A féllábú rabot lépcsőmászásra kárhoztatták, most két börtön is beperelt

A méltatlan körülmények között szenvedett a börtönben, ezért perel a frissen szabadult Richter Gyula, akit számos sorscsapás ért az életében. A férfi az ítéletét elfogadta, amit kiszabtak rá, de azt nem, hogy folyamatosan megalázták a testi fogyatékossága miatt. A jogi elégtételhez a Helsinki Bizottság nyújt segítséget a mélyszegénységben élő férfinak.

Richter Gyula egykori kamionosnak érszűkülete lett. Annyira fájt a lába, hogy a végén már ő könyörgött, hogy amputálják. Két évvel később megölték a lányát. Mindenkit elveszített, ezért 2020-ban úgy döntött: beül az autójába, vesz egy üveg whiskyt, és felakasztja magát. Mielőtt a kiszemelt fához ért volna a lajosmizsei tanyavilág földútján elkapták a rendőrök. Ez volt a második alkalom. Így összesen négy év három hónapot kapott ittas vezetésért - írta a Szabad Európa, Richter esetéről egy riportfilmet is készítettek.

A magyar börtönrendszer azonban nincs felkészülve a mozgáskorlátozott rabokra. Volt, ahol zuhanyozni sem nagyon tudott, mert mire odabicegett a járókerettel, már letelt az idő. Az állampusztai börtönben meg az első emeletre rakták a B28-as cellába. A lépcsőn se korlát, sem pedig rács nem volt, amiben meg lehetett volna kapaszkodni.Gyulát az egyik helyen emeleti zárkába rakták. A lépcsőn felfelé például csak kúszni tudott.Nemrégiben szabadult, és két börtönt is beperelt, jogi képviseletét a Magyar Helsinki Bizottság látja el. Bieber Ivóna ügyvéd szerint fontos, hogy a büntetés-végrehajtás rendszere a kiszabott büntetésre még ne pakoljon rá semmi plusz terhet:

„A Kúria iránymutatása alapján, ha valakinek van egy szemmel jól látható, egyértelmű fogyatékossága, akkor nem neki kell szólnia, nem neki kell jeleznie, és kérnie, hogy emberhez méltó módon tartsák fogva, hanem hivatalból észlelnie kell a börtön személyzetének, hogy itt speciális igények vannak és ezeket számára biztosítani kell. Az, hogy egy féllábú, protézissel élő embert nem kétfordulós lépcső tetején, emeleten helyezek el, hanem egy földszinti zárkában, ez nem kerül semennyibe.”

Gyula május elején szabadult a börtönből. Mivel nincsenek hozzátartozói, senki sem várta se a börtön kapujánál, sem máshol.

„Nagyfáról 15-18 kilométerre bevitt a börtönbusz a szegedi Mars térre. Ott kiraktak a piacnál, hogy itt a vége. Szatyorral a kezemben, fél lábbal, járókerettel menjél másfél kilométert a vasútállomásra, ahogy tudsz.”

A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szerint, akkor is hibázott a bv-intézet, amikor így engedték szabadon a férfit, hiszen a fogvatartottakkal foglalkozó reintegrációs tisztnek éppen az is lett volna a feladata, hogy felkészítse a társadalomba való visszailleszkedésre. A tanyán nincs se víz, se áram. Gyula havi 40 ezer forintból él, most épp 15 forint van a zsebében. Nem fél tőle, hogy kirabolják, így várja ügye elbírálását.