Kockázatok és mellékhatások: az igazságszolgáltatási csúcsvezetők visszahívásának buktatója

Visszafelé is elsülhet az igazságszolgáltatási csúcsvezetők elmozdítására kiötlött kormányzati megoldás. Ha nem jönne össze az előírt kétharmados többség a bírói kar belső szavazásán, az eredményt a Kúria és/vagy az Országos Bírósági Hivatal elnöke a maga javára fordíthatná a narratívagyártásban. Azt mondhatnák, hogy munkájuk folytatásához megvan a kellő legitimációjuk a bírói szervezeten belül. Mindketten azok közé tartoznak, akiket Magyar Péter miniszterelnök "Orbán-bábokként" emleget.       

Magyarországon öt éve egy volt ügyész áll a legfőbb bírói fórum, a Kúria élén, Varga Zs. Andrást személyre szabott jogalkotással ültette jelenlegi pozíciójába az Orbán-kormány, vagyis a NER. Ő egyike azoknak az állami vezetőknek (közjogi méltóságoknak) – a jelenlegi miniszterelnök szóhasználatával „Orbán-báboknak” -, akiket a Tisza Párt el akar távolítani, a szándékot a párt választási programja még viszonylag puhán fogalmazta meg („biztosítjuk az Alkotmánybíróság, a bíróságok és a Legfőbb Ügyészség függetlenségét”), megválasztása után azonban Magyar Péter egyértelmű szavakkal jelezte, hogy Varga Zs.-nek távoznia kell. És nemcsak neki, hanem a bírósági rendszer központi igazgatását irányító Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének, Senyei György Barnának is. (a jelenlegi rendszerben a Kúria felel az ítélkezés egységességéért és szakmai színvonaláért, az OBH pedig a szervezet hatékony működéséért) 

Varga Zs. András, a Kúria elnöke 

Politikai hárítás demokratikus köntösben  

Mivel a miniszterelnök által megszabott határidőig, május 31-ig a Kúria és az OBH elnöke sem állt fel székéből, a politika lépett, de úgy, hogy Varga Zs. és Senyei elmozdításának lehetőségét átadta a bírói karnak. Pedig egyes jogi vélemények szerint Varga Zs.-t épp a megválasztásának körülményei, a személyre szabott jogalkotás miatt a politika, tehát a kormány és a törvényhozás együttesen simán eltávolíthatta volna úgy a Kúria éléről, hogy a lépés nem váltotta volna ki az Európai Unió rosszallását, Senyeitől pedig az OBH átszervezésére hivatkozva lehetett volna törvényhozói/politikai eszközzel megszabadulni.

A kormány azonban más megoldást választott, az Alaptörvény tizenhetedik módosításában, aminek társadalmi egyeztetése már lezárult, az áll, hogy a Kúria és az OBH elnökének megbízatása megszűnik „bírói kezdeményezésre, visszahívással”. Elmozdításuk részletszabályait nem az Alaptörvény, hanem az egyik ágazati törvény, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló, kétharmados törvény módosítása rögzíti majd, ennek tervezete egyelőre nem ismert. Amit ezzel kapcsolatban jelenleg tudunk, azt a miniszterelnök elmondásából tudjuk. Magyar Péter néhány hete, az Alaptörvény-módosítás ismertetésekor arról beszélt, hogy a Kúria és/vagy az OBH elnökének visszahívását a bírói kar kétharmada kezdeményezheti majd. Ezt most, a 24.hu cikkére reagálva úgy pontosította, hogy nem az összbírói kar, hanem a visszahívásról szóló szavazásban részt vevő bírák kétharmadának igenlő válasza szükséges csak. Magyarországon nagyjából 2700 bíró van, és arra a jelenlegi rendszerben minimális az esély, hogy közülük legalább 1800-an egy irányba mozduljanak. Azt pedig értelemszerűen előre nem lehet megmondani, hogy a 2700 bíróból hányan vennének részt a visszahívásról szóló szavazásban. 

Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal elnöke 

A lojalitás "hatalma"

A Kúria és az OBH egy egyszerű bíró szemében „elefántcsonttorony”, túl magasan és túl messze van ahhoz mindkettő, hogy közvetlen hatása legyen a hétköznapokra. Más az érdekeltség az egyszerű bírák „hivatali főnökei”, a törvényszékek, illetve az ítélőtáblák elnökei, kollégiumvezetői esetében, őket ugyanis az OBH elnöke nevezte ki, itt ezért a lojalitás közvetlenül is szerepet játszhat. A szervezeti vezetők lojalitása pedig – Magyarországon élünk – az „egyszerű bírákat” a szavazáson való részvételre ösztönözheti vagy épp ellenkezőleg, visszafoghatja a szavazati hajlandóságot. 

Szakmai vélemény: kockázatos megoldás

Ez a szervezeti hierarchia és függőség az, ami igencsak kockázatossá teszi a kormány által javasolt megoldást. A szavazás ugyanis visszafelé sülhet el, ha nem jön össze a kétharmados többség az OBH és/vagy a Kúria elnökének visszahívásához. Egy ilyen eredmény úgy is magyarázható - különösen Varga Zs. esetében, akinek a bírói szervezeten belül minimális a legitimitása –, hogy a bírói kar tulajdonképpen megerősítette pozíciójában a Kúria és/vagy az OBH elnökét. Varga Zs. és Senyei szervezeten belüli elfogadottsága „ég és föld”, mindkettőjüket a NER időszakában választotta meg az Országgyűlés, a jelölést mindkettőjük esetében véleményezte az Országos Bírói Tanács (OBT), ami az OBH felügyeleti szerve. Az OBT-től Varga Zs. egyetlen támogató szavazatot kapott, míg Senyei megválasztását senki nem kifogásolta.   

A Res Iudicata – Bírák a Társadalmi Tudatosságért Egyesület nyilvános állásfoglalásában két oldalon át sorolja aggályait a kormány által választott megoldással kapcsolatban. A Kontrollnak nyilatkozva az Egyesület elnökségi tagja, dr. Madarasi Anna bíró furcsának nevezte az elképelést. Emlékeztetett: maga a bírói kar sem Varga Zs. András, sem Senyei György Barna kiválasztásában nem vett részt, ezért – mint fogalmazott – nem lenne kiegyensúlyozott megoldás, ha az előző kormány idején „rájuk kényszerített vezetők elmozdításának feladatát most rájuk hárítanák, politikai térbe helyezve ezzel a bírákat.”

Dr. Madarasi Anna szerint önmagában nem lenne ördögtől való, ha a bírák a jövőben, de szigorúan a jövőben, praktikusan az új alkotmány hatályba lépését követően közvetlen szerepet kapnának az igazságszolgáltatás csúcsvezetőinek kiválasztásában. De nem „ügydöntő”, hanem inkább közvetlen véleménynyilvánító szerepet. Ilyen szerepük például a törvényszéki elnökök, kollégiumvezetők kinevezése esetében jelenleg is van, a Res Iudicata Egyesület a közvetlen véleménynyilvánítás lehetőséget terjesztené ki a legfelsőbb bírósági vezetők kiválasztási folyamatára.

Fotó: Facebook