Orbán nőpolitikája egy olyan politikai termék, mely csupán a hatalom megtartását szolgálja

Talán jobban megértjük Varga Judit újbóli felbukkanását, azaz hogy a Fidesz ismét csatasorba kívánja állítani bukott igazságügyminiszterét, ha a jelenséget a kormánypárt elmúlt 15 évének nőpolitikájának szemüvegén keresztül próbáljuk szemlélni. Ehhez adhat most segítséget egy frissen megjelent könyv, ami nem kevesebbet állít, minthogy a Fidesz genderpolitikája is csupán egy politikai termék, és semmi köze a társadalmi egyenlőség eszméjéhez. 

„Orbán Viktor nőügyei – Az illiberális genderpolitika működése és hatásai” címmel írt könyvet Pető Andrea történész és Balázs Zsuzsanna újságíró arról, hogyan is alakította át az elmúlt 15 évben a Fidesz–KDNP rendszer a nőkkel kapcsolatos politikát Magyarországon, és milyen következményei lettek ennek a nők életére és társadalmi helyzetére nézve.

A könyv természetesen nem a miniszterelnök magánéletéről szól, hanem arról a politikai rendszerről, amely kihasználja a nők társadalmi kiszolgáltatottságát, a női szerepeket ideológiai és hatalmi célokra használja, és a családpolitikát a lojalitás megszerzésének eszközévé alakítja.

A szerzők szerint a NER által kialakított és sugallt nőkép és a rendszer ebből eredeztethető politikája nem mellékes jelenség, sokkal inkább a rendszer fenntartásának, a hatalom megtartásának egyik alapvető eszköze, egy jól működő politikai termék. 

A könyv ennek az alaptézisnek a bizonyítására megkísérli bemutatni, miként használja fel a kormány az általa művi módon megkonstruált női szerepeket, sztereotípiákat és a „családbarát” retorikát, és hogy ez fajta nőpolitika miként vezet el oda, hogy nagyon sok nő a saját érdekeivel ellenében is képes támogatni a kormánypárt politikáját, akár még a szavazatával is.

A Fidesz nőpolitikájának elemzéséhez a szerzők bevezettek a „polypore” állam fogalmát. Ebben az államot a fa törzsén élősködő gombához (polyporus) hasonlítják, amely a gazdatest, azaz a társadalom erőforrásait szívja el saját fenntartása érdekében. Ebben a modellben az illiberális állam a klasszikus női szerepekre, a „család szentségére” és a „női hivatásra” hivatkozva képes fennmaradni, miközben a nők – mintegy saját érdekeik ellen cselekedve –valójában a Fidesz politikájának támogatóivá, ugyanakkor nettó veszteseivé válnak. 

A fent említett és hagyományosnak mondott női értékeket a fideszes állam aztán újonnan létrehozott intézményeken (kormánypárti média, alapítványi egyetemek, „civil” szervezetek, alternatív kutatóintézetek) keresztül terjeszti, melynek során megtörténik a megcélzott társadalmi csoport tökéletes indoktrinációja, átformálva a gondolkodást a nőkről, a családról és magáról a hatalomról is. 

A Fidesz ugyanakkor mindezt egy jól hangzó társadalmi alku részeként prezentálja az érintetteknek: biztonságot, a hagyományos női szerepek, úgy, mint például az anyaság megbecsülését kínálja cserébe azért, hogy az érinettek lemondanak az emancipációról. 

A szerzők a kialakult helyzet történelmi gyökereit is alaposan feltárják, vagyis nem állítják azt, hogy minden rossz csak a Fidesz aktuális politikájából következik, szerintük a nők társadalmi helyzetét nem a NER rombolta le hirtelen, hanem régi struktúrák (államszocialista családpolitika, paternalista szemlélet) öröklődtek tovább.

A könyv bemutatja a kormányzati kommunikáció női példaképeit.

Novák Katalin, mint „makulátlan háziasszony”, a családbarát politika arcaként tűnik fel, Varga Judit pedig mint „kemény, férfias nő”, a rendszer erejét és lojalitását testesíti meg.

Ugyanakkor a családbarát politika is csak egyfajta politikai termék, nem valódi esélyteremtés, kizárólag a „jó nőkre” (házas, gyereket nevelő, vallásos, középosztálybeli nők) épül, miközben a szegény, egyedülálló, bántalmazott vagy gyermektelen nőket láthatatlanná teszi.

A könny legfőbb állítása, hogy az illiberális genderpolitika Magyarországon nem véletlenszerűen jött létre, hanem tudatos hatalomtechnikai eszköz. A Fidesz a nők szerepeit, félelmeit és vágyaikat politikai tőkévé alakította, és az általa vallott „családbarát politika” is valójában csak a nők kontrollálásának és függő helyzetben tartásának rendszere.

Kitörni pedig ebből az ördögi körből a szerzők szerint azért nehéz, mert nincs ma olyan alternatív politikai erő, amely hiteles, nőkre szabott ajánlatot tudna adni az érintetteknek, amit még az is tetéz, hogy a nők társadalmi, politikai mozgástere eleve szűkre szabott.

Pető Andrea, a könyv történész szerzője a könyvbemutató után a következőket posztolta Facebook oldalán: "A LIRA magyar forgalmazó levette a könyvet. Még egy folie-t sem érdemeltünk ki. Brutális cenzúra. Vásárold meg a könyvet a kiadó oldalán. Lehet, hogy nem minden szlovákiából származó csomag szűrhető. De ki tudja."