Máris kikezdte a Duna az épülő paksi fenékküszöböt

Alig két hete építik a paksi fenékküszöböt, a Duna sodrása azonban máris kikezdte az építményt. A két oldalról emelt kőgát annyira összeszűkítette a folyó medrét, hogy a felgyorsult víz helyenként akár 8–13 méterrel is kimélyíthette azt.

Az Átlátszó azt írja, az építkezés kezdetén ezen a szakaszon még 4–5 méteres mélységet mértek, a legújabb kormányzati videókban viszont már 13, illetve 16–18 méteres medermélységről beszélnek. A lap szerint a sodrás magát a fenékküszöböt is megbontotta, ezért több mint száz betontömbbel próbálják stabilizálni a medret és az építményt.

A gondot az okozza, hogy a küszöböt a folyó két partja felől, egymással szemben kezdték el építeni. A Duna vize egyelőre nem az elkészült műtárgy fölött bukik át, hanem a két kőgát közötti szűk résen préselődik keresztül, és a nagy sebességű víztömeg így egyszerre terheli az építményt és vájja ki alóla a medret.

A munkát az A-Híd Építő Zrt. kapta meg egy hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban, melyet az OVF szerint sietni kellett, mert az alacsony vízállás veszélyeztethette a Paksi Atomerőmű hűtéséhez szükséges vízellátást, az elsődleges vízszintemelő részt pedig 30 napon belül akarták elkészíteni. A beruházás becsült értéke nettó 1,55 milliárd forint volt, a szerződést végül nettó 2,05 milliárdért kötötték meg, ez valamivel több mint félmilliárd forinttal, nagyjából 33 százalékkal haladja meg az előzetes becslést. A teljes munkára 120 napot szabtak.

A Közbeszerzési Hatóság ezután külön magyarázatot kért arra, miért csak egyetlen céget hívtak meg az eljárásba. Az OVF magyarázata szerint augusztus 7-én vált egyértelművé, hogy az alacsony vízállás miatt azonnal be kell avatkozni, egy gyorsított nyílt eljárás pedig már túl sokáig tartott volna. Ezután felpörögtek az események: öt nappal később átadták a munkaterületet és megkezdődött a kivitelező felvonulása, augusztus 13-án pedig már a kövek beszállítása és mederbe juttatása is. A szerződést csak másnap kötötték meg. A környezetvédelmi és fennmaradási engedélyek kérelmeinek előkészítése, illetve benyújtása ugyancsak az augusztus 13-i feladatok között szerepelt. Ez önmagában nem bizonyít szabálytalanságot, azt viszont jól mutatja, hogy az engedélyezés, a közbeszerzés és maga az építkezés gyakorlatilag párhuzamosan haladt.

A legnagyobb gond azonban az, hogy a fenékküszöb éppen azt a problémát súlyosbíthatja, amelyet megoldani hivatott. A Kontroll YouTube-csatornáján nemrég vendégül látott Szendőfi Balázs természetfilmes és halkutató szerint a meder mélyülésével a vízszint tovább csökkenhet. Ez különösen azért aggasztó, mert a Duna magyarországi medre az elmúlt ötven évben összesen nagyjából két métert mélyült – itt most ennek a többszöröse történhetett meg két hét leforgása alatt.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint azonban nem kivitelezési hibáról van szó, és közölték, hogy a beszűkített folyószakaszon várhatók voltak a kimosódások, ezért a betonkockák alkalmazásával már korábban is számoltak. Erre utal szerintük az is, hogy az elemeket hetekkel ezelőtt a helyszínre szállították. Hasonló választ adott a Honvédelmi Minisztérium is. A tárca szerint a betontömbökre nem valamilyen hiba miatt volt szükség, hanem azért, mert gyorsan és pontosan lehetett velük beavatkozni. A minisztérium állítása szerint a meder azóta stabilizálódott, további kimosódást pedig nem tapasztaltak.

A látvány azonban ennél kevésbé megnyugtató. Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter egy vasárnapi videóban arról beszélt, hogy óriási szükség van a kövekre, mert „amit nappal építünk, este leomlik”.

Az Átlátszó értesülései szerint közben az is kérdésessé vált, hogy a fenékküszöb egyáltalán befejezhető-e az eredeti tervek szerint, vagy át kell alakítani. Erre sem a vízügy, sem a honvédelmi tárca nem adott egyértelmű választ. Az OVF mindössze annyit közölt, hogy az építmény egyes részeit az ütemterv szerint később egyébként is vissza kellett volna bontani.

A műszaki problémákon túl a történetnek komoly természetvédelmi tétje is van, Szendőfi szerint a küszöb fölött feliszapolódás, alatta pedig a hordalék elmosása pusztíthatja a folyami élőhelyeket. A Duna halfaunájában több olyan faj is található, amely sehol máshol nem él, köztük a magyar és a német bucó, valamint a leánykoncér.

A halkutató szerint ezért folyamatos természetvédelmi megfigyelésre lenne szükség a fenékküszöb környezetében – különösen úgy, hogy állítása szerint az előírt hatástanulmányok sem készültek el.

Fotó: Magyarország Kormánya / Facebook