A BlackRock-mítosz: összeesküvés-elmélet helyett valódi rendszerprobléma

Az elmúlt években – és különösen az elmúlt hetekben – a BlackRock az összeesküvés-elméletek egyik leggyakrabban előhúzott főgonoszává vált. A világ legnagyobb vagyonkezelőjét sokan már nem egyszerű piaci szereplőként, hanem globális háttérhatalomként ábrázolják, amely kormányokat, vállalatokat és politikai folyamatokat irányít a színfalak mögött. A narratíva csábítóan egyszerű: ha ugyanaz a név újra és újra megjelenik a világ legnagyobb cégeinek részvényesi listáin, akkor könnyű arra jutni, hogy ugyanaz az érdekcsoport mozgat mindent.

A Válasz Online elemzése szerint ez az értelmezés leegyszerűsítő és sok ponton téves, mégis egy valós tapasztalat torz lenyomata. Nem titkos összeesküvésről van szó, hanem arról, hogy a tőke olyan mértékben koncentrálódott néhány pénzügyi csomópontban, hogy az már önmagában politikai kérdéssé vált. A probléma nem az, hogy „valakik irányítják a világot”, hanem az, hogy a gazdasági döntések következményeit milliók viselik úgy, hogy ezekbe a döntésekbe semmilyen érdemi beleszólásuk nincs.

A lap hangsúlyozza, hogy a BlackRock működésének gerincét a passzív befektetések adják. Ezek az alapok nem mérlegelnek társadalmi hasznosságot, munkahelyi biztonságot, lakhatási következményeket vagy környezeti károkat, hanem előre rögzített indexeket követnek. A piac egészét vásárolják meg mechanikusan, mások pénzéből: nyugdíjalapok, biztosítók, intézményi és lakossági megtakarítások vagyonából. A modell történelmi jelentősége éppen abban áll, hogy a tőke társadalmi eredete és a felette gyakorolt kontroll végleg elszakadt egymástól.

Ebben a keretben a magyarországi történet különösen beszédes. A Válasz Online felidézi, hogy a BlackRock egyik legfontosabb regionális központja Budapesten működik, mégpedig az Orbán-kormány hathatós támogatásával. 2017-ben Szijjártó Péter jelentette be a globális innovációs és technológiai központ létrehozását, amelyhez az állam 280 millió forintos képzési támogatást adott. Egy évvel később maga a külügyminiszter avatta fel az irodát, majd állami kitüntetésben részesítette a cég magyarországi vezetőjét. A vállalat közben beépült az akadémiai és szakpolitikai térbe is: együttműködés a Corvinus Egyetemmel, majd hely a HUN-REN irányító testületében.

Ez a beágyazottság éles ellentétben áll azzal a politikai kommunikációval, amelyben a BlackRock időről időre a „nemzeti szuverenitást fenyegető globális háttérhatalomként” jelenik meg. A Válasz Online olvasatában ez a magyar gazdaságpolitika régóta ismert kettős beszéde: miközben a nyilvánosság egy részében a globális tőkét démonizálják, az állam aktívan integrálódik ugyanennek a tőkének az intézményrendszerébe.

A lap szerint a BlackRock körüli összeesküvés-elméletek hazai felfutása Toroczkai László 2022-es videójától a kormányközeli publicisztikákig vezethető vissza, de a narratíva az utóbbi időben új közegben is megjelent. Kapitány István Tisza Pártnál bejelentett szerepvállalása kapcsán Schiffer András és más megszólalók a BlackRockot mint „háttérerőt” nevezték meg, arra hivatkozva, hogy a Shell részvényesi struktúrájában – ahol Kapitány korábban globális topmenedzser volt – jelen van a világ legnagyobb vagyonkezelője is.

A Válasz Online szerint ez az érvelés technikailag félrevezető, hiszen a BlackRock jelenléte a Shellben a passzív befektetések mechanikus következménye. Ugyanakkor a lap elemzése akaratlanul is rávilágít egy mélyebb problémára: arra, hogy a vita fókusza rendre elcsúszik. Nem a Shellről mint fosszilis óriásvállalatról, nem az olajipar globális felelősségéről, nem a klímaválság társadalmi költségeiről esik szó, hanem egy kényelmesebb ellenségképről, a „BlackRockról”.

