„Ezt fogjuk az orosz-ukrán háborúra” - MTVA Műhelytitkok VI. rész
Újabb hangfelvétel: egy újabb bizonyíték az MTVA propagandacsatornává silányítására. Egy húsvét előtti szerkesztőségi értekezlet hanganyaga jól bizonyítja, hogy bár az élelmiszerek drágulásának témáját nem tartják megkerülhetőnek a közmédiában sem, de az anyagaikban kötelező volt azt hangsúlyozni, hogy ez még véletlenül sem a kormány hibája.


Újabb hangfelvétel: egy újabb bizonyíték az MTVA propagandacsatornává silányítására. Egy húsvét előtti szerkesztőségi értekezlet hanganyaga jól bizonyítja, hogy bár az élelmiszerek drágulásának témáját nem tartják megkerülhetőnek a közmédiában sem, de az anyagaikban kötelező volt azt hangsúlyozni, hogy ez még véletlenül sem a kormány hibája.
A Kontroll birtokába került hangfelvételek alapján készült cikksorozatunk debütáló részében arról írtunk, hogy a „rogáni sorvezető” szerint a közmédia hogyan szólaltatja meg a kormánypárti elemzőket, akik már nagy gyakorlattal rendelkeznek, így pontosan tudják, hogy mit kell mondani és hogyan. A második részben bemutattuk, hogyan cenzúrázták ki Holoda Attila energetikai szakértőt a rezsiárakról szóló cikkből. A harmadik részben a közmédia közel 200 milliárdos állami finanszírozásának értelmetlen felhasználásáról osztottunk meg részleteket. A negyedik hangfelvételen az hallható, ahogy a hirado.hu főszerkesztője azt taglalja, hogy a vezetőség hozzá nem értése miatt teljesít rosszul a propagandasajtó. Az utolsó általunk közzétett hangfelvételen pedig az hallható, hogy Zacher Gábor toxikológus sem szerepelhet már a közmédiában, mert már vele sincsenek „jóban” ahogy a Fradival kapcsolatos híreket is el kell hallgatni.
„Hát mindig találnak valamit, amivel felhívnak és csuklóztatnak minket.”
Sorozatunk következő részében egy áprilisban rögzített hangfelvételt mutatunk be, amelyben a hirado.hu akkori vezetője egy szerkesztőségi értekezleten éppen azt sérelmezi, hogy a Kossuth Rádióból egy általa nem ismert közmédiás kollégája azért hívta fel, hogy számonkérjen rajta egy cikket, amelynek meg kellett volna jelennie, de nem találta a weblapon.
„1200 éves volt, és kinyomtatná szíve szerint az internetet, ennyire értett bármihez, de az volt a lényege, hogy már a címlapszerkesztésbe is igyekeztek belepofázni, és mondtam, hogy ameddig én vagyok a főszerkesztő, addig nem a Kossuth Rádió fogja megmondani nekem, hogy mi legyen, de nekem is lennének ötleteim, hogy az M1-ben meg a Kossuth Rádióban mit kellene csinálnotok ahelyett, amit csináltok az adófizetők pénzén, úgyhogy volt egy rossz hangulatú telefonbeszélgetés.”
Majd folytatva a történetet azt ecsetelte a főszerkesztő az általa tarott értekezleten, hogy az őt felhívó idősebb közmédiás kolléganő a korából adódóan mennyire korlátolt és amatőr volt szerinte. Aztán azt is részletezte, hogy a Kossuth Rádiós munkatárs azzal védte magát, hogy őt maga Siklósi Beatrix, a Kossuth Rádió csatornaigazgatója kérte meg, hogy telefonáljon.
„De kurva anyját. Tehát hogy mondtam neki, hogy ne haragudjon, hölgyem, de miről beszél? Hát, hogy ő nem látja ezt az anyagot, ez nem jelent meg. Mondom, de hol? Hol nem látja? Mondom, rákeresett? Hát, hogy ő most itt van a hirado.hu-n, és nincs itt, és a Siklósi Bea szólt neki, hogy ő szóljon nekem. Mondom, egyrészről ne üzengessen a Siklósi Beatrix, ha szeretne valamit, hívjon fel vasárnap, miközben kirántogatta ott a rántott trappistát, vagy a faszom tudja, a bécsi szeletet az unokáinak, közben rám dobhat egy sms-t, én meg visszaküldöm neki, hogy Beám ez reggel fél 9-kor ment ki, és azért nincs a címlapon, mert naponta 70 anyagot kiadunk, és már rég legörgött onnan. Meg azért ennyire nem volt kurva fontos a nem tudom én kicsoda.”
A későbbiekben pedig egy olyan esetet is felelevenít, amikor jogosan kérték számon egy cikk megjelenését illetően, de a főszerkesztő elmondása szerint addig kiabált a telefonálóval, amíg gyorsan kitették az oldalra az elvárásoknak megfelelően a kért irományt.
„Semmi baj, nem volt semmi gáz, csak mondom én. Addig ordibáltam vele, meg húztam a beszélgetést, ameddig az megjelent biztosan. Mert én nagy hangon állítottam, hogy mind a kettő megjelent. És hogy amúgy is menjenek a picsába…”
Később az értekezlet során szóba kerül az is, hogy mik legyenek a hírek a húsvéti ünnepek alatt.
„…miközben az emberek otthon eszik a kalácsot, meg zabálják a sonkát, aközben annyira nagyon az lenne a hajlandóságuk, hogy mi van a Magyar Péterrel.”
A főszerkesztő pár mondattal később kijavítja saját magát, és tisztázza, hogy természetesen Magyar Péter locsolkodása önmagában nem bír hírértékkel a közmédia berkein belül.
„De azért nyilván, hogyha történik valami, meg nem tudom, biztos lesznek ilyenek, hogy a politikusok locsolnak, meg ilyen jófejkedések, meg keresik a nyuszit az unokák az Orbán kertjében, meg a Magyar Péter majd meglocsolja a csaját, meg izé, akkor ezekből itt majd valamiből külön cikket is írunk, nyilván Magyar Péterből nem, de hogy legyen egy ilyen gyűjtés mondjuk, hogy mit tudom én, a húsvéti ünnepek alatt mit művelnek a politikusok.”
Az ünnepi hírfolyamban olyan témákat terveztek a közmédia híroldalán, mint például, hogy ilyenkor mindig zsúfoltak a boltok. Azt azonban világossá tette a főszerkesztő, hogy az anyagokban úgy fogalmazzanak, hogy az árak drágulása miatt véletlenül sem a kormány a hibás.
„És nyilván lehet egy olyasmi is, hogy hogyan változtak az árak. De ezt fogjuk az orosz-ukrán háborúra, vagy akármire, bármire, de nem a kormány hibája, de a kormány igyekszik letörni, mert a nem tudom, az árrésstop, meg az izé…”
Majd az eligazítást a főszerkesztő azzal zárja, hogy mostanában nem volt ugyan vásárolni, de húsvét előtt megy, és személy szerint ő is fel van rá készülve, hogy brutálisan drága lesz minden.
A Kontroll birtokába került hangfelvétel itt is meghallgatható: