Zalatnay István: Mandátumbecslés az aktuális pártpreferenciák alapján

A jelenlegi közvélemény-kutatásokból az látható, hogy a Fidesznek még erősödnie kellene ahhoz, hogy elkerülje a számára legrosszabb végeredményt, a Tisza kétharmados győzelmét – írja elemzésében vendégszerzőnk, Zalatnay István.

Ebben az írásban a következőket igyekszem igazolni, illetve annak alapján pontosabb választási előrejelzés érdekében javaslatként fölvetni.

Más a „ma kire szavazna?” kérdésre adott válaszok felmérése (és az annak – és korábbi választásoknak az alapján – történő mandátumbecslés), és más jövőbeli változások feltételezésével számoló „valószínűsíthető eredmény” közlése. A kormánypárti intézetek utóbbira vonatkozó felméréseit ezért (sem) érdemes figyelembe venni az aktuálisan fennálló helyzetet tükrözni óhajtó átlagszámításnál.

A 21 Kutatóközpont mandátumkalkulátorából kiindulva néhány további szempont figyelembevételével és összetettebb számítási eljárás segítségével még pontosabb becslés lehetséges. Ilyen szempontok:

• A 2024-es EU-s választás eredményeit befolyásolta, hogy helyhatósági választással együtt tartották, amelyen az országgyűlési választásokon tapasztalhatónál jellemzően nagyobb arányban vesznek részt községek lakói, akik az országos átlagnál kormánypártibbak. Elég jól megbecsülhető, hogy milyen eredmény született volna kiegyenlítettebb választói részvétel esetén. Figyelembe veendő az országgyűlési és az EP választás eltérő szabályozása is.
• A pártszimpátia változása választókerületenként jelentősen eltérő. A Fidesz visszaszorulása számszerűsíthető a 2022-es és 2024-es eredmények összevetésével. Felmérések és időközi választások is arra utalnak, hogy a tendenciák többé-kevésbé 2024 óta is érvényesülnek. Közvéleménykutatás vagy feltételezett országos eredményének választókerületi szintű lebontásánál indokoltabb ezzel számolni, mint egyenletes változással.
• Biztosra vehető, hogy nem lesz minden választókerületben minden országosan elinduló pártnak jelöltje és/vagy sok nem tiszás ellenzéki is taktikai szavazóként a Tisza jelöltjét fogja támogatni.

E szempontok érvényesítése olyan mandátumszámokat eredményezne, amelyek alapján hasonló valószínűsége van annak, hogy a Tisza egyszerű többséget szerez és annak, hogy – egyedül vagy valamely kispárttal együtt – kétharmados többséget.

Felmérési módszerek és eredmények különbségei

A választáshoz közeledve a közvélemény-kutatási eredmények és az azok alapján készülő mandátumszámítások között nehezíti a kiigazodást, hogy a felmérések különböző típusúak.

Az eredményeket öszehasonlítva két jelenség tűnik föl. Az egyik a kormányfüggő és a többi intézet közötti nagy eltérés a Fidesz támogatottságára nézve. A kormányfüggők 45 % körülre mérik a Fideszt, a nem kormányfüggők eredményei ebben hasonlók, nyári enyhe erősödés és őszi eséssel együtt is 34-39 % közötti sávban mozognak, de jelentősen eltérnek a kis pártok támogatottságára nézve.

Az első jelenség illetőleg sok jele van annak, hogy a kormányfüggő intézetek – legalábbis nyilvánossá tett felméréseikben – igyekeznek a kormánypárt számára kedvező adatokat kimutatni. Ehhez nem feltétlenül kell adatokat hamisítani. Igen nagy eltérések származhatnak a felmérési, feldolgozási, közlési módszerek különbségéből. Három szempontot emelek ki.

