, Dr. Álmos Pétert.

Orvosokra vagy a betegekre fókuszál a tüntetés? Mire lehet számítani március 8-án, és milyen eredményre számítanak?

Betegek és orvosok érdeke nem választható szét, hiszen együtt vannak abban, ami ma az egészségügyet jellemzi. Lehet, hogy szokatlan, hogy a társadalom kisebb része a nagyobb részéért tesz, de mi sem tudunk úgy jól dolgozni, ha nem adottak a feltételek. Egyre inkább az orvosok és a betegek közé áll, hogy az egészségügy nem megfelelően finanszírozott, nem megfelelő figyelem és törődés éri az ágazatot. Nem egy friss probléma, három évtizedes elhanyagoltság következményei ezek, és ebből nagyon nehéz kilábalni, az egész társadalomra szükség van hozzá.

A rendezvény március 8-án, 14.00-órakor a Kossuth téren lesz, egy-másfél órásra tervezzük, és azt hangsúlyozzuk, hogy az egészségügy a teljes társadalom közügye. Emiatt egészségügyi és nem egészségügyi szereplőket is a felszólalók közé invitáltunk, tükrözve azt, hogy összefogásra van szükség. Ápoló, orvos és nem egészségügyi szereplő is fel fog szólalni a rendezvényen. Betegek, civilek, állampolgárok képviselői.

Érezhető annak a hatása, hogy többen visszaléptek a plakátkampánytól az utolsó pillanatban?

Igen, gyakorlatilag pár nappal az indulás előtt mondták le a cégek, már kinyomtatták a plakátokat is. Végül egy cég maradt, amelyik beleállt a kampányba és februárban ők tették ki a plakáthelyekre az üzeneteinket. Megyeszékhelyeken és a fővárosban is megjelentek plakátok, de rövidebb időre, mint terveztük. Eredetileg 350 plakátot szerettünk volna egy hónapra kitenni, végül február közepétől értük el a 300 körüli plakátszámot.

A társkamarák (Magyar Gyógyszerészi Kamara – MGYK, Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara – MESZK) elhatárolódtak a MOK demonstrációjától. A MESZK egy belső kérdőívvel mérte fel, hogy nem szeretnének tevőlegesen részt venni a demonstrációban. A Magyar Orvosok Szakszervezete viszont beállt a kezdeményezés mögé. Min múlik, hogy ki mennyire támogató? Félnek a retorzióktól?

Mi a két másik kamarával is folyamatosan egyeztettünk, hiszen egy ágazatban dolgozunk. Tájékoztattam a két kamarát a demonstrációról, de mivel ők másfajta megközelítést alkalmaznak a munkájukban és az érdekképviseletben, ezért nem volt váratlan a döntésük. A szakdolgozóknak a szakszervezet révén lesz képviselője, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) képviseli őket, és számos gyógyszerész kolléga is jelezte a részvételét. Egyéb területeken tovább folyik az együttműködés és van más közös célunk még.

Készülnek politikai retorziókra, ha igen, akkor mire?

A kamara feladatait egy törvény határozza meg, és mi azt a feladatot töltjük be. Társadalmi súlyunknak megfelelően a hivatás és így az állampolgárok érdekeit képviseljük. Az a betegeknek lenne a legrosszabb, ha szakmai kérdésekre politikai ellenlépéseket tenne a kormányzat.

2023-ban például politikai okokból elvették a kamarától az etikai ügyek kezelésének jogát, ezzel teljes amnesztiát kaptak olyanok, akik korábban nem voltak méltók az orvosi hivatásra. Azóta sarlatánok járnak közöttünk, olyan orvosok, akik azt hirdetik például, hogy a rákot vitaminnal kell kezelni, vagy nem kell méhnyakszűrésre járni, mert felesleges. Őket korábban a kamara eltiltotta a hivatás gyakorlásától. 2023-ban azonban a kormány úgy döntött, hogy magához veszi az orvosetikát és azóta etikai alapon nem tilthatók el a gyógyítástól orvosok, ami viszont súlyosan veszélyezteti a betegeket. 

