Szakértő: megkerülhetetlen a szakmai felelősség a gödi akkugyár mérgezéseinél

Nagy Marcell A szakma becsülete címmel tette közzé írását a gödi Samsung-gyár ügyéről. A foglalkozás-orvostan igazságügyi szakértője cikkében emlékeztetett rá, hogy az akkumulátorok gyártása, megsemmisítése veszélyes technológia, amire fokozottan kell figyelni a foglalkozás-egészségügyben.

A szakértőt nem lepte meg a politikusok és a dél-koreai cég hozzáállása, a szakértőnél az verte ki a biztosítékot, hogy ehhez csendben asszisztált egy működési engedéllyel rendelkező foglalkozás-egészségügyi szolgálat. „Jogilag a munkáltató felelős az egészséget veszélyeztető munkakörülményekért, az okozott kárért, ám szerinte fontos kérdés „az orvosszakmai és az orvosetikai felelősség” is. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat egyetlen feladata a munkavállaló egészségének a védelme. Nagy emlékeztetett arra, hogy ezt számos módon el lehet érni, rendszeres szűrővizsgálattal, munkahigiénés vizsgálatokkal, közös ellenőrzésekkel a munkabiztonsági szolgálattal – írta az Orvosok Lapjában.

Kik ismerték a gödi munkakörülményeket?

Az eddigi ismeretek alapján a szakértő úgy látja: a gödi Samsung-gyárban szakmai hiba történt. A jogszabály előír biológiai monitorozást (vérben, vizeletben keresik a munkakörnyezetben mérhető vegyi anyagot), ennek gyakoriságát is megadja, azzal a kitétellel, hogy, ha indokolt, az üzemorvos gyakrabban is elrendelheti azt. Ha a dolgozók egytizedénél (több száz ember) mérnek sokszoros határérték túllépést, akkor ez teljes métékben indokolt. Számos akkreditált mérési jegyzőkönyv bizonyította, hogy a cég nem tett semmit a rákkeltő kockázat csökkentése érdekében.

Az igazságügyi szakértőben felvetődött több kérdés is: A dolgozókat vizsgáló orvosok jártak-e egyáltalán a gödi gyárban? Ismerték-e a munkakörülményeket? Egyáltalán, foglalkozásorvostan-szakorvosok voltak? Tapasztalatai alapján ezekre csak a bírósági eljárásoknál szokott fény derülni.

Üzleti érdekek és etikai vétség

A „pecsételő” orvosokról (akik vizsgálat nélkül adják ki az alkalmasságit bárkinek) kapcsán még Nagynak is új, ha ez egy vegyipari gyártó esetében is megtörténhet mindez. A közfinanszírozott egészségügyhöz hasonlóan a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató is kiszolgáltatott helyzetben van. Ha bejelent egy betegséggyanút, azonnal kihívja a munkavédelmi hatóságot a munkáltatóhoz, ha viszont sokat ugrál, előbb-utóbb szerződést bont vele a munkáltató, és együttműködőbb embert keres helyette.

Nyilvánvalóan egy Samsung-gyár több ezer dolgozójának foglalkozás-egészségügyi ellátása százmilliós üzlet is egyben, ahol az ember körültekintetően mérlegeli a lépéseit. A probléma akkor jelentkezik, mikor egy olyan döntési helyzetben, ahol több ezer ember ki van téve -a cég hibájából- rákkeltő kockázatnak, a mérleg egyik serpenyőjébe a betegérdeket tesszük, a másikba meg az üzleti érdeket.

Ilyen esetben egy foglalkozás-orvostan szakorvos etikai szempontból csak egy dolgot mérlegelhet: a munkavállaló egészségét. Az orvosnak egyszerűen fel kell állnia, ha szakértői véleményét  figyelmen kívül hagyják, és készakarva nem tartják be a munkavédelmi jogszabályokat. Nagy Marcell szerint etikai vétséget követnek el azok, akik asszisztálnak a rájuk bízott munkavállalók egészségének károsításához.