Minden felmérésnél a szavazási szándékon kívül sok minden másra is rákérdeznek.  Ez teszi lehetővé a pártok támogatói összetételének, a pártszimpátiák változásának az elemzését. De ezek a kérdések befolyásolhatják is – ha úgy akarja a felmérő, akkor jelentős mértékben – a szavazói szándékra vonatkozó választ, különösen a bizonytalanoknál, akik Magyarországon sokan vannak.

Ritkán tudatosított egy másik szempont. A közvéleménykutatások legtöbbször a választási helyzetet próbálják szimulálni: „Ha most vasárnap lennének a választások…” Külön szokták közölni, hogy milyen a megoszlása a biztosan, illetve a nem biztosan szavazni akarók (A tényleges részvétel általában az előbbihez áll közelebb.)

Az egyéni kerületekben sokszor nemcsak a jelöltek személye, de az is bizonytalan, hogy mely pártoknak lesz jelöltje. Kerületi szintű felmérések hiányában a mandátumkalkuláláshoz az országos számokat kell választókerületekre lebontani, ami főként korábbi választási eredmények és felmérések alapján lehetséges. Ez becslés, de szintén arra vonatkozik, hogy ha most lenne a választás, hol melyik párt jelöltje nyerne.

Más az, amikor egy intézet „legvalószínűbb eredményt” számít ki feltételezve a nem biztos szavazók és/vagy pártelkötelezettségükben bizonytalanok szavazatait az „egyéb kérdésekre” adott válaszok alapján. Legitim eljárás, de lényegében jövőbeli folyamatok letapogatásán alapszik. Az így születő adatok ezért nem vethetők össze az előbb említett módszerrel készültekkel.

A jövendőbeli folyamatokra vonatkozó feltételezések eleve bizonytalanabbak a jelenből és múltból kiindulóknál, ami önmagában is növeli a felmérések közötti eltérések nagyságát. A kormánypárti intézetek esetében azonban figyelembe veendő egy harmadik szempont is. A bizonytalanok jelentős része valamikori Fidesz-szavazó (vagy egymilliónyian!), és inkább konzervatív beállítódottságú. Az „egyéb kérdések” alapján ezért tekinthetők 2026-ban is potenciális Fidesz szavazónak.

Ez azonban részben alighanem optikai csalódás. A Fidesz szavazótábora ugyanis radikálisan eltolódott az elesett, információhoz jutás szempontjából leghátrányosabb helyzetű rétegek felé. Minél informáltabb valaki, annál inkább látja a meghirdetett elvek és a valóság közötti szakadékot. Aki ezt átlátta, nehezen tér vissza a lelepleződött hazugság elfogadásához. Kormányközeli pozícióból azonban kognitív disszonancia nélkül ez nem gondolható így. Ezért optimisták a kormányfüggő közvéleménykutatók is a bizonytalanok várható magatartásának megítélésében. Erre az összefüggésre utal, hogy a felmérések szerint nem csökken, inkább nő a bizonytalanok és szavazni nem akarók aránya.

A másik feltűnő jelenség, hogy a nem kormányfüggő intézetek felméréseiben kétszeres különbségek is vannak a kis pártok támogatottságára nézve: összességükben 12 és 24 százalék közötti eredmények láthatók. Van felmérés, amely szerint egyetlen kis párt sem jut be a parlamentbe, van amelyiknél a Mi Hazánk, a Kutyapárt és a DK is. A Mi Hazánk kivételével a kis pártok szimpatizánsainál ennek oka lehet, hogy egy jelentős réteg nem szereti a Tisza Pártot, de nagyon akarja a NER bukását. Így bizonytalan, hogy végül majd kedvenc pártjukat vagy a kormányváltás garanciájaként a Tiszát nevezik meg a szavazólapon. A válasz jelentősen függhet az egyéb, a szavazási szándékra vonatkozót megelőző kérdésektől. Ez tükröződhet a kis pártokra vonatkozó nagy eltérésekben.

