Rossi megijedt a győzelem kapujától, de kár bűnbaknak kikiáltani

Már az előre jelzett öt perces hosszabbítás is letelt, amikor a magyar labdarúgó-válogatott gólt kapott hazai pályán, Írország ellen, amivel végül 3-2-re kikapott, ezzel pedig elesett a világbajnoki pótselejtező lehetőségétől. Marco Rossi szövetségi kapitány 2-1-es vezetésnél cseréivel próbált ráülni az eredményre, ami a kezdetben működött, a végén azonban mégis csődöt mondott a túlzott óvatosság.

A magyar labdarúgó-válogatott 1986 óta nem szerepelt világbajnokságon, az Írország elleni vasárnap délutáni találkozón viszont az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy meglesz a pótselejtező, amivel folytatódhatnak az évtizedek óta tartó álmok. A 96. percben egy felívelést követően azonban érkezett az ihletett formában játszó Troy Parrott, aki Mocsi Attila és Dibusz Dénes szorításában piszkálta a labdát a hálóba, ezzel 3-2-re az írek győztek a Puskás Arénában és a csoport második helyére ugrottak (Portugália 9-1-es gálát tartott Örményország ellen).

A lefújást követően a csalódott szurkolók elsősorban Marco Rossi szövetségi kapitányt és Dibuszt állították ki bűnbaknak, de megnézve az eseményeket, hiba lenne az ő nyakukba varrni a kudarcot.

Az első félidő a magyarok szempontjából szinte tökéletesen alakult. Az írek nem igazán találtak üres területeket, Rossiék többet birtokolták a labdát (56-44 százalék), többször próbálkoztak lövéssel (7-6), többet passzoltak (224-182), az utolsó harmadba is többször kerültek labdával (25-21). Emellett az írek legveszélyesebb fegyverére, a pontrúgásokra is figyeltek, szögletből csupán egyet engedtek az ellenfélnek, és a hatalmas tét ellenére is mindössze négyszer szabálytalankodtak. Nem véletlen, hogy a szünetre sikerült 2-1-es előnnyel vonulni.
Az írek döntik a dominót

A második játékrész hasonlóan folytatódott, mint az első, az írek viszont a 60. percre már négyet cseréltek és elkezdték támadóbbá tenni a formációjukat. A középhátvéd Jake O’Briant a legtöbbször balhátvédet játszó Ryan Manning váltotta, a szélsőtámadó Chiedozie Ogbene helyett egy vérbeli középcsatár, Adam Idah szállt be, Jayson Molumby középső középpályás helyett egy másik centert, Johnny Kennyt is bedobta Heimir Hallgrímsson szövetségi kapitány, az igencsak védekező felfogású jobbhátvéd, Séamus Coleman pozíciójára az egy sorral feljebb játszó szélső, Festy Ebosele érkezett.

A három friss ember hamar megugrasztotta Rossit is, aki a 63. percben kettőscserével reagált: a jobbszélen ismét jó teljesítményt nyújtó, első gólt szerző Lukács Dánielt a nagy munkabírású, de támadásban igencsak halovány belső középpályásra, Callum Stylesra, Schäfer Andrást pedig a fizikailag erősebb, védekezőbb felfogású Ötvös Bencére váltotta. Ettől a pillanattól kezdve Rossi a leginkább a 4-5-1-es formációt erőltette, az öt középpályásból négy a pálya közepén igyekezett megbontani az íreket. Ez pedig működött is a kezdetben, az írek középről nem igazán tudtak támadásokat építeni, a magyarok viszont rendre létszámfölényt tudtak kialakítani, és több veszélyes akciót is vezettek, elsősorban Styles volt az, aki többször felért az írek kapuja elé.

