Komoly érvágás a magyar kutatásnak: Több százmilliós veszteség egy elzárt pályázati forrás miatt

Az Európai Bizottság 2022 decemberében felfüggesztette, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által működtetett magyar egyetemek új megállapodásokat kössenek a Horizont Európa keretében elérhető legfontosabb kutatási támogatásokra. Ugyanez történt a hallgatók nemzetközi tanulmányait finanszírozó Erasmus-programmal is. 

Az EU bírálatai főként az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányára irányultak, a forrásmegvonás részletei  itt olvashatók. A kormány azóta sem dolgozott ki olyan szabályozást, amely biztosítaná, hogy a hazai felsőoktatási intézmények hozzáférjenek ezekhez a nélkülözhetetlen támogatásokhoz. A Horizont projektek esetében a pénz mellett az is kulcsfontosságú, hogy ezek révén az egyetemek részei maradhatnak az európai kutatási környezetnek. E kapcsolatok nélkül nemcsak forrásokhoz, de naprakész tudáshoz is nehezebb jutni. Ráadásul még tagjelölt országok – például Moldova vagy Szerbia – és társult államok, mint Tunézia vagy Dél-Korea intézményei is több lehetőséget kapnak, mint a legtöbb magyar egyetem.

Bár kisebb léptékben továbbra is van tér a nemzetközi tudományos együttműködésre: az elmúlt években 43 hazai felsőoktatási projekt összesen mintegy 1,8 milliárd forintot nyert el a Driving Urban Transitions to a Sustainable Future (DUT) – magyarul hozzávetőleg Városok fenntartható átalakítása – nevű uniós partnerségi programban DUT honlap.

Csakhogy közben jelentős gondok adódtak: Magyarország nem teljesítette a vállalt társfinanszírozást, és a hazai forrásokért felelős Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) nem tartotta be a megállapodás feltételeit. Bár a magyar pályázókat nem zárták ki, lényegében hátrányos helyzetbe kerültek.

A partnerségi konstrukció lényege, hogy a több országból álló kutatói konzorcium szerződik az uniós szervezettel, a szükséges nemzeti támogatást pedig az adott ország tudományfinanszírozó szervezete – nálunk az NKFIH – utalja. Ez nem választható: ha egy projekt nyer, a részt vevő államnak fizetnie kell. Magyarország azonban másfél évig nem teljesítette a kötelezettségét. Az NKFIH nem árulta el az elmaradt összegek nagyságát, csupán annyit közölt, hogy a támogatások egy része már kifizetésre került, más részük előkészítés alatt áll.

A késedelem okát nem magyarázták meg, és azt sem, miért húzódik még mindig a folyamat. A módosított kiírás szerint a magyar kutatók immár csak önfinanszírozóként vehetnek részt, bár a kiírás alapján ezt az NKFIH állja. Ugyanakkor magyar intézmény nem lehet projektkoordinátor, és nem számít be a konzorcium nemzetköziségi feltételeinek teljesítésébe sem.

Ez lényegében azt jelenti, hogy a magyarok a „futottak még” kategóriába kerültek, és a pályázóknak azt javasolták, hogy a magyar partnereket cseréljék le, vagy sorolják vissza az új státusznak megfelelően.

Ráadásul az idei pályázati ciklusban a magyarok eredetileg még teljes jogú partnerként szerepeltek. A változásról szóló döntést – amely jelentős pénzügyi és együttműködési hátrányt okozott – csak a beadási határidő előtt egy hónappal, október 15-én hozták meg. A futó projektekben is kockázatossá vált, ha a magyar résztvevők nem kapták meg a támogatást, és emiatt saját erőből, hitelből próbálták teljesíteni feladataikat.

A döntés után az NKFIH ugyan felgyorsította a kifizetéseket, de a problémák következményei megmaradtak.

Magyarország 2022-ben csatlakozott a DUT programhoz, ám a vállalt – éves szinten mindössze néhány százmilliós – hozzájárulást nem biztosította, pedig a magyar intézmények több támogatást is elnyertek.

Az NKFIH oldalán nem voltak elérhetők a nyertes projektek listái, és a lap megkeresésére sem reagáltak érdemben. A DUT éves jelentései alapján:

• 2022-ben 17 projekt 676 millió forintot kapott,

• 2023-ban 15 projekt 661 millió forintot,

• 2024-ben 11 projekt 441 millió forintot.

Különösen érthetetlen a kifizetések elmaradása, mert az NKFIH 2025-ös költségvetése 68,9 milliárd forint támogatási keretet tartalmaz NKFIH költségvetések. Ehhez képest a DUT néhány százmilliós tétele elhanyagolható lenne – és ha valamiért mégsem lenne rá fedezet, akár ki is lehetne lépni a programból.

Források szerint azonban nem pénzhiány, hanem adminisztratív hiányosságok, szervezetlenség és az uniós partnerrel való kommunikáció elmaradása okozta a problémát.

Az NKFIH válaszában saját felelősségét nem említette, inkább hangsúlyozta, hogy igyekeznek támogatni a nehéz helyzetbe került magyar önfinanszírozó partnereket. A hivatal szerint a státuszváltás nem jelent kizárást, és a finanszírozás továbbra is biztosított.

Arra azonban nem tértek ki, miért álltak le másfél évre a kifizetések, illetve arra sem, hogy a magyar intézmények innentől kezdve csak külső partnerként vehetnek részt – ami sokkal kevesebb lehetőséget jelent, és nem engedi számukra a konzorciumvezetést.

A magyar szereplőkkel szembeni bizalmatlanság amúgy is nőtt: egyrészt a hazai kutatási rendszer és egyetemek politikai befolyásoltsága, másrészt a jogi bizonytalanság miatt. A DUT-ból való visszaminősítés pedig egy újabb lépés a szakmai bizalom gyengülése és a nemzetközi elszigetelődés felé.