Forgalommal szemben az autópályán – a DK kétségbeesett utóvédharca

A DK, a magyar ellenzéki térfél egykori domináns szereplője jelenleg a politikai túlélésért küzd. Gyurcsány Ferenc pártja, amely korábban az ellenzéki összefogás élharcosaként tetszelgett, mostanra magára maradt és kínosan erőlködik. A pártelnök országjárása és jelöltállítási taktikája is azt mutatja, hogy a DK elszigetelődött a valóságtól és még mindig a régi trükkökkel próbálja megőrizni befolyását. 

A DK jól láthatóan felpörgött és mindent megtesz, hogy sokaknak biztos megélhetést és vezető politikusaiknak szereplési lehetőséget jelentő parlamenti pozícióját 2026 után is megőrizze. Gyurcsány Ferenc bőszen járja az országot és sajátos stílusában csodálkozik rá a vidéki rögvalóságra, olykor kifejezetten kellemetlen élményeket okozva mind beszélgetőpartnereinek, mind a videók nézőinek.

Gyors tempóban lezavart fellépéseire legtöbbször csak a helyi DK-s kemény mag tucatnyi, leginkább hatvan feletti tagja kíváncsi. Egyedülálló, dekoratív nőknek álcázott trollprofilok mondják fel egyenkommentekben a dékás narratívát Magyar Péterrel kapcsolatos demokratikus aggályaikról. A néppel törődő baloldaliság jegyében kedvezményes tésztát és tojást árulnak húsvét előtt kék csomagolásban, amiről rögtön a narancssárga krumpli jut sokak eszébe. A “Kék és narancssárga” Cipő dalaként jól hangzik, de az ország számára már nem annyira. “Ne sírj, úgyis mindegy, a lovacska elszaladt…” - csak ezt nem hajlandóak észrevenni.  Erőt próbálnak mutatni, de ez egyre inkább kínos erőlködésnek tűnik a választópolgárok szemében.

A 106 egyéni képviselőjelölt bejelentése is az autópályán a forgalommal szemben való közlekedés tipikus esete. A korábbi választásokon ez még kiváló zsaroló potenciált jelenthetett, napjainkban azonban inkább megmosolyogtató, sőt igazából el sem éri a széles nyilvánosság ingerküszöbét.

Őszintén: ki tudta, hogy Gréczy Zsolt a DK jelöltje a Hegyvidéken, amíg Magyar Péter be nem jelentette ottani indulását?

Ha pedig végignézünk a többi eddig ismertté vált jelöltön, láthatjuk azokat a tisztességben megőszült nyugdíjasokat, akiknek ez az első és valószínűleg az utolsó esélyük arra, hogy a közéletben letegyék a névjegyüket. Vannak köztük egészen figyelemreméltó szakmai múlttal rendelkező, ugyanakkor politikailag nullkilométeres emberek, de legalább ugyanannyi a szektás, “vérdékás” aktivista is, aki most élete nagy lehetőségét látja a választási indulásban. És vannak szinte teljesen ismeretlen fiatalok és középkorúak, mert valakinek el kell indulnia mindenhol, hogy csordogáljanak a töredékszavazatok az országos listára, amelynek élén természetesen a kipróbált káderek lesznek, akiknek szék kell mindenáron. 

A jelöltek kiválasztása legalább annyira demokratikus, mint amennyire koalíció a Gyurcsány-Dobrev házaspár és legbelsőbb körük politikai vállalkozása. A máshol már nevet szerzett, pozíciójuk megőrzése érdekében átigazolt megélhetési társutasok pedig csak az örökös vezetőségi tagok után következhetnek, bár ettől nem feltétlenül rosszabbak a bekerülési esélyeik az előttük állókénál…

A legutóbbi két, a Tisza részvétele nélkül lebonyolított időközi országgyűlési képviselőválasztás eredményeit a DK igyekszik saját szája íze szerint, a valóságot erősen meghajlítva kommunikálni. 

