Így fog eldőlni Donald Trump és Kamala Harris sorsa az amerikai elnökválasztáson

Már a véghajrában jár a választási kampány az Egyesült Államokban. Az amerikai rendszer nagyban eltér attól, amit mi itt Magyarországon, de akár Európában megszokhattunk. Összeszedtünk mindent, amit az amerikai választások előtt a szavazásról és az eredményhirdetésről tudni érdemes.

Miről, kik és hogyan?

Az Egyesült Államokban az úgynevezett elektori rendszer van érvényben. Lényegében az államok lakói összesen 538 embert (435 képviselőházi képviselő, 100 szenátor és a 3 Washington DC-i képviselő) bíznak meg november első keddjén azzal, hogy az államuk nevében kiválasszák a következő elnököt és alelnököt. Minden állam rendelkezik egy bizonyos mennyiségű elektori ponttal, ezt az állam lakosságának mérete határozza meg. A szavazás napján tehát nem direkten szavaznak az elnökre, hanem arra, hogy egy elektor az állam nevében kire szavazzon. A győzelemhez 270 elektori pontot kell a jelölteknek elérniük.

A rendszer két indok miatt került bevezetésre. Egyrészt a 18. század végén, a 19. század elején könnyebb volt így lebonyolítani egy választást, mint például az általunk használt módszerrel, továbbá így igyekeztek ellensúlyozni a nagyobb államok döntési túlsúlyát a kisebb területű államok. 48 államban, és District of Columbiában a “győztes mindent visz” elve érvényesül, tehát ha az adott területen az egyik jelölt eggyel több szavazatot kap, mint a másik, akkor az övé az állam, és annak elektori pontjai. Ebből legutóbb 2000-ben alakult ki probléma, akkor George W.Bush és Al Gore között pusztán pár száz szavazat volt Floridában, a képlet pedig egyszerű volt: aki megnyeri Floridát, az lesz a következő elnök. Ekkor a Legfelsőbb Bíróságnak kellett közbelépnie.

A két állam, ami nem ezt a rendszert használja, Maine és Nebraska az úgynevezett “osztott szavazás” módszerét vezették be. Maine például négy elektori ponttal rendelkezik, ebből kettőt annak ad, aki a legtöbb szavazatot szerzi az államban, a maradék kettőt viszont a kongresszusi körzetek szavazatai alapján oszt ki. Akik emellett a rendszer mellett érvelnek, ők úgy gondolják, hogy így sokkal jobban megjelenik a bizonyos körzetek véleménye a végső szavazásban.

Nem csak az elnök és az alelnök személyéről szavaznak az amerikaiak november ötödikén. A Képviselőház mind a 435, a Szenátusban pedig a helyek egyharmadáról is döntés fog születni. A Képviselőházat kétévente újraválasztják, ezért van megkülönböztett jelentősége a félidős, úgynevezett “midterm” választásoknak. A Szenátusi képviselők mandátuma 6 évre szól, itt a már említett rotációs rendszerben vannak választások, kétévente a helyek egyharmadára.

Vannak, akik már szavaztak?

A már említett 2000-es választások óta nagyban megnőtt a korai szavazás iránti érdeklődés. Ugyanis az Egyesült Államokban az urnák nem feltétlen a választások napján nyílnak meg, lehetőség van a választás napjánál korábban is szavazni. Virginiában például már a választások előtt két héttel igénybe lehet venni ezt az eszközt. Ennek több formája is létezik, leggyakrabban személyesen adják le a választók a korai szavazatot, de lehetőség van postai úton is feladni a voksot. Ez több érdekes jellemzőt is hoz magával.

Például így már előbb, a választások előtt akár egy héttel is vannak olyan adatok, amik alapján következtetni lehet bizonyos trendekre. Egyes elemzők úgy gondolják, ez a rendszer előnyös, mert nagyban növeli a szavazók számát, és egyfajta izgalmat alakít ki a szavazás körül, ami szintén segít abban, hogy minél több ember részese legyen a demokratikus folyamatnak. Ugyanakkor épp az ilyen szavazatok okán merült fel a csalás kérdésköre, amit Donald Trump az előző választáson erősen tematizált, ez teljesedett ki a január hatodikai ostromban a Capitoliumnál.

Kritikák a rendszerrel szemben

Az elektori rendszer már a létezése óta erős kritikák tárgya. Ennek a kiteljesedése a már többször is említett 2000-es választás volt. Érdemes tudni, hogy ekkor a demokraták jelöltje, Al Gore megnyerte a választást, ha pusztán a népakaratot tekintjük mérvadónak. Hiszen, nagyjából félmillió szavazattal többet kapott, mint az ellenfele. Azonban mivel George Bush nyerte Floridát és annak 25 elektori pontját, ő érte el a 270-es bűvös számot.

Felmerül még a billegő államok kérdésköre is. A jelenlegi választáson hét ilyen államról beszélhetünk, lényegét tekintve ezekben fogják eldönteni, ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. A billegő, vagy csatatérállamok azok a területek, ahol általában rendkívül szoros az eredmény, választásról-választásra pedig az egyik párttól a másik párthoz billennek át a szavazók. Sokak ezért úgy gondolják, igazságtalan, hogy az ötven állam egy töredéke számít a leginkább.

Végsősoron a hűtlen elektorokról is szokott szó esni. A kiválasztott elektoroknak ugyanis nem muszáj úgy szavazniuk, ahogy az államuk választói döntöttek. 2016-ban például hét ilyen elektor akadt, volt, aki Bernie Sandersre szavazott elnöknek és Elizabeth Warrenre alelnöknek, igaz, a végeredményt ez nem befolyásolta. Itt is felmerülhet ugyanakkor a választási rendszer igazságtalanságának kérdése.

A mostani választás november ötödikén zajlik. A választásról korábban megkérdeztük Andres Martinezt, a New York Times egykori Pulitzer-díjra is jelölt újságíróját, a vele készült interjúnkat ide kattintva olvashatja el.