Prófécia lehet a fikcióból? Konklávé a filmen és a valóságban
A tavalyi év egyik legnépszerűbb filmje volt a Konklávé, amely a bíborosok közt zajló hatalmi harcot és az azzal szükségszerűen együtt járó emberi játszmákat mutatta be. Mivel most a valóságban is közeleg az új pápa megválasztásának ideje, rendszeres vendégszerzőnket, Csercsa Balázs bibliakutatót és történészt megkérdeztük a Vatikán titkait övező mítoszokról és a ma kezdődött konklávé lehetséges meglepetéseiről.

A tavalyi év egyik legnépszerűbb filmje volt a Konklávé, amely a bíborosok közt zajló hatalmi harcot és az azzal szükségszerűen együtt járó emberi játszmákat mutatta be olyan sztárok felvonultatásával, mint Ralph Fiennes, Stanley Tucci, John Lithgow vagy éppen Isabella Rosellini. A napjainkban játszódó történet egy, a nemrég elhunyt Ferenc pápához hasonló felfogású egyházfő halálával kezdődik, majd a Vatikán nyomasztó zárt tereiben folytatódik, ahol az összegyűlt főpapok megválasztják Szent Péter legújabb utódát. A film bővelkedik a drámai fordulatokban és érzékletesen mutatja be a főbb szereplők személyes vívódásait. Annak kapcsán, hogy ma az igazi konklávé is megkezdődött, a kontroll.hu-n vendégszerzőként már több alkalommal publikáló Csercsa Balázs bibliakutatóval, történésszel beszélgettünk a film és a valóság viszonyáról.
Kontroll.hu: Az Edward Berger által rendezett Konklávé számos jelölést és díjat kapott a legjelentősebb filmfesztiválokon, Peter Straughan munkájának köszönhetően pedig a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját is elnyerte. A kritikai elismerésen túl a közönség is jól fogadta, ezt mutatja az IMDb 7,4-es átlagértékelése is. Miben rejlik a film sikere? Mennyire vehetőek komolyan a katolikus egyház titkait leleplező vagy csak sejtető olyan alkotások, mint például az Angyalok és démonok vagy a Keresztapa harmadik része?
Csercsa Balázs: Nagyon népszerűek a hasonló irodalmi művek és filmek, amelyek a Vatikán titkairól vagy egyházi összeesküvésekről szólnak. Ezek tényleg izgalmasak, érdemes őket olvasni, nézni, de tudva, hogy valóságon alapuló fikcióról van szó. A Vatikánban és a világegyházban minden egyes ügy annyi kézen, annyi különböző hátterű, meggyőződésű és érdekekkel bíró emberen megy keresztül, hogy egy globális jelentőségű összeesküvés éppen itt maradhatna a legkevésbé titokban hosszútávon.
K.: Mennyire hiteles a jelenkori pápaválasztás megjelenítése a filmben és megtörténhetnek-e a valóságban a képernyőn látott emberi játszmák?
Cs.B.: A látványelemekben a film nagyon élethűen követi egy pápa halála utáni események hagyományos folyamatát, mint például a halászgyűrű összetörése, a választás menete, a ruhák, a hangulat. Az is igaz, hogy vannak – kell hogy legyenek – titokban tartott püspökök, bíborosok. Ez az üldöztetés és veszély is érdekes vetülete az egyház mindenkori állapotának, amelyre a film jól utal (Kabul érseke - a szerk.), de amelyet Európában ma szerencsére kevésbé érzékelünk. Ugyanakkor ma már nem a reneszánsz pápák korát éljük, amikor az egyházfő maga vérben gázolva ostromolt meg várakat, vagy hódított meg hölgyeket. Ez egy jelentősen átalakult, politikai befolyásának jelentős részét elvesztett, ezzel együtt sokkal inkább a lelkiségre összpontosító egyház. Természetesen nem tökéletes. A római katolikus egyház a legnagyobb globális „multicég” a világon, ahol a hatalom, a pénz és a személyes ambíció nyilván szerepet kap. Mint minden nagy szervezetben, az egyházban is jelen vannak intrikák, érdekek, emberi gyengeségek. De mint minden nagy szervezet, az egyház is igyekszik ezeket a szervezeti működéséből a lehető legjobban kiiktatni. Más szervezetekkel ellentétben viszont az egyház irányításában tényleg szerepet játszik a hitbéli meggyőződés is. Ez a hitbéli meggyőződés ugyanakkor igen sokszínű. Ezek miatt a vélemények is nagyon különbözőek lehetnek azzal kapcsolatban, hogyan kellene az egyháznak vándorútján tovább járnia. Ezt látjuk a konzervatív és reformer bíborosok vitájában, amelyet a Konklávé nagyon plasztikusan jelenít meg. Emellett egy napjainkban sajnálatosan a politikai viták kereszttüzébe került biológiai jelenségre is érzékenyen reflektál.
K.: Lehetséges-e olyan meglepetés a most kezdődő konklávén, mint amilyen a filmben szerepelt?
Cs.B.: Az utóbbi idők pápaválasztásai bővelkedtek a váratlan fordulatokban és meglepetésekben. A szegényparaszti családból származó XXIII. János, a szovjet blokkból jövő II. János Pál vagy a dél-amerikai Ferenc megválasztása is ilyen volt. A megnövelt létszámú és számos Európán kívüli tagot felvonultató, egymást nem túl jól ismerő bíborosi kollégium most is hozhat a fehér füst felszállására várók számára meglepő döntést. De mint az köztudott, az egyház szerint a pápaválasztás végeredménye a Szentléleknek köszönhető, amely a bíborosok kollektív bölcsességében nyilvánul meg.
Fotó: YouTube / Mozi Star