Mandátumkalkulálás

Mandátummegoszlásra vonatkozó becsléshez az országos támogatottsági adatokat választókerületek szintjére kel lebontani. A 21 Kutatóintézet olyan kalkulátort készített, amely különböző országos támogatottsági adatokra tudja megmondja, hogy mi várható az egyes kerületekben. A rendszer azt feltételezi, hogy az EP választás területi megoszlási arányai továbbra is érvényesek. A most feltételezett százalékarányt az ismert 2024-esre vonatkoztatja. Ha egy pártnál országosan 10 %-os csökkenés van (értsd 50 %-ról az arány a korábbi 90 %-ára, tehát 45 %-ra csökken), akkor hasonló lesz az egyes kerületekben is: 60 %-ból 54 %, 40 %-ból 36% lesz). E főszabályt kiegészíti, hogy 1 plusz százalékot számítanak a Fideszhez jelöltjeik ismertsége miatt, és 1 mínuszt Tiszánál, és érvényesítenek még néhány további „normálásból származó” szempontot.

Az egyéni győzelmek számbavétele után kiszámítják az országos listáról várható mandátumokat is (figyelembe véve a határon túli szavazatokat és egy német nemzetiségi mandátumot). Bármely országos adat beírható a kalkulátorba, és az minden kerületi eredményt és a végső mandátumszámot is kiszámolja.

A módszer korrekt és nagy segítséget jelent ahhoz, hogy különböző közvélemény-kutatási eredmények következményeit fel lehessen mérni. Ezért is lenne érdemes tovább differenciálni néhány további szempont figyelembevételével.

Az EP választás eredményeinek korrigálása

A rendszer kiindulópontja a tavalyi EP választás. Ha azonban akkor országgyűlési választást tartottak volna, némiképp más eredmény születik. Közismert, hogy minél kisebb (és elzártabb) egy település, annál nagyobb arányban kormánypárti. A helyhatósági választáson pedig különösen aktívak a községek – különösen a kis falvak – lakói. Mivel 2024-ben együtt tartották a helyhatósági és EU-s választást, az utóbbin is nagyobb arányban vettek részt a községek lakói, és ez megemelte a Fidesz százalékarányát. Indokolt feltételezni, hogy országgyűlési választáson eltűnik ez a falvak javára mutatkozó eltolódás a részvételi hajlandóságban. Kiszámítható, hogy ha 2024-ben a városok esetében is hasonlóképp változott volna a részvétel a 2022-es választáshoz képest, mint a községekben, akkor – a pártok között az illető településtípuson belül elért arányokat változatlannak tekintve – milyen eredmény született volna az egyes kerületekben. (Még finomabb szintű elemzés is elképzelhető több településtípus megkülönböztetésével, amelyek választási részvételi magatartása karakteresen különbözik.) Ennek a számításnak az alapján a Fidesz tényleges országos támogatottsága már tavaly is alacsonyabb volt az EP választás százalékánál.

A 2024-es választókerületi adatok továbbá azért is torzítanak mert mások az országgyűlési és az EP választás szabályai. Utóbbinál csak országos lista lévén, nincs átjelentkezés; az országgyűlésin igen. Ezért 2024-ben a szavazás helyén vették számba azok szavazatait, aki nem állandó lakhelyükön szavaztak. Az országgyűlési választáson ezeket a szavazatokat „hazautaztatják”. Ezek aránya egy-egy választókerületben az 5 %-ot is elérheti.  Mivel ez a réteg – különösen a városokban tanuló fiatalok – az átlagnál jóval inkább ellenzéki, e szempont figyelembevétele a vidéki kerületekben alacsonyabb Fidesz arányt eredményezne.

A két korrekciós tényező együttesen is csak 1 százalék körüli eltérést eredményez a kiemelten fontos kerületekben. Jó néhányban azonban tizedszázalékokon múlhat a mandátum sorsa.