Rendszerkritikusabb szempontból – és ez a Válasz Online elemzéséből is következik – éppen ez a vakfolt a legbeszédesebb. Kapitány István politikai szerepvállalása nem azért problematikus, mert egy vagyonkezelő részvényes volt a Shellben, hanem azért, mert egy olyan globális vállalat felsővezetéséből érkezik, amely nem pusztán „része” volt a fosszilis gazdaságnak, hanem annak egyik legaktívabb építője és védelmezője. A Shell évtizedeken át pontosan tudta, milyen klímakatasztrófához vezet a működése, mégis tudatosan dolgozott azon, hogy késleltesse az energiaátmenetet, relativizálja a tudományos konszenzust, és politikai befolyását a status quo fenntartására használja.

Ez márpedig nem igazán technikai, hanem morális, egyben politikai kérdés. A Shell nem elszenvedője, hanem haszonélvezője volt annak a rendszernek, amely a klímaválság társadalmi és környezeti költségeit a közösségekre, a jövő generációkra és a globális Délre tolta át. Amikor a vita a BlackRock „háttérhatalmi” szerepére szűkül, valójában elfedi ezt a felelősséget, és egy kényelmesebb, absztrakt ellenségkép mögé rejti a nagyon is konkrét ipari döntéshozókat.

A BlackRock-konteók zajában így épp az vész el, ami politikailag a legkellemetlenebb kérdés lenne: hogyan válhat egy olyan iparág globális felsővezetése legitim politikai utánpótlássá, amely évtizedeken át aktívan hozzájárult a klímaválság elmélyítéséhez, miközben a keletkező károkat soha nem fizette meg, csak szétterítette a társadalomban. Ebben az értelemben a leegyszerűsítő narratíva nemcsak hamis, hanem felmentő is: nem elszámoltat, hanem elken.

A Válasz Online szerint a „kezelt vagyon” körüli félreértés hasonló elterelő funkciót tölt be. A BlackRock által menedzselt több mint 13 billió dollár nem a cég saját pénze, de ettől még a hatása nagyon is valós: ekkora tőketömeg mozgása piacokat formál, vállalati stratégiákat alakít, és közvetve politikai döntésekre is visszahat. 

A lap külön hangsúlyt fektet arra is, hogy a passzív befektetések logikája társadalmilag nem semleges. Az indexkövetés azt jelenti, hogy a tőke automatikusan oda áramlik, ahol már eleve koncentrálódott: a legnagyobb, legerősebb, leginkább piacképes szereplőkhöz. Ez a rendszer nem korrigál társadalmi egyenlőtlenségeket, nem jutalmaz közösségi hasznosságot, hanem újratermeli a meglévő erőviszonyokat. Így válik a „semleges” piaci mechanizmus a lakhatási válságok, a közszolgáltatások piacosítása és a munkavállalói alkuerő további gyengülésének egyik strukturális motorjává.

A Válasz Online végkövetkeztetése ezért jóval prózaibb, mint amit az összeesküvés-elméletek ígérnek. Nincs bizonyíték titkos világösszeesküvésre, viszont nagyon is létezik egy olyan tőkekoncentráció, amely súlyos demokratikus deficitet hoz létre. A probléma nem az, hogy a BlackRock „irányítja a világot”, hanem az, hogy ekkora gazdasági erő mellett nincs érdemi társadalmi kontroll. A magyar politikai helyzet pedig különösen élesen mutatja ezt az ellentmondást: miközben a nyilvánosság egy részét globális pénzügyi háttérhatalmakkal riogatják, maga az állam volt az, amely pénzzel, presztízzsel és intézményi beágyazással segítette ugyanennek a tőkének a magyarországi megerősödését, miközben a valódi kérdések, az ipari felelősség, a klímaválság és a társadalmi költségek rendre a vita peremére szorulnak.

Fotó: More Perfect Union