Milliárdok mennek el támogatásokra, de nem csökken a lakhatási szegénység

Az elmúlt évtizedek ezermilliárdos lakhatási támogatásai sem hoztak érdemi társadalmi javulást Magyarországon, a támogatás nagy része a hitelkonstrukciókra megy el, ami önmagában is nagy kockázatot rejt.

„Albérlet helyett saját otthon. Kell egy hely, ahol minden rólad szól” – ezzel az üzenettel fut a kormány 3 százalékos, támogatott lakáshitelét népszerűsítő kampány. Az egyik reklámfilm helyszíne a budai Kelenhegyi úti Műteremház lett, a Gellérthegy egyik ikonikus épülete, a választás azonban sokkoló felismerést hozott egy korábbi lakó számára, hiszen másfél évvel korábban abból az állami bérlakásból lakoltatták ki családját két kisgyerekkel együtt – számolt be róla a 444.

Az eset nem elszigetelt abszurdum, hanem a magyar lakhatási válság és támogatási rendszer hibáira hívja fel a figyelmet. Öt civil szervezet által frissített, Lakhatási Minimum című szakmai anyag szerint Magyarországon a rendszerváltás óta gyakorlatilag nem változott a lakhatási szegénységben élők száma, tartósan 2–3 millió ember érintett. Erről a G7.hu számolt be. Mindez annak ellenére, hogy 2025-ös árakon számolva az elmúlt 35 évben mintegy 23 ezer milliárd forintnyi állami forrás ment el lakhatási célokra.

A kormány 2026-ban is jelentős összeget, összesen 1030 milliárd forintot tervez erre a területre fordítani adó- és járulékkedvezmények, valamint egy 300 milliárd forintos, profitorientált lakásfejlesztőket célzó tőkeprogram formájában. A civil szervezetek ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy nem pusztán az összeggel van gond, hanem az elköltés módjával.

A jelenlegi lakhatási kiadások mintegy 95 százaléka nem célzott, vagyis gyakorlatilag normatív alapon érhető el. Így azok is igénybe vehetik a támogatásokat, akik jövedelmi helyzetük alapján nem szorulnának rá, miközben a leginkább rászorulók jelentős része nem felel meg a feltételeknek. Ennek következménye, hogy sem a lakhatási, sem az energiaszegénység nem csökken érdemben.

Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont vezetője szerint a lakhatásnak jelenleg nincs valódi gazdája a kormányzaton belül, legalább államtitkári szintű képviseletre és hosszú távú stratégiára lenne szükség, ami jelenleg hiányzik.

A civil javaslatok között szerepel például egy olyan lakhatási alap létrehozása is, amelyet az áfabevételek 5 százalékából finanszíroznának, és nonprofit bérlakásfejlesztéseket támogatna. Szatmári Andrea, az Utcajogász Egyesület szakértője ennél is tovább megy, szerinte a lakhatást alaptörvényben rögzített alapjoggá kellene tenni, ahogy arra több európai országban is van példa.

A szakmai anyag külön nem nevesíti az Otthon Start Programot, de figyelmeztet a hasonló konstrukciók hosszú távú költségvetési kockázataira.

A 3 százalék feletti kamatterheket ugyanis az állam akár 25 éven át viseli, ami korábban már többször is jelentős mozgásteret kötött le a költségvetésben.