Drága átalakítás, kérdéses eredmények: mit hozott a hulladékkoncesszió másfél éve?

A hazai hulladékgazdálkodási rendszer 2023 közepén gyökeresen átalakult: az ágazat döntő része a Mol leányvállalata, a Mohu 35 évre szóló koncessziójába került. Az átalakítás számos vállalkozás és önkormányzat számára okozott nehézségeket, miközben az eddig elérhető adatok alapján a környezetvédelmi eredmények egyelőre szerények.

A rendszer bevezetése előtt az ipari szelektív hulladékgyűjtés és -hasznosítás piaci alapon működött, a lakossági szolgáltatást pedig nonprofit, állami-önkormányzati cégek végezték. Utóbbi évek óta veszteséges volt a befagyasztott lakossági díjak miatt.

A koncesszió után a vállalati szektor költségei jelentősen megemelkedtek. A korábbi termékdíjat nagyrészt felváltó kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) díj európai összevetésben is kiemelkedően magas lett. A lakossági díjak ugyanakkor nem változtak, mivel a Mohu átvette a települési hulladékgazdálkodási cégek többségét.

A lakossági rendszer átalakítása sem zajlott zökkenőmentesen: változott a leadás rendje, hiányoztak a zöldhulladékos zsákok, sztrájk bénította a fővárosi kukásokat, viták alakultak ki a lomtalanítás körül. A legtöbb panaszt azonban a kevés automatával, sok technikai hibával induló palack-visszaváltási rendszer váltotta ki.

Adatok csak késleltetve

Korábban az Egységes Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer részletes éves adatokat közölt a keletkező hulladékról és annak sorsáról. A 2024-es számok azonban még nem ismertek, mivel elmaradt a szokásos frissítés.

Az Energiaügyi Minisztérium azzal indokolta az adatok kiadásának megtagadását, hogy azokat az Európai Uniónak csak kétévente kell megküldeni. Így a rendszert finanszírozó állampolgárok és vállalkozások csak akkor ismerhetik meg a részletes adatokat, amikor azokat uniós kötelezettség miatt nyilvánosságra hozzák.

A Mohu a betétdíjas rendszer 2024-es adatait még megosztotta, a 2025-ös számok azonban csak 2026 második felében, minisztériumi validálás után válhatnak elérhetővé. Közben a KSH és a Mohu által közölt lakossági adatok sem mindenben egyeznek.

Enyhe növekedés a gyűjtésben, visszaesés az újrahasznosításban

A KSH-hoz beérkező adatok alapján a településeken gyűjtött hulladék mennyisége 2024-ben csak mérsékelten változott. Július 1-jétől a műanyag, fém és üveg italcsomagolások átkerültek az 50 forintos betétdíjas rendszerbe; ennek révén mintegy 35 ezer tonna csomagolás került vissza a Mohuhoz. Ezzel a szelektíven gyűjtött mennyiség nagyjából a 2021-es szintet érte el.

Ugyanakkor nem világos, hogy a teljes hulladékmennyiséghez viszonyítva történt-e valódi előrelépés. A szelektív gyűjtés fele ráadásul biohulladék (például fűnyesedék, falevél), amelyet nem anyagában hasznosítanak, hanem komposztálnak. Az elmúlt másfél évtizedben érdemi növekedést főként a műanyagok gyűjtésében sikerült elérni.

Figyelemre méltó, hogy 2024-ben nőtt a visszagyűjtött üveg mennyisége, ami részben annak következménye, hogy a több utas, újratölthető palackokat egyre inkább felváltják az egy utas csomagolások. A több utas üvegek visszaváltása sokak számára nehézkessé vált.

A legnagyobb visszaesés az újrahasznosításban látható: a begyűjtött települési hulladék mindössze 25 százalékát hasznosították anyagában 2024-ben, míg 2022-ben még 30 százalék volt ez az arány. Ha a betétdíjas rendszer teljesítményét is beszámítjuk, az arány 27 százalékra emelkedik, ami továbbra is elmarad a korábbi évektől.

A Mohu szerint ugyanakkor nem történt visszaesés, állításuk szerint az újrahasznosítás aránya a koncesszió indulása óta nőtt. A helyzet megítélését nehezíti, hogy a rendszer 2023 közepén indult, így az előtte-utána időszak statisztikailag is nehezen választható szét.

A körforgásos gazdaság továbbra is távoli cél

Iparági források szerint az új rendszerben az adatminőség is romlott: előfordulhat, hogy a különböző szinteken működő cégek adatai duplikálva kerülnek be a nyilvántartásba.

Fontos körülmény, hogy a koncesszió keretében a Mohu feladata a gyűjtés és az előkészítés, de nem a hasznosítás. Ha a visszagyűjtött anyag piaci értéke alacsony, a rendszer számára nem jelent különbséget, hogy az lerakóba vagy égetőbe kerül. Ennek fényében különösen figyelemre méltó, hogy a Mol 2024 végén bezárta a korábban felvásárolt, műanyag-újrahasznosítással foglalkozó Remat Zrt.-t.

Összességében a koncesszió másfél éve alatt a szelektív gyűjtésben enyhe elmozdulás látszik, az anyagában történő újrahasznosítás azonban csökkent. Márpedig a körforgásos gazdaság szempontjából ez utóbbi lenne a kulcsmutató.

A rendszer felett ráadásul uniós kötelezettségszegési eljárás is lebeg, mivel az Európai Bizottság vitatja a 35 évre szóló koncessziós szerződés jogszerűségét. Ilyen környezetben különösen indokolt lenne az átlátható, részletes és rendszeres tájékoztatás – amely más országokban, például Romániában, jóval szélesebb körben hozzáférhető.