Minél kevesebb valakinek a nyugdíja, annál valószínűbb, hogy fideszes

Nem meglepő módon a nyugdíjasok ismét a választási kampány középpontjába kerültek. A magyar politika egyik legstabilabb és legaktívabb szavazói rétegének, a több mint kétmillió idős ember támogatása minden párt számára aranyat ér – szó szerint. 

A G7 elemzése szerint a 2026-os választásra készülve mind a Fidesz, mind a Tisza Párt felismerte, hogy a nyugdíjasok támogatása kulcskérdés. A Fidesz a 14. havi nyugdíj ígéretével próbál újabb „jóléti fordulatot” kommunikálni, míg a Tisza Párt célzott, alacsony jövedelmű idősekre szabott emelést és szociális elemekkel kiegészített támogatási csomagot kínál. A Tisza inkább a kisebb nyugdíjakból élők felzárkóztatását, a Fidesz pedig a stabilitás és a biztonság ígéretét hangsúlyozza. Az előbbi a méltányosság nyelvén, az utóbbi a megszokás és a lojalitás üzenetével próbálja megszólítani a magyar társadalom legnagyobb választói csoportját.

Az offenzíva egyértelműen elindult, hiszen október közepe óta a Fidesz egyre intenzívebben revolverezi a Tisza Pártot, a „Tisza-adó” narratíváját felelevenítve. A kormánypárti kommunikáció azt sulykolja, hogy a Tisza kormányra kerülve különadót vetne ki a magasabb nyugdíjakra, csökkentené az újonnan megállapított nyugdíjak összegét, megszüntetné a 13. havi kifizetést, az Erzsébet-utalványokat és a Nők40 programot.

Orbán Viktor ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, a baloldal „régi mániája”, hogy a nyugdíjakat valamilyen módon meg kell sarcolni, míg a jobboldal „az idősek iránti tiszteletből” mindig a nyugdíjak növelésén dolgozik. A miniszterelnök tehát a Tiszát a régi baloldal folytatásaként igyekszik beállítani, a Fideszt pedig a „nyugdíjasok pártjának” szerepében tünteti fel.

A kormánymédia Simonovits András nyugdíjközgazdász nyilatkozataira hivatkozva próbálta igazolni a Tisza programjáról szóló vádakat, ám a szakértő több fórumon is cáfolta, hogy köze lenne a párthoz. Az ATV-nek és a 444-nek elmondta: nem tanácsadója a Tiszának, és Magyar Pétert sem ismeri. Magyar szerint a kormány szándékosan torzítja a szakértők szavait, hogy félelmet keltsen a nyugdíjas szavazókban, miközben a Tisza programja nyilvános és ellenőrizhető.

A G7 cikke rámutat, hogy ha félretesszük a kampányzajt, jól látszik, hogy a két párt merőben másként gondolkodik a nyugdíjasokat érintő igazságossági kérdésekről. Lázár János a 14. havi nyugdíj bevezetését azzal indokolta, hogy a kisebb nyugdíjak nagyobb arányú emelése korábban „politikai nehézségeket és igazságtalanságérzetet” váltott ki, ezért szerinte az egységes pluszhavi juttatás jelenti a megoldást. Ez a lépés azonban nem csökkenti a nyugdíjak közti különbségeket, ezt Gulyás Gergely is elismerte, amikor kijelentette: a 13. és 14. havi nyugdíj nem teszi igazságosabbá a rendszert.

Az adatok is azt támasztják alá, hogy 2025 elején jelentős különbségek voltak a nyugdíjak között: a nyugdíjasok mintegy 15 százaléka 140 ezer forintnál kevesebbet, míg 5 százaléka 460 ezer forintnál többet kapott havonta, vagyis volt, aki épphogy kijött a pénzéből, és volt, aki már az aktív dolgozók átlagkeresetével vetekedő összeget vitt haza.

A G7 szerint a nyugdíjak közti különbségek a 2010-es években kezdtek igazán nőni. Simonovits András 2023-as tanulmánya szerint ennek fő oka, hogy 2016 és 2020 között gyorsan emelkedtek a bérek, és közben a nyugdíjkorhatárt is 65 évre emelték. Így akik az utóbbi években mentek nyugdíjba, sokkal magasabb összeget kapnak, mint akik korábban.

Simonovits úgy látja, hogy a nyugdíjak közti különbségek csökkentésére a degresszió nevű mechanizmus lenne alkalmas. Ez azt jelenti, hogy a magasabb keresetek nem teljes egészében számítanak bele a nyugdíj alapjába, azaz minél többet keres valaki, az annál kisebb arányban növeli a nyugdíját.

A kormány ezt direkt félreértelmezve „nyugdíjadóként” állította be, holott a degresszió már most is része a rendszernek: jelenleg 372 ezer forint felett a kereset 90, 421 ezer forint felett pedig csak 80 százalékát veszik figyelembe a nyugdíj kiszámításánál. Simonovits mindössze ennek a szabálynak a megerősítését javasolta, hogy a legmagasabb nyugdíjak arányosabban alakuljanak.

A közvélemény-kutatások eredményei elég világosan kirajzolják a magyar nyugdíjas-társadalom politikai megoszlását. A Tisza Párt ugyan igyekszik megszólítani az alacsonyabb nyugdíjból élőket, de a számok azt mutatják, hogy ez a csoport továbbra is a Fidesz legerősebb bázisa. A Závecz Research 2025 októberében készült felmérése szerint azok között, akik 220 ezer forintnál többet kapnak havonta – vagyis a medián feletti nyugdíjasok körében – a Tisza támogatottsága 36 százalék, a Fideszé 21 százalék volt. Az ennél kevesebbet kapók között viszont a Fidesz 39, a Tisza csupán 26 százalékon állt.

A Medián hét országos felmérésének összesített adataiból hasonló minta rajzolódik ki: a nyugdíjasok minden jövedelmi csoportjában a Fidesz vezet, különösen az alacsonyabb nyugdíjúaknál, akik jellemzően kisebb településeken élnek, és alacsonyabb az iskolázottságuk. Hann Endre, a Medián vezetője szerint a nyugdíjas korosztályon belül ugyanaz a tendencia figyelhető meg, mint a társadalom egészében: az szerényebb jövedelműek nagyobb arányban szavaznak a Fideszre, míg a tehetősebbek között erősebb a Tisza.

A G7 hozzáteszi, hogy ennek több oka is lehet. Egyrészt a kisebb nyugdíjúak kevésbé érzékelik közvetlenül az egyenlőtlenségeket, hiszen környezetükben kevesen élnek náluk lényegesen jobban. Másrészt sokan nem gazdasági helyzetük alapján választanak pártot, hanem egyszerűen megszokásból vagy lojalitásból. 

A politikai realitás azonban így is egyértelmű: minél alacsonyabb valakinek a nyugdíja, annál nagyobb eséllyel a Fidesz szavazója.

Címlapkép: Pixabay