Orbán és Fico „főkapcsolója”: politikai blöff az áramexport leállítása?

Szlovákia leállítja az Ukrajnába irányuló áramszállítást, a villamos energia nem azonban nem egy csap, amit politikai érdekből el lehet zárni. Az európai hálózat fizikai és jogi működése miatt az áram akkor is odatalál, ha Pozsony vagy Budapest fenyegetőzik, legfeljebb kerülőúton, nagyobb költséggel és komoly rendszerkockázattal. Orbán Viktor óvatosabb, és a kárpátaljai magyarokra hivatkozva magyarázza, miért nem nyúl a „főkapcsolóhoz” – miközben egyéb döntései épphogy őket is sújtják.

Robert Fico hétfő reggel utasította a szlovák rendszerirányítót az Ukrajnába irányuló áramexport leállítására, délután pedig bejelentette: nem teljesítik az ukrán vészhelyzeti áramigényt. A cél a nyomásgyakorlás az olajszállítás ügyében. A probléma mindössze csak az, hogy az áram nem így működik.

Az európai villamosenergia-hálózatot az ENTSO-E fogja össze, amelyhez az ukrán rendszer is csatlakozott az orosz invázió után. A rendszer lényege épp az, hogy fizikai értelemben egy közös frekvencián működik. Ezáltal az államközi szállítás nem egyoldalú politikai döntések kérdése, hanem szigorú műszaki és jogi szabályok mentén zajlik. Egy tag nem kapcsolhatja le csak úgy valamelyik irányt, mert azzal nemcsak szerződést sértene, hanem a teljes régiós rendszer stabilitását kockáztatná.

Ráadásul az áram – fizikai tulajdonságai miatt – bizony nem útlevéllel közlekedik. Ha egy határkeresztező kapacitást korlátoznak, a villamos energia más útvonalon jut el a céljához. Lengyel vagy román kerülővel, de ugyanúgy megérkezik Ukrajnába, csak drágábban és nagyobb rendszerterheléssel. A „lekapcsolás” tehát legfeljebb szimbolikus gesztus lehet, valós, teljes hatás nélkül.

Magyarország egyelőre még nem csatlakozott a szlovák fenyegetéshez. Orbán Viktor hétfő este már arról beszélt, hogy az áramszállítás leállításának levét elsősorban a kárpátaljai magyarok innák meg, ezért ez csak a „legeslegeslegutolsó” eszköz lehet. A hangsúly tehát eltolódott: míg Fico keménykedik, Orbán a nemzeti közösség védelmére hivatkozva indokolja a visszafogottságot.

Csakhogy a helyzet ennél is összetettebb. A dízelszállítás leállítása, az uniós támogatások vétójával való fenyegetés és a folyamatos konfrontációs politika mind-mind olyan lépések, amelyek közvetve ugyanúgy érintik a kárpátaljai magyarokat, még akkor is, ha a magyar kormányzati kommunikáció éppen az ő védelmükre hivatkozik.

Az Ukrajnának szánt uniós források jelentős része nem fegyver, hanem a költségvetési stabilizáció, az újjáépítés és az alapvető állami működés finanszírozásanak eszköze. Ha ezek csúsznak vagy politikai alkualapként szolgálnak, az bizony gazdasági bizonytalanságot okoz: gyengébb hrivnyát, magasabb árakat, akadozó szolgáltatásokat. Ezek a hatások márpedig nem állnak meg a kisebbségi régiók határán, hiszen a kárpátaljai magyar közösség nem külön gazdasági buborékban él, hanem ugyanannak az államnak a része, ugyanazokat az inflációs, ellátási és intézményi kockázatokat kénytelen viselni, sőt, kisebbségként még kitetettebbnek számít.

A kárpátaljai magyarok könnyen kerülhetnek – vagy talán már kerültek is – olyan helyzetbe, hogy akaratukon kívül egy budapesti külpolitikai irányvonal helyi képviselőiként tekintenek rájuk. Egy háborús országban, ahol az orosz agresszió a mindennapok része, különösen érzékeny kérdés minden, ami Moszkvához való viszonyként értelmezhető. Ha a magyar kormány következetesen oroszbarát, Ukrajnával konfrontatív álláspontot képvisel, annak árnyéka óhatatlanul rávetül a határon túli magyar közösségre is. 

Ez megjelenik a bizalmatlanságban, előítéletekben, intézményi szigorításokban, a mozgástér beszűkülésében. Egy kisebbség számára pedig a mindennapi gyanakvás éppoly romboló lehet, mint egy kedvezőtlen törvény. Így miközben az orbáni retorika a „védelemről” szól, a valóságban épp azok kerülnek sérülékenyebb helyzetbe, akikre hivatkoznak.

A vita hátterében továbbra is a Barátság-vezeték áll, amelyen az orosz olaj január végén egy támadás miatt állt le. A felelősség kérdésében a felek egymásra mutogatnak, miközben a politikai retorika egyre élesebb. Orbán Viktor szerint „amíg nem jön az olaj, nincs pénz”, és az Ukrajnának szánt uniós támogatások blokkolásával fenyeget.

Fotó: István Szent-Iványi/Facebook