Trump már nem is titkolja a venezuelai olajrablást: „Mindet el fogjuk vinni”

A Fehér Ház nyilvánosságra hozta a száz évre szóló venezuelai olajüzlet részleteit. Washington tulajdonrészt, vétójogot és kedvezményes hozzáférést kap a kitermelt olajhoz, a vállalatot amerikai igazgatók ellenőrzik majd, a jogvitákban pedig amerikai bíróságok döntenek. Donald Trump közben már nyíltan beszél arról, hogy az Egyesült Államok elviszi Venezuela olaját.

„Mindet el fogjuk vinni. Ki fogjuk onnan hozni azt az olajat” – mondta hétfőn az Ovális Irodában Donald Trump, aki „hihetetlen értéknek” nevezte Venezuela olajkészleteit, és azt állította, hogy az Exxon, a Chevron, valamint más amerikai olajvállalatok már sorban állnak a mezők átvételéért.

Ahogy korábban mi is megírtuk, Washington 17 stratégiai olajmezőre kapott száz évre szóló koncessziót. A mezők becsült készlete meghaladja a 65 milliárd hordót, miközben az Egyesült Államok teljes területén körülbelül 46 milliárd hordónyi olaj található.

A megállapodás néhány hónappal azután született meg, hogy amerikai kommandósok katonai műveletben elfogták Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét, majd az Egyesült Államokba vitték őket. Maduro helyére korábbi alelnöke, Delcy Rodríguez került, aki most száz évre átadta az ország legfontosabb olajmezőinek működtetését egy amerikai irányítású vállalatnak.

A Fehér Ház tájékoztatása szerint a mezőket a North American Blue Energy Partners, vagyis a NABEP üzemelteti majd, és a vállalat anyacégében 35 százalékos tulajdonrészt kap az amerikai hadügyminisztérium Stratégiai Tőke Hivatala. Washington szerint ez a részesedés idővel akár több százmilliárd dollárt is érhet, miközben az amerikai adófizetőknek közvetlenül semmibe sem kerül.Az amerikai külügyminisztérium emellett önköltségi áron vásárolhatja meg a jelenlegi és jövőbeli NABEP-mezők termelésének húsz százalékát, részben az Egyesült Államok stratégiai kőolajtartalékainak feltöltésére. A fennmaradó nyolcvan százalékra Washington elővásárlási jogot kap.

Az amerikai ellenőrzés ezzel sem ér véget: Washington megvétózhatja az igazgatótanács tagjainak kinevezését, a vezetők többségének amerikai állampolgárnak kell lennie, a megállapodásra pedig az amerikai jog vonatkozik. Ha vita támad, arról nem venezuelai, hanem amerikai bíróságok döntenek majd. Venezuela tehát adja az olajat és a száz évre átengedett mezőket, az Egyesült Államok pedig tulajdonrészt kap, ellenőrzi a vállalat vezetését, kedvezményesen vásárolhat a kitermelésből, és még a jogvitákat is a saját bíróságai elé utalja.

A NABEP ezért cserébe legfeljebb százmilliárd dolláros beruházást ígér a venezuelai olajinfrastruktúrába. A vállalat számításai szerint az állam 25 év alatt mintegy kétszázmilliárd dollárnyi adó- és jogdíjbevételhez juthat.

Delcy Rodríguez szerint az üzlet lehetőséget ad a venezuelai olajipar modernizálására, és országa nem mondott le a szuverenitásáról. Más kérdés, hogyy ezt az állítást némileg gyengíti, hogy Venezuela legfontosabb erőforrásairól a következő száz évben amerikai többségű igazgatótanács dönthet, amerikai vétójog és amerikai bíróságok felügyelete mellett.

A Fehér Ház emellett azt sem rejti véka alá, hogy az üzlet nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai hatalomátvétel is, ugyanis a mezők többségét korábban orosz vagy kínai vállalatok üzemeltették, kiszorításukat Washington a Monroe-elv újbóli érvényesítéseként ünnepli, vagyis az Egyesült Államok ismét saját érdekszférájaként kezeli Latin-Amerikát, ahol maga akarja eldönteni, ki férhet hozzá a kontinens erőforrásaihoz.

A megállapodás azonban még az amerikai olajvállalatok körében is aggodalmat keltett. Az Exxon és a ConocoPhillips 2007-ben hagyta el Venezuelát, miután államosították a vagyonukat, és továbbra sem látják biztosítottnak a szerződések sérthetetlenségét. A vállalatok állítólag azt sem szeretnék, hogy közös igazgatótanácsba kerüljenek a NABEP-et vezető Alejandro Betancourttal, akinek korábbi venezuelai üzleteit amerikai és európai hatóságok is vizsgálták. Vádat nem emeltek ellene, Betancourt pedig tagadta, hogy jogsértést követett volna el.

A kongresszust közben kihagyták a megállapodás letárgyalásából, így az Amerikai törvényhozók most további tájékoztatást kérnek, korábbi energetikai tanácsadók pedig arra figyelmeztetnek, hogy egy későbbi venezuelai vagy amerikai kormány is megtámadhatja a szerződést.

A Trump-kormányzat azonban már kész tényként kezeli az üzletet. Így tehát előbb amerikai katonák elfogták Venezuela elnökét, aztán Washington száz évre megszerezte az ország legfontosabb olajmezőit. Trump most már azt is világossá tette, mi következik:

„Mindet el fogjuk vinni.” 

Fotó: Salon / Kontroll / Facebook