Rácz András: Minél feszültebbek a magyar-ukrán kapcsolatok az elkövetkező hónapokban, Orbánnak annál jobb lesz

Miért vonja folyamatosan kétségbe a magyar miniszterelnök keleti szomszédunk önálló állami létét, és miféle bel- és külpolitikai megfontolások vezetik ebben a politikai játszmában. Az ukrinform.net-nek írt elemzésében most ezt próbálja megfejteni Rácz András a Német Külpolitikai Tanács vezető kutatója.

Orbán Viktor a pár napja Koppenhágában megtartott informális uniós csúcstalálkozó alkalmával fejtette ki immár többedszerre, hogy Ukrajnát miért is nem tekinti szuverén országnak. A dán fővárosban újságíróknak úgy fogalmazott, hogy:

„Ukrajna nem szuverén ország, hiszen nem tudjuk, hol a határa, a keleti határát nem tudjuk, nem tudjuk, hogy mennyien laknak benne, és ráadásul nem tud megállni a saját lábán. Tehát ha mi holnap reggel úgy döntenénk, hogy nem adunk több pénzt Ukrajnának, Ukrajna megszűnne, mint állam.”

Nem ez az első alkalom, hogy Orbán kétségbe vonta keleti szomszédunk önálló államiságát. Számtalan példa, akár sejtetés szintű megszólalás hozható fel erre a háború kitörése óta, de elég, ha csak a legutóbbi esetet említjük: Orbán a Harcosok órája podcast műsorban fogalmazott úgy, hogy nem számít, ha esetleg átrepült magyar drón Ukrajnába, hiszen ő nem tekinti a szomszéd államot független, szuverén országnak.

A kérdésre, hogy Orbánnak miért is áll érdekében kétségbe vonni egy hazánkkal szomszédos ország állami létét, most Rácz András, a Német Külpolitikai Tanács (DGAP) vezető kutatója próbált választ adni egy hosszabb elemzésben, melyet az ukrinform.net-en, az ukrán állam hivatalos, állami hírügynökségének oldalán jelentetett meg.

Orbán Viktor Ukrajna szuverenitásával kapcsolatos álláspontjának megértéséhez szerinte a magyar belpolitika a kulcs.

Az elemző úgy látja, hogy a 2026-os országgyűlési választások előtt Orbán először néz szembe egy potens kihívóval, miközben az ország gazdasági helyzete rendkívül nehéz. A kormány ebben a helyzetben már nem ígérhet hitelesen jólétet vagy gazdasági fellendülést a választóknak, Rácz szerint Orbán ezért próbálja nyerő kártyaként megjátszani a „nemzeti szuverenitás” fogalmát.

Ezt pedig minden kritikával szembeni megpróbálja felhasználni, az EU-val szemben éppúgy, mint az ellenzékkel és a független médiával szemben, miközben az összes politikai ellenfelét a „szuverenitás ellenségeinek” igyekszik beállítani.

Ukrajna szuverenitásának megkérdőjelezése tehát egy kommunikációs stratégiába illeszkedik be.

Orbán a magyar–ukrán feszültségeket tudatosan használja arra, hogy a választók számára fenntartsa a „Magyarországot meg kell védeni a háborútól” narratívát, amely 2022-ben már egyszer bevált. Az ellenzéket ismét „háborúpártinak” állíthatja be, miközben magát a béke és a nemzeti érdek kizárólagos képviselőjeként tünteti fel.

Ukrajna szuverenitásának megkérdőjelezése azonban nem csak belpolitikai célokat szolgál, hanem külpolitikai eszközként is működik: Orbán ezzel egyszerre növeli zsarolási potenciálját Brüsszellel szemben, gazdasági engedményeket remélve a vétófenyegetés folyamatos fenntartásával, és erősíti alkupozícióját Moszkva felé, amelynek támogatása energetikai és politikai előnyöket hozhat.

Összességében Orbán számára Ukrajna nem cél, hanem eszköz – fogalmaz Rácz. Az ukrán szuverenitás megkérdőjelezésével egyszerre próbál belpolitikai mozgósítást, külpolitikai alkupozíciót és gazdasági hasznot elérni.

Minél feszültebb lesz a viszony Kijevvel, annál könnyebben tudja Orbán a választóknak azt a képet mutatni, hogy ő az, aki megvédi Magyarországot a külső fenyegetésektől, még, ha ez csupán egy képzelt veszélyforrás – véli az elemző.