Rácz András: abszurd az Ukrajna elleni támadással riogatni

Rácz András Oroszország-szakértő szerint teljesen irreális azzal riogatni, hogy Ukrajna támadást indítana Magyarország ellen. A szakértő több pontban is kifejti, hogy egy ilyen lépés katonai, politikai és gazdasági értelemben is öngyilkosság lenne Kijev számára. Egy másik elemzésében pedig azt veti fel: elképzelhető, hogy a Barátság kőolajvezeték ügyében az orosz hírszerzés úgynevezett „reflexív kontroll” módszerével befolyásolta a magyar döntéshozatalt, ami Moszkva érdekeit szolgálhatja a magyar–ukrán konfliktus élezésével.

Az utóbbi hetekben a magyar belpolitikában többször is felmerült az a narratíva, hogy Ukrajna akár Magyarország ellen is támadó lépéseket tehet. Rácz András szerint azonban ez több okból is teljesen valószínűtlen.

Először is Ukrajna immár több mint négy éve háborúzik Oroszországgal, amely jóval nagyobb hadsereggel rendelkezik és nukleáris hatalom. A harcok súlypontja Kelet-, Északkelet- és Dél-Ukrajnában van, így egy új front megnyitása a magyar határnál stratégiai értelemben értelmezhetetlen lenne. Egy ilyen lépés egyszerűen elvonná az erőforrásokat attól a háborútól, amelyben Ukrajna az ország fennmaradásáért küzd.
A másik kulcsfontosságú tényező Magyarország NATO-tagsága. A 32 tagállamot tömörítő katonai szövetség kollektív védelmi rendszere azt jelenti, hogy egy NATO-tagállam elleni támadás az egész szövetséggel való konfliktust jelentené. Rácz szerint nincs olyan ukrán politikai vagy katonai vezető, aki komolyan fontolóra venne egy ilyen lépést.

Ukrajna külpolitikai céljai is ellentmondanak egy ilyen forgatókönyvnek. Kijev évek óta az EU- és NATO-tagság felé próbál közeledni, még ha ezek rövid távon nem is reálisak. Egy NATO- és EU-tagállam elleni támadás viszont végleg aláásná ezeket a törekvéseket. Emellett Ukrajna katonai és gazdasági értelemben is nagymértékben függ a nyugati támogatástól. A hadsereg működéséhez elengedhetetlenek a NATO-országoktól érkező fegyverek, hírszerzési információk és technológiai támogatás, miközben az ukrán költségvetés bevételeinek jelentős része külföldi pénzügyi segítségből származik. Egy EU- vagy NATO-tagállam elleni támadás mindkét támogatási csatornát veszélybe sodorná.

A szakértő szerint logikai ellentmondás is van a magyar kormány kommunikációjában: miközben gyakran hangsúlyozzák, hogy Magyarország fontos szerepet játszik Ukrajna energiaellátásában, azzal is vádolják Kijevet, hogy támadást készíthet elő a magyar energiarendszer ellen. A két állítás egyszerre nehezen áll meg.

Politikai szempontból sem lenne értelme egy ilyen lépésnek. Ukrajna a nemzetközi támogatás jelentős részét azért kapja, mert fegyveres agresszió áldozata. Egy Magyarország elleni támadás ezt a pozíciót azonnal felszámolná. Rácz arra is emlékeztet, hogy Magyarországon tízezres nagyságrendben élnek ukrán menekültek, akiknek a helyzete egy ilyen konfliktusban jelentősen romlana.

A szakértő szerint ráadásul Ukrajnának semmilyen stratégiai célja nem lenne egy ilyen támadással: nincs területi követelése Magyarországgal szemben, és nem fenyegeti magyar katonai agresszió sem. Sőt, Kijev pontosan tisztában van azzal is, hogy a magyar belpolitikában az „Ukrajna-kártya” fontos kampánytéma, így egy provokáció inkább a magyar kormány politikai érdekeit szolgálná.

Rácz egy másik bejegyzésében a Barátság kőolajvezeték körüli konfliktust is elemzi. Szerinte a magyar kormány jelenlegi nyomásgyakorlása – például az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós uniós hitel blokkolása – csak akkor érthető, ha Budapest valóban úgy gondolja, hogy a vezeték újraindítása pusztán politikai döntés kérdése, ugyanakkor felidézi: a támadás idején a magyar energetikai szereplők még súlyos károsodásra számíthattak, amire szerinte az utal, hogy a MOL felsővezetőinek egy része a hír nyilvánosságra kerülése előtt eladta részvényeit.

Ha most mégis az a feltételezés, hogy a vezeték könnyen újraindítható, felmerül a kérdés, honnan származik ez az információ. Rácz szerint nem zárható ki, hogy Moszkvából érkezett, és az orosz hírszerzés úgynevezett „reflexív kontroll” módszere áll a háttérben: vagyis olyan információt adnak át, amely alapján a másik fél úgy hoz döntést, hogy az végső soron az orosz érdekeket szolgálja.