Az eleve erősen ellenzéki újpesti választókerület megnyeréséből azt a téves következtetést vonták le, pontosabban óriásit csúsztatva azt hirdetik, hogy Budapesten és a nagyvárosokban mindenhol ilyen erősek. A Tolna megyei időközi választás eredményéből pedig azt olvasták ki, hogy vidéken legalább 11 százalékuk van mindenhol. Az ókori római bél- és madárjósok elismerően csettintenének egy ilyen bátor előrejelzés láttán, a delphoi jósda pedig szégyenkezve zárná be a boltot, de Gyurcsányéknak ez eszük ágában sincs. Hogy miért és hogy ez kinek áll igazán érdekében, arról komoly és kevésbé komolyan vehető elméletek keringenek a közbeszédben. 

Egyébként a DK várható listás eredménye a legfrissebb közvéleménykutatások szerint erősen a bejutási küszöb körüli, csak a baloldali Publicus és a liberális Republikon mér nekik ennél jobb, de még mindig egyszámjegyű támogatottságot. Éles választási helyzetben pedig reális opció a legesélyesebb párt, tehát a Tisza jelöltjeire való átszavazás.

Bár férje bőszen fideszesezi, jobboldalizza Magyar Pétert, Dobrev Klára szerint csak az ellenzék széles koalíciója lesz képes leváltani az Orbán-rendszert. „Az ellenzék legnagyobb erejének akkor van esélye leváltani a Fideszt, ha végre azt mondja, hogy utánam együtt, és nem azt, hogy mindenki más tűnjön el” – mondta a rövid életű árnyékkormány egykori vezetője februárban, egyértelműen a Tisza Pártnak címezve szavait. 

De a DK nem mindig gondolta így, ugyanis már az MSZP-ből való kiválása óta az ellenzéki térfél leuralására törekszik és ehhez nem válogat az eszközökben. Politikusok átigazolása "predátor üzemmódba kapcsolva" (amit Feri nagyon élvez), a velük szemben kritikát megfogalmazni merő ellenzékiek lejáratása a saját érdekkörű revolvermédián keresztül, országos és helyi érdekű akarnokok megélhetési székfoglalása, odatolakodás minden összefogásba, rosszízű háttéralkuk - a repertoár széles és sajnos sok vonásában emlékeztet a jelenlegi és az eggyel korábbi pártállami rezsimre. A pártelnök (és felesége) leválthatatlansága és személyi kultusza pedig hiteltelenít minden felvilágosult liberális demokrata szólamot, a mostanában oly sokat hangoztatott baloldaliságról nem is beszélve.

Ennek a nyomulós, szektás és végső soron rendkívül toxikus politikának a számlájára írható három fideszes kétharmad, a súlyos történelmi öröksége és minden közelmúltbeli hibája ellenére a baloldaliságot még mindig inkább megtestesítő MSZP kannibalizálása és elsorvasztása, a jobb sorsra érdemes progresszív-liberális Együtt kiszorítása és tönkretétele (amelynek rövid távú haszonélvezője az azonos tóból halászó Momentum lett), a Jobbik identitásvesztése és eljelentéktelenedése, végső soron pedig minden DK-n kívüli alternatíva eltiprása vagy összegyurcsányozása. Erre a legfrissebb példa Hadházy Ákos és a Momentum hídfoglalós tüntetése, ahol feltűnően jelen voltak a kék zászlók.

A DK célja korábban világos volt: csak ők legyenek a polcon mint választható áru, amikor az Orbán-rezsim összeomlik, de addig is legyen annyi székük az európai és a magyar parlamentben, valamint az önkormányzatokban, amennyi lehetővé teszi szép szóval karrierpolitikusnak nevezett kádereik megélhetését, közszereplését. Természetesen a Fidesznek jól jöttek ezek az ellenzéken belüli dominanciaharcok, amelyek megakadályozták egy igazán életképes alternatíva kialakulását és megerősödését.