Attól ugyanis, hogy valami nem illegális, még lehet nagyon veszélyes. Gondoljunk például az extrém, a “ne árts” alapelvet sértő szépészeti beavatkozásokra, vagy a COVID oltások állítólagos halálos utóhatásait méregdrága injekciós kúrákkal "kivédő" kuruzslókra. Etikailag elfogadhatatlan, hogy testileg egészséges embereket üzleti érdekből megkérdőjelezhető és veszélyes orvosi kezeléseknek vessenek alá. Ennek eddig volt egy szakmai gátja. Amióta a Belügyminisztérium magához vonta az etika felügyeletét már csak pénzbüntetéssel sújthatók, de a hivatásuktól nem tilthatók el az ilyen orvosok. 

Az etikai ügyek számából és elbírálásának idejéből ítélve a közbizalom és a szakma bizalma is mélyponton van. 

Politikai lépések bármikor előfordulhatnak, most is, eddig is éreztük, hogy kifejezett figyelem van a kamarán, de azt gondoljuk, hogy nem maradhatunk csendben, mert a hivatás bajban van.

A szakma súlyos alulfinanszírozottságról beszélnek a kampányukban. Erre önök szerint honnan lesz pénz? És miért pont az egészségügyre ad majd a kormányzat és nem más fontos területre, pl. a vasúthálózat fejlesztésére? Mivel érvelnek a döntéshozóknál?

Ezt a nyomást a teljes társadalom tudja kifejteni. Ha számára fontos az egészségügy, akkor a politika, a döntéshozók lépni fognak. A MOK szakmai javaslatokat tud tenni és a figyelmet tudja felhívni. Amíg a társadalmi elvárás a döntéshozók irányába nem elég határozott, addig mi orvosok nem tudunk sokkal többet tenni. Hivatástudattal önmagában nem tudjuk az eszközöket vagy kieső kollégákat pótolni. Ehhez költségvetési forrás kell. 

A magyar állam fele annyit sem költ erre a területre, mint egy átlagos uniós állam, pl. Csehország. Emiatt a magyar emberek az egyik legnagyobb arányban kénytelenek zsebből fizetni a gyógyszerekért és magánegészségügyi ellátásért, miközben fizetik a tb-t.

Melyek voltak a legsúlyosabb időszakok a közelmúltban? 

Folyamatosan nehéz időszakot él meg az ágazat. Ha azt vesszük példaként, hogy van egy házunk és évtizedekig nem tartjuk karban, spórolunk a felújításon, nem törődünk a lepergő vakolattal, a vízrendszert nem újítjuk fel, akkor a végén a problémák már szinte el sem választhatók egymástól. Az állami egészségügy nemcsak pár éve nincs megfelelően finanszírozva, hanem már harminc éve nem éri el az előrelépéshez szükséges finanszírozási szintet. 

Folyamatosan azt érezzük és látjuk, hogy egyre inkább egymásra rakódnak a problémák. Ez megmutatkozhat a hiányzó orvosban, vagy hogy nincs ápoló. Máshol az eszközök minősége rossz vagy épp a megfelelő beültetendő protézis hiányzik, de a forráshiány jelenik meg abban is, hogy mennyit kell várni egy ultrahang vizsgálatra, vagy szövettan leletre. Amikor egy fáradt ápolót látnak, egy leharcolt rendelőt vagy azt látják, hogy időpontot csak hónapokkal később kapnak egy CT vizsgálatra, mind azt mutatják, hogy évtizedek óta elégtelen a finanszírozás. 

