A szorongás és összeesküvés-elméletek kéz a kézben járnak

A modern álhírek, a történelmi propaganda-technikák és konteók egyre jobban uralják a közbeszédet, ennek hátterét járta körül a Magyar Tudományos Akadémia pénteki konferenciája. Hogy az emberek miért keresik nyigvópontként és miért választanak bizonytalan vagy helytelen magyarázatot a világ kérdéseire, ezt vizsgálta Krekó Péter szociológus, politológus előadásában. A halálfélelemnél erősebb a magánytól és a kirekesztettségtől való félelem, így alakulnak “hívő” csoportok.

Elméletek, amelyek nem mindig hamisak – mégis veszélyesek lehetnek – Krekó Péter már a bevezetőben leszögezte, hogy „az összeesküvés-elmélet” nem szinonimája a „hamis történetnek”. Számos olyan esetről tudunk, amit kezdetben konteónak gondoltak, aztán kiderült, hogy valós dolgok állnak a háttérben, gondoljunk például a Watergate-botrányra, amikor Nixon elnök a politikai ellenfeleit figyeltette állami eszközökkel, és csak hosszú kutatómunka alapján derült fény a cselekményre. A kifejezést elsősorban olyan narratívákra használja, amelyek bizonyíték nélkül állítják, hogy egy vagy több titkos, háttérben működő társaság szándékosan árt a többségnek. Az előadás MTA épületében „A trójai falótól az online dezinformációig. Hamisság, megtévesztés, manipuláció — interdiszciplináris megközelítésben” című nyelvészeti konferencián hangzott el.

Ezek a történetek valódi igényre adnak – sokszor hamis – választ Krekó szerint, az ismeretlentől való félelemre. „Világértelmezési szükségletünk” a történelem során alig változott: az ókori „trójai falótól” az online QAnonig végig azt kerestük, ki állhat a baljós események mögött.

Az elmúlt húsz év európai közvélemény-kutatásai szerint az összeesküvés-hajlam járványszerű felfutása nem kimutatható: a kontinensen a Covid-pandémia előtt stabil szinten mozgott a konteók iránti fogékonyság. Ehhez képest az Egyesült Államokban a jelenség sokkal látványosan politikai tényezővé nőtt. „Az amerikai adminisztráció egészségügyi politikájától kezdve Kennedy vakcinabizottságáig — utalt Krekó a Robert F. Kennedy Jr. nevével fémjelzett oltásellenességre —, a tudományos konszenzust megkérdőjelező narratívák bekerültek a szakpolitikai döntésekbe.

Tudásvágy és illúzió, szorongás, hovatartozás

Krekó Péter „collective motivated cognition” fogalmával magyarázta, hogy miért képesek a konteók mélyen beágyazódni a társadalmi tudatba. Az elmélet szerint nem (csak) egyéni képzetekről és vágyakról van szó, hanem közös érdekekről, ami identitást ad és azt erősíti.

„A konteó rendezett történetet kínál ott is, ahol a valóság kaotikus”

– írta le a kutató a tudásvágyat, hogy a káoszt mindenki rendszerezni szeretné, hogy értse az összefüggéseket. A másik pillér a szorongáscsökkentés, hogy a „nagy kérdésekre” , mint a háborúk, járványok vagy a klímaváltozás egyszerű választ találjon az elme, ami mindent képes leírni, még ha tényszerűen hibás is. Vagyis minden, ami a szorongást csökkentő “tudást” megkérdőjelezi, az a konteónak megfeleltethető rossz erők, esetleg a “tudatlanok” ténykedésének tudja be az illető. A harmadik tényező a csoportkohézió, például a közös ellenségkép „identitáskódként” működik: aki hisz benne, „közénk tartozik”. A csoporthoz tartozás olyan erős, hogy az egyének a megfelelés szándékával ugranak át az ellentmondásokon is.

„Szorongások korát éljük”

– mondta Krekó Péter. A Covid-válság, az orosz–ukrán háború, a közel-keleti konfliktusok és a klímaválság együtt példátlan mennyiségű bizonytalanságot zúdított a társadalomra. Mindezt súlyosbítja az „információs túladagolás”: az adathalmazok között a laikusoknak nehéz megbízható eligazodási pontot találni, ezért fordulnak a „mindent megmagyarázó” narratívákhoz.

Érdekesség, hogy a szorongás és az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság között csupán gyenge, de statisztikailag egymást erősítő (pozitív) kapcsolat mutatható ki. Bár a közkeletű feltételezés szerint a félelem és bizonytalanság táplálja a konteók iránti hitet, a kutatások alapján az "egzisztenciális motívumok" – vagyis a halállal, kontrollvesztéssel és jövővel kapcsolatos szorongások – hatása összességében korlátozott. Ezzel szemben a társas és episztemikus motívumok – például a csoporthoz tartozás vágya, vagy az egyszerű válaszok iránti igény – sokkal jelentősebb szerepet játszanak a konteóhitek kialakulásában és fennmaradásában.

Fotó: Political Capital archív - Facebook