Versenyfutás az idővel és a nagyhatalmakkal - a MOL Szerbiában terjeszkedne?

Létezik egy szerb olajvállalat, ami birtokolja az ország egyetlen olajfinomítóját. Egyetlen problémája, hogy többségi tulajdonosa az orosz Gazprom-csoport (56,15 százalék), a szerb állam pedig kevesebb, mint 30 százalékkal van a cégben. Így a jelenlegi szankciók értelmében valakinek meg kell vennie a Naftna Industrija Srbije (NIS) több, mint felét.

Magyar és nemzetközi sajtóban is felrebbent a hír, hogy a MOL-nak nagy esélye van bevásárolnia magát. A telex elemző cikkében azt latolgatja, mennyi esélye van a magyar olajórásnak a többi potenciális vásárlóval, az arab Abu Dhabi National Oil Company (ADNOC) befektetővel vagy a Szerb állammal szemben – írja a Telex.

Jelen politikai helyzetben a MOL-NIS tranzakció nem csak két olajipari cég ügye, hanem olyan potenciális vásárlás, amelybe az amerikai, az orosz, a magyar és a szerb államnak is vannak érdekei és érdekérvényesítő képessége.

Amikor arról hallunk, hogy a MOL küldöttsége éppen Szerbiában tárgyal, ne feledjük: a potenciális eladó az orosz Gazprom-csoport, vagyis ezek még nem tranzakciós tárgyalások, hanem technológiai, elsősorban a finomítóra fókuszáló vizsgálódások.

A pancsovai finomító jelenleg egy külön engedély birtokában január 23-ig működhet. Mivel a finomító hosszabb leállása az egész NIS-re nézve erősen értékromboló lenne, ezt a dátumot szinte az eredményes tárgyalások lefolytatására rendelkezésre álló időnek is értékelhetjük. Vagyis két hétnél alig több idő van egy értelmes megegyezésre.

Ketyeg az óra

A szerb olajipari vállalat (NIS) – az amerikai Office of Foreign Assets Control-tól (OFAC) az ünnepek alatt külön engedélyét kapott az orosz többségi tulajdonnal való működésre, de ez az engedély 2026. január 23-án lejár. Ez alatt az időszak alatt a NIS tud olajat beszerezni, képes üzleti partnereknek fizetni, és azzal, amit ebben az időablakban elér, tud utána főzni. Csakhogy mivel már korábban állt a létesítmény, a beindításhoz is kell némi idő. A határidő letelte után pedig, amennyiben nem születik megállapodás a korábban említett 51,15% sorsáról, az olajfinomítást le kell állítani és mivel ez az ország egyetlen olajfinomítója, jelentős gazdasági károkat okozhat szerbiának.

Aleksandar Vučić szerb elnök január 4-én kijelentette, hogy várhatóan legkésőbb január 15-ig megérkezik az első 85 ezer tonna nyersolaj (az itthon is sokat emlegetett horvát eredetű Janaf vezetéken), és a finomító január 17-én vagy 18-án kezdi meg újra a működését, január 25-26-tól pedig megkezdi az olajszármazékok előállítását is. Az elnök egyben felszólította az oroszokat és a magyarokat, hogy mielőbb állapodjanak meg a NIS adásvételi szerződéséről. Ez fontos: vagyis a Mol képviselőinek az orosz Gazpromnyefty képviselőivel kell megállapodni a vásárlásról, nem a szerb állammal.

Magyarország szerepe a geopolitikai játszótéren

Ez a szankciós környezet, amelyet az USA részben az orosz–ukrán háború kapcsán vezetett be, éppen a NIS esetében azt a helyzetet teremtette, hogy külföldi vevő nélkül gyakorlatilag nem lehet üzleti működést folytatni a szerb piacon. Magyarán: a MOL-nak nem pusztán versenyezni kell más vevőjelöltekkel – mások között felmerült arab befektetők neve is –, hanem geopolitikai jóváhagyásra is szükség van nemzetközi szereplőktől.

A tranzakció így nem elszigetelt vállalati ügy, hanem olyan folyamat, amelyben a magyar kormány, a szerb vezetés, az amerikai szankciós politika és az orosz érdekek egyszerre játszanak szerepet. A finomító átmeneti működésének engedélyezése már önmagában is annak a jelzése, hogy Washington nem akadályozza a tárgyalásokat, de a végső megállapodást még így is számos politikai és jogi kérdés övezi.

Magyarország energiafüggősége és az olajellátás kérdése nem új keletű téma. A MOL regionális szereplőként komoly pozíciókkal rendelkezik a közép-európai piacon, de a NIS bevonása a portfólióba növelné a finomítói kapacitást és stratégiai mélységet biztosítana az ellátási láncban. Ugyanakkor nem csupán üzleti kérdésről van szó: a tárgyalások sikere vagy sikertelensége magas szintű diplomáciai és politikai megállapodásoktól is függ.

Összességében tehát a MOL és a NIS közötti potenciális tranzakció több, mint egyszerű olajüzlet: olyan nemzetközi egyeztetések hálója, amelyben nagyhatalmi érdekek, szankciók, regionális politika és energetikai stratégiák találkoznak – és amely hamarosan akár komoly hatással lehet a benzinárakra, az energiaellátásra és a régió gazdasági térségének alakulására is.