Rossi visszavonulót fújt

A 76. percben aztán Bolla Bendegúz érkezett a második félidőben kissé beszürkülő Tóth Alex pozíciójára, ezt követően kezdett világossá válni a helyzet: jöhet a klasszikus bekkelés a mérkőzés hajrájára érve. A 80. percben Parrott Szalai Attila és Kerkez Milos között maradt teljesen üresen, aki végül higgadt maradt a ziccerben a kirohanó Dibusszal szemben.

Az írek ezt követően boldog-boldogtalan az íveléseket választották, a legtöbbször az ő jobboldalukon Ebosele volt az aktív, aki a bedobásaival is próbált veszélyt okozni, ám ezek rendre pocsékul sikerültek. Kerkez sokszor indokolatlanul nagy területet adott Eboselének, ezt viszont nem büntették az írek.

A megerősített középpálya nem volt rossz elképzelés Rossitól, hiszen a földi párharcainak 70 százalékát megnyerte a földön a magyar válogatott, 47-ből 33-szor a piros mezeseké lett a labda. A levegőben szintén mi voltunk az erősebbek, maradva a második játékrésznél a 21 fejpárbajból 12-szer Szalaiék jöttek ki győztesen és labdavesztésből is csupán három akadt, szemben az írek hat hibájával. Ismételten egy szögletet engedtek az íreknek, és a szabálytalanságból is öt darab volt magyar részről. És mégis, a 96. percben Caoimhín Kelleher kapus felíveli a labdát, Liam Scales csúsztat, Parrott pedig egy okos pöccintéssel a mennybe lövi az íreket.

Parrottról az utolsó gólnál Mocsi maradt le, akinek ez volt a harmadik pályára lépése a válogatottban, eddig 2024 márciusában Koszovó ellen kettő, idén szeptemberben Írország ellen 23 perc jutott neki. Mocsi fizikuma és 190 centis magassága elméletileg segítette volna a csapatot a légi párbajoknál, de végül egyik alkalommal sem sikerült kibírni hajrában kapott gól nélkül, ami ívelés után született. A pályáról ráadásul az a Loic Nego került le, aki ezúttal is remek teljesítményt nyújtott, a rutinja a hajrában pedig kiemelten sokat ért volna. Rossinak azonban a fizikum most fontosabb volt.

Nem kell máglyán égetni Dibuszt

Dibusz rengeteg kritikát kapott a szurkolók miatt azzal kapcsolatban, hogy mennyire borzasztóan helyezkedik elsősorban a beadásoknál. A tavalyi Nemzetek Ligájától kezdve a 35 éves hálóőr 11 válogatott találkozón védett, ezeken a svédek elleni 2-0-ra elvesztett felkészülési mérkőzésen hibázott hatalmasat (odapasszolta az ellenfélnek a labdát), a Németország elleni 1-1-es döntetlen alkalmával pedig a vendégek vezető góljánál, ami szöglet után született volt kissé bizonytalan, a mostani meccset megelőzően nem volt nemzeti színekben gólt eredményező hibája, így őt is kár lenne pellengérre állítani. Tóth Balázs jobb formát mutatott nála, ő azonban súlyosan megsérült, a két tartalék, Szappanos Péter és Demjén Patrik pedig NB I szinten sem számítanak kiemelkedő kapusoknak, így érthető, hogy Rossi miért Dibusznak szavazott bizalmat.

Rossi vállalta a felelősséget a hatalmas blama után, sokan már most a lemondását követelik. Most már tudjuk: nem lett volna muszáj Mocsit beküldeni a véghajrára, nem volt a legjobb ötlet a remekül játszó Negót lecserélni a hosszabbításban. Összességében bár sokáig működött, de a cseréivel túlságosan elóvatoskodta az előnyt, és a csapatra húzta az íreket az utolsó 15 percben. De őszintén: akkor volt benne ráció. Parrott három nap alatt öt gólt rámolt be, ezt megelőzően 31 találkozó kellett neki ahhoz, hogy ennyiszer találjon be. Ilyen a sport.

Fotó: MTVA