A Fidesz visszaszorulásának területi különbségei

Ha csak a tavalyi választás és egy adott közvéleménykutatási eredmény számait vesszük figyelembe, csak a tavalyi – esetleg már korrigált – országos adatokat vetíthetjük le a választókerületek szintjére. Ahogyan egyre inkább a NER-ről szóló népszavazássá kezd válni a jövő évi választás, a döntő kérdés az, hogy hol milyen támogatottsága maradt még a Fidesznek. Ennek felméréséhez számításba vehetjük a 2022 és 2024 közötti változásokat is. Ahogyan a modell abból indul ki, hogy az EP választási százalékarány hogyan viszonyul egy feltételezett mostani támogatottsági arányhoz, elvégezhetjük ezt a számítást a 2022-es és a tavalyi eredmény összehasonlításával is. Ezekből az látszik, hogy a Fidesz szavazatarányának csökkenése volt, ahol 3 %-ot sem ért el, volt, ahol a 13 %-ot is meghaladta. A százalékarányokat egymásra vetítve ez azt jelenti, hogy van, ahol a 2024-es százalékarány 95 %-a a 2022-esnek, van, ahol 80 %-a sincs (ha például 50 %-kal szemben 40%-nál alacsonyabb.)

Feltételezhető és felmérések is alátámasztják, hogy azóta is érvényesül az a tendencia, hogy falvakban jobban, városokban rosszabbul tartja magát a Fidesz.  Ha a kerületek közötti eltérések nem is olyanok, mint 2022 és 2124 között, a valóságot feltehetően jobban megközelíti, ha a tendencia további érvényesülésével számolunk, mintha azzal, hogy minden kerületben az országos változás arányai tükröződnek.

2022 és 2024 között a Fidesz térvesztése az előbb jelzett mérő szerint (2024-es eredmény/2022-es eredmény) tizenöt százalék volt (a 2024-es 44,82 % a 2022-es belföldi 52,45 %-nak 85,4%-a, vagyis majdnem 15%-os veszteség.) A 12 %-nál alacsonyabb arányt kicsit, az annál még alacsonyabbat nagyon jó viszonylagos eredménynek, a 15-18 % közötti arányt kicsit, a 18 %-nál nagyobbat nagyon rossz eredménynek tekintve azt látjuk, hogy a Fidesz legerősebb 18 kerülete közül tizenegyben vesztett nagyon keveset, háromban keveset, háromban sokat, egyben nagyon sokat. Ezzel szemben 26 most billegőnek tekinthető kerületből négyben volt nagyon kicsi a vesztesége, háromban kicsi, tizenkettőben nagy, hétben nagyon nagy.  Ez javítja a Tisza esélyeit az utóbbiakban, amelyek nagy részének megnyerése kétharmados többséget eredményezne.

A kis pártok szavazóinak magatartása

Láttuk, hogy a kutatások eltérései arra az amúgy is érzékelhető jelenségre is rámutatnak, hogy sokan hezitálnak a Tisza és valamely kis ellenzéki párt között. Adódik és tekintélyes személyek nyíltan ki is állnak amellett, hogy aki így gondolkozik, az listán szavazzon kedvencére, egyéni jelöltnél pedig a Tiszáéra. Erre tekintettel a mandátum kalkulálásánál nem reális azzal számolni, hogy ugyanannyian fognak a kis pártok jelöltjeire szavazni, mint listán. Függetlenül attól, hogy a kis pártok támogatottságát nagyobbra vagy kisebbre mérők eredményeit tekintjük hitelesebbnek, aligha kétséges, hogy az egyéni kerületek esetében az utóbbiak számai vagy inkább annál is alacsonyabbak fognak érvényesülni.

Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy másodlagos pártszimpátiára nézve voltak kutatások, amelyek szintén azt mutatták, hogy a Tiszának inkább van tartaléka, mint a Fidesznek.  De ennél többről van szó. A választásnál olyan lap lesz a szavazók előtt, amelyen általában a két nagy pártnak és a három említett kicsinek a jelöltje szerepel (estleg a parlamentbe jutásra teljesen esélytelen más kis párt és végképp komolytalan más jelöltek mellett).  Sőt, éppen a legfontosabb, billegő kerületekben jó eséllyel a Kutyapártnak sem lesz. Ebből fog kelleni választani. A Fidesz Mi Hazánkos szavazatokra sem igen számíthat, a Tisza a többiekéből sokra. Mert a kormány leváltásának szándéka sokkal erősebb hajtórugó, mint A Mi Hazánkosok (egy része) esetében az, hogy a Fideszt még mindig kisebb rossznak tekinti. (A párt támogatói amúgy is megosztottak e tekintetben.)

A taktikai átszavazók jelentőségét jól érzékelteti, hogy a legújabban a Závecz által kihozott felmérés a 21 Kutatóközpont mandátumkalkulátorába beírva azt látjuk, hogy a Fidesz 29 egyéni kerületben győzne. Ha azonban csak a kutyapárti szavazók fele átszavaz a Tiszára – akár azért, mert nincs kutyás jelölt, akár azért, mert az esélyes ellenzékit akarja támogatni – a 29-ből már nyolcat elveszít a Fidesz és egyharmad alá esik mandátumszáma a parlamentben.

Konklúziók

A jelzett szempontok együttes figyelembevétele esetén már számottevő mértékben eltérő mandátumszámok adódnának. Az eljárás bonyolultabbá válna, mert először – korrigált EP szavazatszám alapján – listás szavazatszámot kellene generálni, majd a következő lépésben választókerületi részvételt számítani és végül becslés alapján a Fidesz támogatottságának változásában választókerületi eltéréseket és taktikai átszavazást feltételezve adódnának az egyes kerületi eredmények. (A listás mandátumokra vonatkozó számítás pedig ugyanúgy, ahogy az eredeti kalkulátornál.)

A 21 Kutatóintézet mandátumkalkulátora számszerűsítve is mutatja, hogy sok, akár 15-20 választókerültben is igen csekély, 2-3 százaléknyi vagy még kisebb különbség várható. A fölvetett további szempontoknak a rendszerbe való beépítése – nem minden tekintetben, de éppen a billegő kerületek esetében legtöbbször – jobbnak mutatja a Tisza esélyeit.  Ez azt jelenti, hogy 16-18 százalékos országos Tisza előnynél néhány százalékkal kevesebb is elég lehet ahhoz, hogy a Fidesz ne érje el az alkotmányozó többséget blokkolni tudó egyharmadnyi mandátumot. Másképpen fogalmazva: ha a mostani választási törvény keretei között a Fidesznek az elmúlt hónapokban mért 34-39 közötti százaléknak valahol a közepetáján, kicsit inkább feljebb lehet a „billenő pont”, amit el kellene érnie, hogy egyharmadnyi, a NER lebontását nagyon megnehezítő mandátuma legyen.

Ennek az esélye még a Tisza szempontjából közepesen kedvező közvéleménykutatási eredmények alapján számolva is jelentős, a legkedvezőbbekből – a 21 Kutatóközpont és a Medián adataiból – kiindulva pedig valószínűbb, mint az egyszerű Tisza győzelemé.
Természetesen mindez aktuális felmérések alapján történő becslés. Néhány százalékos erősödéssel a Fidesz egyértelműen elkerülné a számára legrosszabb forgatókönyvet. Az pedig nem kétséges, hogy ehhez föl fogja használni a rendelkezésére álló szinte korlátlan anyagi lehetőségeket, és nem fog visszariadni olyan praktikáktól, amelyek a választás tisztaságát minden korábbinál jobban felszámolják. Ennek része lehet a választói törvény módosítása is, különösen a győzteskompenzáció eltörlése és a parlamentbe való bejutási küszöb lejjebb vitele; bár az idő múlásával egyre inkább kérdéses, hogy ezek nem járnának-e több kárral, mint haszonnal a Fidesz számára.

Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: MTI