Gigászi bukás lett a magyar–indonéz útdíjprojekt

A magyar állam több százmillió dolláros beruházása Indonéziában gyakorlatilag megbukott, a rendszer nem működik, és mára csak veszteségminimalizáló forgatókönyvek maradtak.

A magyar „keleti nyitás” egyik mintaprojektjeként indult az indonéziai elektronikus útdíjrendszer kiépítése, amely végül súlyos pénzügyi és politikai kudarccá vált – írja a Telex. A több mint 300 millió dolláros (mai árfolyamon nagyjából százmilliárd forintos) beruházás célja az volt, hogy a Magyarországon már működő útdíjrendszer technológiáját exportálva hosszú távú bevételt termeljen az államnak.

A projekt alapját a hazai rendszer sikere adta, Magyarországon az elektronikus útdíjszedés évi több száz milliárd forintos bevételt hoz, és ezt a modellt próbálták külföldön is értékesíteni. Indonézia különösen ambiciózus vállalás volt, hiszen egy országos, egységes rendszert kellett volna kiépíteni, részben mobilalkalmazás-alapú működéssel. A nagy vállalás pedig számos problémába ütközött.

Bár a magyar fél az informatikai rendszert és több technikai elemet (kamerákat, kapukat) elkészített, ezek nagy része ma kihasználatlanul áll raktárakban a Telex információ szerint. A projektet vivő Roatex Zrt. közben súlyos veszteségeket termelt, miközben a kivitelezés érdemben nem haladt előre.

A kudarc fő oka az indonéziai politikai és gazdasági környezetben keresendő.

A helyi autópálya-üzemeltetők aktívan akadályozták a projektet, hiszen egy központi rendszer bevezetése jelentős bevételkiesést jelentett volna számukra. A lap információi szerint előfordult, hogy infrastruktúrát rongáltak meg, vagy egyszerűen nem adtak engedélyt a telepítésekhez. Emellett a politikai vezetés változása is lelassította a folyamatot, így a korábbi megállapodások elvesztették a lendületüket.

A magyar fél helyismeret és kapcsolatrendszer hiányában nem tudott hatékonyan reagálni a problémákra, a projekt előkészítése során ráadásul alulbecsülték a kockázatokat, így amikor a nehézségek jelentkeztek, nem volt működőképes válságkezelési stratégia.

Jelenleg három lehetőség maradhatott a beruházás kapcsán: a veszteség leírása és a kudarc beismerése; jogi eljárás indítása Indonézia ellen, amely azonban bizonytalan kimenetelű; vagy a projekt értékesítése egy helyi szereplőnek, ami legfeljebb részleges veszteségcsökkentést hozhat. Egyik opció sem ígér valódi megtérülést, így a projekt gyakorlatilag a magyar gazdaságpolitika egyik legnagyobb külföldi bukásává vált.