Bod Péter Ákos: Kibéreltük a korrupciós rangsor utolsó helyeit

Magyarországnak egy ideje szinte bérelt helye van a Transarency International korrupciós listáján az EU-n belül. Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnök arról írt, milyen hatásai lennének a korrupció leállításának és intézményesülésének megfordításának hazánkban, erkölcsi, társadalmi és gazdasági tekintetben.

Bod Péter Ákos szerint amikor a berlini központú Transparency International közzéteszi éves korrupcióérzékelési indexét, Magyarországon évek óta ugyanaz a vita ismétlődik. A romló magyar pontszámot a kormány rendre vitatja vagy relativizálja, miközben a nemzetközi és hazai elemzések egyaránt a korrupciós kitettség növekedését jelzik, olvasható az mfor.hu-n megjelent jegyzetében.

A közgazdász hangsúlyozza, hogy a TI-index nem pusztán lakossági hangulatot méri, hanem a korrupció tényleges kockázatát és elterjedtségét igyekszik számszerűsíteni. A korrupció mint olyan, nehezen mérhető, a transzparencia, az átláthatóság viszont a korrupció kockázatának esélyét képes mutatni. A mutató nem azért romlik, mert az emberek érzékenyebbek lettek a visszaélésekre, hanem mert a társadalmi normák megsértése gyakoribbá és következmény nélkülivé válik. Mivel hazánkban már hosszú ideje romlik az átláthatóság, rendszer szintű folyamatról beszélhetünk.

Magyarország az EU-n belül az utolsó helyekre csúszott, pontszáma olyan országokéval van egy szinten, mint Bulgária vagy Észak-Macedónia. Bod szerint ez nem a „kis korrupció” terjedésével magyarázható, hanem a 2010 utáni politikai rendszer átalakulásával, amelyben a magas szintű, szervezett korrupció vált meghatározóvá. A szerző a NER-t olyan hatalmi konstrukciónak írja le, amelyben az állami erőforrások jelentős részét központilag osztják újra, és a közvagyon magánvagyonná alakítása a politikai hatalom megtartását szolgálja. A rendszer apologétái ezt nemzeti önvédelmi politikaként értelmezik, míg kritikusai szerint a szűk elit meggazdagodása és a politikai verseny torzítása a valódi cél.

Bod Péter Ákos arra is figyelmeztet, hogy a verseny tudatos korlátozása, az erőforrások központosítása és a „kiválasztott” körök helyzetbe hozása hosszú távon rontja a gazdasági hatékonyságot. 

A negatív következmények nem azonnal jelentkeznek, de idővel a magasabb árakban, gyengébb teljesítményben és romló versenyképességben öltenek testet.

A változásnak két útja lehet: egy gyors, politikai fordulat, amely lebontja a „haveri kapitalizmus” intézményi alapjait, vagy egy lassú, gazdasági kényszer által kikényszerített korrekció. A szerző példaként hozza Románia és Lengyelország esetét, ahol a kormányváltás önmagában nem hozott azonnali áttörést a transzparencia terén, ami az intézményi romlás késleltetett helyreállását jelzi.

A korábbi jegybankelnök szerint, ha a jelenlegi rendszer fennmarad, az tartósítja a magyar gazdaság pangását, és csak elodázza az elkerülhetetlen korrekciót. Minél előbb sikerül megállítani és visszafordítani a korrupció intézményesülését, annál nagyobb az esély arra, hogy Magyarország gazdasági és társadalmi értelemben is visszatérjen a versenypiaci, átlátható működés irányába.

Kép forrása: Youtube / ATV Magyarország