Ez a kiszorítós-átigazolós-lejáratós, tehát tipikusan dékás taktika sokáig működött, csak Márki-Zay Péter váratlan felbukkanása és üstökösszerű tündöklése okozott némi zavart a gépezetben. Ám hiába győzött az eliten kívülről jött hódmezővásárhelyi polgármester a miniszterelnök-jelölti előválasztáson, ha az egyéni jelöltek kiválasztásánál a DK által kikényszerített egyfordulós rendszerben a parlamenti pártok alkui által támogatott jelöltek futottak be, a civil indulókat pedig gyakorlatilag eltiporták a pártlogók és a direktmarketing-levélben kapott itiner alapján katonás fegyelemmel leszavazó dékás nyugdíjasok.

Aki átélte az Anker-köz ellenzékváltó eufóriáját és látta MZP rocksztárként való ünneplését, annak kiábrándító hidegzuhanyt jelentettek az óbaloldali rutin részét képező elnyújtott, kiéheztető jellegű tárgyalások, ahol a kamarillapolitika nagymestere, Gyurcsány Ferenc megvezette és végül megette reggelire rutintalan tárgyalópartnereit, biztosítva pártjának a politikai hasznot vereség esetére is. Innentől kezdve nem állt érdekükben az ellenzéki győzelem és finoman szólva sem tettek meg mindent annak érdekében. A 2022-es választás és az azt követő méltatlan eredményváró mindenki számára közismert, az elbocsátó szép üzenettel együtt ("Gyurcsány Ferenc eltávolította Önt az Elnökök csoportból.").

A Gyurcsány-párt ezután visszatért régi rutinjához: folytatta a megélhetésüket féltő, széküket megőrizni akaró politikusok átigazolását és a maradék ellenzék polcról való lesöprését. Az egypárti “árnyékkormány” megalapítása és a fantáziátlan DK TV azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mindössze a legnagyobb kicsi pozícióját erősítették meg.

Ezt az ellenzéki állóvizet, sőt mocsarat kavarta fel Magyar Péter feltűnése. A Tisza áradását sok olyan ellenzéki magszavazó is növelte, akik eddig csak a szocreál közértekére emlékeztető, egyre inkább lejárt szavatosságú kínálatból választhattak – jobb híján a legtöbben a polcról másokat lelökő DK-t. Az érdemi és Gyurcsány-mentes alternatíva feltűnése alapjaiban rendezte át a hazai politikát, helyükre téve az érdemi társadalmi támogatottsággal nem, zsíros mandátumokkal viszont még rendelkező mikropártokat. 

A Fidesz egyelőre lélegeztetőgépen tartja őket megemelt finanszírozással és parlamenti látszatvitákkal, azonban 2026 közeledtével egyre inkább megcsapja őket a munkaerőpiac és a versenyszféra szele. Olyan emberekről beszélünk, akik tanult szakmájukban nem vagy már nagyon régen dolgoztak. Az önkormányzati választásokon győztes civil összefogásokba magukat bezsaroló helyi akarnokok is aggódhatnak tényleges támogatottságukat jóval meghaladó, így érdemtelenül birtokolt pozícióik miatt.

Lehet 106 körzetben jelölteket állítani és magányosan országot járva odamondogatni, de már Gyurcsányék háza táján is tudják, hogy ez csak kétségbeesett utóvédharc, mert a változást akaró tömegek nem szavaznak egy népszerűtlen és esélytelen pártra. 

Ekkor kerülnek elő a szépen hangzó demokratikus szólamok, a sokszínűség iránti igény és az egypártrendszerrel való riogatás. A szövetségesnek való ajánlkozás pedig egyre inkább a kisegér elefánttal való együtt dübörgésének tűnik. Csak mindez éppen azoknak a szájából hiteltelen, akik hosszú éveken át valóban az ellenzéki térfél leuralására törekedtek.

Fotó: Facebook / Gyurcsány Ferenc