A mindenkori kormányzatnak óriási kihívás az egészségügy politikailag, hiszen, ha tartósan sokat is költenek rá, csak egy kormányzati cikluson túl fog mutatkozni az eredménye, csekély a rövidtávú a visszacsatolás. Ezért bizony héttérbe szorulnak ezek az intézkedések, mert politikai szempontból nem gyorsan jutalmazzák a mindenkori kormányzatot.

Az, hogy a magánegészségügy ennyire előtérbe került, az nem egy megállíthatatlan folyamat? Az emberek nem úgy gondolkodnak, hogy hát ez van, erre is ki kell adni a pénzt, ha időben sorra akarok kerülni?

A fogorvosi ellátás jó példa arra, hogy hova juthat az egészségügy, ha az állam kivonul belőle. Az emberek anyagi helyzete nagy különbségekhez fog vezetni és népegészségügyi szintű problémák jelennek meg. Miközben a magánellátásban még turisztikai potenciál is van, a gyermek iskolai fogászat és körzeti fogorvosi ellátás nagyon rosszul finanszírozott, a magánorvost pedig sokan nem engedhetik meg maguknak. A magyar emberek java emiatt szuvas vagy hiányos fogazatú, és gyakori a szájüregi rák is. 

A magánegészségügynek fontos szerepe van abban, hogy jól működjön, rugalmas legyen az egészségügyi rendszer, de ha az állami egészségügy káoszából táplálkozik, az nem jó. 

Ma sajnos az üzleti szempontok vezetik az egészségügyi rendszer alakulásának irányát. 

Arra milyen megoldási javaslatuk van, hogy a fiatal orvosokat felszívja Nyugat-Európa?

A probléma az, hogy a tapasztalt orvosok jelentős része már elment Nyugat-Európába az EU csatlakozás óta, és ez egyértelmű hátrányt okozott az orvosok képzésében. Ez egy nagyon mély és lassan gyógyuló sebet ejtett az egészségügyi rendszeren. A béremelés nyomán a külföldre vándorlás valamelyest csökkent, de a gond az, hogy az államiból magánba ment át rengeteg orvos és ápoló is. Így az állami egészségügyben az orvos- és ápolóhiány továbbra is probléma. 

A rákos megbetegedésben vezetők vagyunk az Európai Unióban. Az egészségesebb életmódra hogyan lehet felhívni a figyelmet és azt fenntartani hosszú távon?

Az emberek egészségtudatosságát nehéz megváltoztatni, ha az már egy kialakult szokás. Ezért gyermekkortól kell oktatni, heti egy egészségnevelés óra bevezetésére lenne szükség. Az öt testnevelés óra jó kezdeményezés, de azt látjuk, hogy az infrastruktúra sokszor nem adott hozzá. Heti egy ilyen óra helyett át lehetne adni azt a tudást a gyerekeknek, hogyan lehet egészségesen élni, miért fontos, hogy több zöldséget és gyümölcsöt együnk, (ez szorosan összefügg az érrendszer egészségével és a vastagbélrák megelőzésével), vagy hogy mit is jelent a szorongás és hogyan kell kezelni az agressziót.

Ha ezek mind az egészségtan oktatás részei lehetnének, akkor felnőhetne egy generáció, amely jobban figyel az egészségére. 

Sajnos a szűrővizsgálatokon való megjelenés is egyre csökken, emiatt későn, súlyosabb fázisban ismerjük fel a megbetegedést. Ezután pedig az egészségügy teljesítőképességén is múlik, hogyan tudja kezelni, meggyógyítani a már kialakult rákos betegségeket. Ez utóbbi teljesítményünkön is kellene még javítani, és ezzel megint a forrásoknál vagyunk.

Milyen további lépések várhatóak a demonstráció után?

A kampányt nem állítjuk le, a lakosság felé fogunk fordulni, hiszen a figyelemfelhívást továbbra is fontosnak gondoljuk. A szakmai részt is megpróbáljuk erősíteni, az egészségügy szereplőivel egy közös, politikától független javaslatot fogunk kidolgozni.

Fotó: MOK