Másfél évtized kormányzás után a Fidesz a könnyűzenében leginkább a cenzúrát tudta újraéleszteni

A 2010-es évek eleje eleve korszakhatárnak bizonyult: háttérbe szorultak a hagyományos médiumok és a fizikai hanghordozók, a YouTube és később a TikTok, valamint az algoritmusok váltak a popzene új hatalmi központjaivá, miközben a fesztiválipar soha nem látott csúcsra jutott. Eközben a magyar popzene több generációváltáson esett át, a 2020-as évek politikai feszültségei pedig egyre inkább a zenében is megjelentek.

Bár a Fidesz-kormány rengeteg pályázati pénzt osztott ki előadóknak és háttérszereplőknek, az elmúlt tizenöt év inkább arról lesz emlékezetes, hogyan építették le a Petőfi Rádiót, és hogyan tért vissza a politikai beavatkozás és cenzúra a hazai kultúrába - írja a Telex.

A könnyűzenei támogatás mindig is ingatag terület volt a mindenkori kormányok számára. A PANKKK volt az első olyan program, amely valódi kormányzati súlyt kapott, de 2011-ben megszüntették. A Fidesz 2014-ben indította el saját rendszerét Cseh Tamás Program (CSTP) néven, de a bevezetés rögtön botrányt kavart: az üres hordozói díjak 25+7 százalékát elvették az Artisjustól, és az NKA alá irányították. Bár a döntés eleinte felháborodást váltott ki, a CSTP első évei mégis pozitívnak bizonyultak: sok zenekar jutott támogatáshoz, finanszírozták a szakma külföldi jelenlétét, létrejött a HOTS exportiroda, és a programot fiatal, hozzáértő szakemberek irányították.

2017-ben azonban Cseh Tamás családja jelezte: nem szeretnék, hogy a zenész neve egy államilag túlbürokratizált, hatalmasra nőtt projekthez kötődjön. A program így kapta végleges nevét, a Hangfoglalót. Ma az állam 635 millió forintot szán rá évente – jóval többet, mint a kezdeti 100 millió.

A Demeter-korszak és a központosítás

2018-ban új korszak kezdődött, amikor Prőhle Gergely helyére a Petőfi Irodalmi Múzeum élére a korábbi századvéges Demeter Szilárd került. Gyorsan kiderült, hogy ambíciói messze túlmutatnak az irodalmon: a könnyűzenét is központosítani akarta. A PIM egyre szorosabb kapcsolatba került az A38-cal, majd a Petőfi Rádió és TV is a múzeum fennhatósága alá került, és megszületett a Hajógyár nevű állami kulturális platform.

Ebből a korszakból született meg a közelmúlt egyik legdurvább cenzúrája is: Beton.Hofi A38-as koncertfelvételéről egyszerűen kivették azt a sort, amely a Pegasus-ügyre és Orbán Viktorra utalt.

Demeter később miniszteri biztosként hétpilléres, 25 milliárdos zenei reformtervet hirdetett, de a pandémia és a saját terjeszkedési kényszere elvitte a lendületet. Látványos tervei – az A38 felúsztatásától a hajógyári gigaprojektekig – végül elhaltak, és az utóbbi években maga Demeter is jóval visszafogottabb lett.

A Petőfi Rádió szétesése

A valaha meghatározó MR2-Petőfi Rádió a Fidesz irányítása alatt fokozatosan elvesztette jelentőségét. Az MSZP-s időkben a csatorna új lendületet adott a könnyűzenének, és kinyitotta a mainstreamet az alternatívabb előadók felé. A Fidesz azonban pár év után elkezdte újraértelmezni, mi is legyen a Petőfi, és a folyamatosan változó irányok teljesen szétzilálták.

A programigazgatók gyors egymásutánban jöttek-mentek, a zenei rotáció egyre hígult, végül pedig odáig jutottak, hogy már csak magyar zenéket játszanak – Zámbó Jimmytől az Ismerős Arcokig és a Dal legszürkébb indulóiig. Mára, a csatorna annyira súlytalan lett, hogy még a Hajógyár YouTube-csatornája is nagyobb hatást gyakorol a könnyűzenére.

Káoszos kultúrharc

A kormány zenei és kulturális politikájára általánosságban a kapkodás volt jellemző. Az évek során több, egymással versengő kultúrharcos szereplő próbált irányt szabni – Takaró Mihály, Szakács Árpád, Demeter Szilárd, Békés Márton vagy Kásler Miklós –, de egyikük elképzelése sem élt meg egy teljes ciklust. A Dal is jól példázza a következetlenséget: előbb az Eurovízió előszobájának szánták, majd hirtelen „LMBTQ-propagandának” minősítették az egész versenyt, végül tét nélküli műsorrá silányult.

Közben sikerült Magyarországra hozni az MTV EMA-t is a kormány csúcson lévő homofób kampánya közepén – ami aztán kínos jelenetekbe torkollott, amikor a műsor alatt férfiak és nők csókolóztak a VIP-ben ülő NER-elit legnagyobb döbbenetére.

A Petőfi Zenei Díj mindeközben gyanúsan arra szolgál, hogy az állam pénzéből a kormány közeli könnyűzenei körök önérzetét ápolják.

A zenei közélet fellázad

A következetlen politika végül odáig vezetett, hogy 2025 nyarára látványosan kormányellenessé vált a fesztiválok közhangulata. A legnépszerűbb előadók nyíltan bírálják a hatalmat, a kormány pedig egyre agresszívebben reagál: Horváth László drogügyi biztos üzengetései, politikai alapon lemondott koncertek és a Deutsch-féle tiltólista mind ezt mutatja.

A zenészek emlékeznek a mutyi gyanús raktárkoncertekre és az Őszi Hacacáré nevű turnéra is, ahol több előadót úgy vittek kampányeseményekre, hogy nem is tudtak róla.

A Fidesz nem talált saját popikont

Tizenöt év alatt a kormánynak még egy igazán népszerű, hozzá egyértelműen kötődő előadót sem sikerült felépítenie. Ákos kivételével a holdudvarba sorolt zenészek – Tóth Gabi, Lotfi Begi, Muri Enikő, Nagy Feró, Ferenczi György vagy Dopeman – zenei értelemben marginálisak. A fiatalokat már nem érik el, bármennyire is erőltetik őket államilag.

Egyedül Curtis tűnik részsikernek, akire gyorsan rá is szórtak 120 millió forintot egy róla készülő dokumentumfilmre. De még ő is nehezen illeszkedik a kormány „polgári-keresztény” imidzsébe, miközben Azahriah anti-establishment üzenetei tömegeket mozgatnak meg.