Fleck Zoltán: „Abban, hogy a NER-rel mára idáig jutottunk, mindenkinek megvan a maga felelőssége”

A független sajtó a nehézségek ellenére is elvégzi a feladatát, de az értelmiség hallgatására nincs mentség – mondta Fleck Zoltán jogász, szociológus, egyetemi tanár a kilencedik alkalommal megrendezett Népszava-esten, amelyet Simon Zoltán, a Szép Szó szerkesztője moderált.

Fleck úgy fogalmazott: „A visszaszorított és megnyomorított demokratikus újságírás nagyon jól működik!” Szerinte, aki ma Magyarországon valóban tájékozódni akar, még mindig képes rá. Ezt az is bizonyítja, hogy a kegyelmi botrányról a független sajtó pontosan és következetesen tudósított, „aminek hatása is lett” – tette hozzá.

Az est során Fleck legújabb könyvéről is beszélt, amely Csalók és csalódások – Morális dilemmák az új magyar autokráciában címmel jelent meg. „Nap mint nap dilemmák sorozatával nézünk szembe, hogy mikor hogyan járunk el helyesen autokratikus keretek között” – fogalmazott a szerző. A jogász hangsúlyozta, hogy érthető, ha egy fiatal oktató vagy ügyvéd óvatosabban kritizál, hiszen több a veszítenivalója, „de az értelmiség hallgatására nincs mentség”.

„Dühös vagyok azokra a kollégáimra, akik azt mondják: ez egy ilyen nép, el kell fogadni, hogy nincsenek demokratikus hagyományaink. Miközben ők értelmiségiként kussolnak.”

Fleck szerint a NER fennmaradásában mindenkinek megvan a maga felelőssége:

„Az ügyvédi kamarának nagyobb, mint egy egyéni ügyvédnek, egy tanárnak vagy újságírónak pedig más, mint egy zöldségesnek.” A professzor szerint a szakmai szervezetek hallgatása súlyos probléma:

„Nálunk nem létezik kollektív kiállás! A rektori konferencia vagy az ügyvédi kamara hosszú éveken át hallgatott, amikor szakmai véleményt kellett volna mondani egy súlyos kormányzati lépés kapcsán.” Pozitív példaként az SZFE egyetemfoglalását említette, amely szerinte azért lehetett sikeres, mert „egy belülről zártabb, egymással szolidáris közösség hajtotta végre”. Más egyetemeken azonban – mondta – „már nemigen találni ilyen közösségi teret.”

Fleck saját szakmáját sem kímélte: „A jogászok túlságosan belesimultak az autokráciába. A rendszerváltás után még hitték, hogy a szabályok önmagukban elégségesek, ez viszont ma egyértelmű önbecsapás.”

Kritikát fogalmazott meg az Európai Unióval szemben is, amely szerinte sokáig szemet hunyt a magyar jogállamisági problémák felett, és csak a lengyel kormányváltás után kezdte komolyan venni a helyzetet.

A jogász szerint illúzió abban bízni, hogy a változás magától eljön: „Aki nyer a választáson, annak kormányzati felelőssége van. Nem mondhatja, hogy az előző rendszer szabályai nem teszik lehetővé a váltást.” Úgy véli, ha a Tisza Párt jövőre megverné a Fideszt, „a felhatalmazása arra szólna, hogy lebontsa a NER-t” – ez azonban rendkívül nehéz jogászi feladat lesz.

Fleck a nyáron nagy visszhangot kiváltó kijelentésére is kitért – korábban azt mondta, „Sulyok Tamásra akár zsarolással kell nyomást gyakorolni a változás érdekében”. Most így magyarázta szavait:

„Akkor sem erőszakról beszéltem, hanem arról, hogy a NER intézményeinek kiváltságait nem lehet alapnak tekinteni.”

Végül figyelmeztetett: „Aki az Alaptörvény keretei között, a Fidesz közjogi berendezkedésével próbál demokratikusan kormányozni, az bukásra van ítélve.”

A professzor szerint a demokratikus változás csak akkor lehetséges, ha a politikai, szakmai és értelmiségi közösségek egyszerre vállalják a konfrontációt és a felelősséget a jelenlegi rendszer lebontásáért.