Ganxsta-fesztivál: Boom a fejbe! 60 vagy, haver!

A szülinapi összejövetelek egészen kínosan is tudnak végződni, Ganxsta Zolee viszont olyan szinten ágyazott meg a január óta tartó fennállási évfordulójának a Budapest Parkban, hogy attól mindenki simán lemehetett hídba. Szerintem a 61. szülinapot sem kellene elhanyagolni, hiszen az egy gyönyörű prímszám.

A szombati este folyamán a rapper/dobos/gitáros szülinapos Ganxsta a pályafutásából felvillantott minden olyan szeletet, ami számára meghatározó. Kezdésként a Zsolti és a fosfejűek formáció büntetett meg minket két punkos dallal, őket a KGB követte három kupléval, és a Kontrafals is lenyomott két angol szövegű nótát. Zolee itt az éneklés mellett gitározott is, vagy basszerozott jó kedvvel, bőséggel. Ennek a Ganxsta60 fesztnek nem csupán a hangulata volt egyenletesen jó, a koncert íve annyira meg volt tervezve, mintha Döglégy tábornok suttyomban mérnök is volna. Annyira kimunkált volt az egész este, amiből egy dolog biztosan lejött: 

a saját linkségét jó néhány dalban is megörökítő protagonista egy vérprofi showmanné vált, aki nem mellesleg zenélni és rappelni is tud, „és ez nem hátrány”.

A Los Diavolos duóval a mulatság nagyjából egyharmadánál érkeztek azok a bandák, amelyek már saját jogon is működőképesek voltak/vannak/lesznek. Ganxsta Zolee és Takács Vilkó 2019-ben indította útjára akusztikus duóját. A történet elején Vilkó egy szál gitáros estjeihez csatlakozott Zolee bácsi vendégként, majd ő is a kezébe vette a hathúrost, és a közös alkotás útjára léptek. Első albumuk 2021-ben jelent meg Egyenesen a mocsárból címmel. A címadó nóta most is felcsendült két másik szerzemény mellett.

Az este legkellemesebb meglepetése: (Sex) Action

Ha létezett igazi vadállat banda a 90-es évek Magyarországán, az a Sex Action volt szinte minden tekintetben. Ők a dirty rocknrollt véresen komolyan vették, nem az izotóniás italokról, az ápoltságról, a józanságról és a visszafogottságáról híresült el a zenekar. Nehéz volt eldönteni, hogy ki a leginkább elvetemült arc négyük közül, elég csak azt feleleveníteni, hogy egy-egy turné idején házi bajnokságot rendeztek például nem fürdésből, Szendrey Szasza pedig napokig nem mosta el a kedvenc ételhordó bödönjét.

Miután a Biohazard és a Pantera hatására zeneileg bekeményítettek, elhagyták a Sex előtagot a nevükből, de ez nem azt jelentette, hogy az Action tagjai remetei életformára hangolódtak volna át egy erdőkkel övezett apátságban dalos pacsirta hangjaira ébredve. A szövegviláguk nem ritkán olyan benyomást keltett, mintha a 90-es évek Budapestjének egyes részei Brooklyn nyúlványai lennének, ahol a bűnözés körülbelül annyira szokványos, mint a levegővétel. Orbán örökös belügyminisztere, Pintér Sándor biztosan ingathatta a fejét, miközben a Wartburgjában a Mindenki megdőlt bömböltette:

Állok a téren, a fegyver a kézben és várom, hogy mit hozol.
A whisky a számban, a kurva az ágyban, de a dealer még sehol.
Nálam a lé, a balhé nem kell, haver, valaki úgyis átver.
Ezt az éjszakát, a vér szagát már nem felejtem el.

Ami viszont hatalmas meglepetésként hatott, az a makulátlan megszólalás és Szasza teljesen magabiztos énekhangja, ami finoman fogalmazva sem volt a frontember védjegye három évtizeddel ezelőtt. A srácok parádés formában voltak, Mátyás Attila és „Miksa a király” arcára minden rá volt írva, Döglégy meg óramű pontossággal hozta a ritmust a dobok mögül. Az Action végelgyengülését tulajdonképpen Zolee sideprojektjének a berobbanása hozta el, amivel egy új fejezetet nyitottak a hazai hiphop történetében. Úgy is mondhatnám, hogy a Kartel első áldozata az Action volt. Ehhez képest most egy olyan ötszámos blokkot toltak, amiben nem volt hiba. Ennek az utolsó tétele a Vörös a szád volt, amely nem biztos, hogy minden feministának a csengőhangja.

Döglégy Zolee a nevem, az első, az utolsó, az egyetlen

Az utolsó egy óra már természetesen a Kartelé volt. Emlékezetesre sikeredett a tavaly januári Kartel 30 teltházas koncert is Arénában, de a mostani felállás annyiban mindenképp szerencsésebb volt, hogy a NER propagandistájáva züllött Dopeman már nem foglalta feleslegesen a helyet a színpadon. A nyögéseiről elhíresült józsefvárosi rapper a 2000-es évek elején fordított hátat az anyazenekarának, azt gondolván, hogy majd szólóban is megállja a helyét. 

Nehéz eldönteni, hogy Pityinger úr zenészként vagy politikai véleményvezérként bukott-e nagyobbat, de igazából mindegy is…

Az intro után egyből a lényegre tértek Big Daddy Laciék, hiszen jobb számmal nem lehet indítani, mint A jó, a rossz és a Kartel. Ez a tétel a banda legjobban fogyó albumának (Helldorado) a nyitótétele, amelyhez az USA-ban forgattak egy nehezen feledhető, autentikus western klipet. El tudjuk azt képzelni mai fejjel, hogy ebből a lemezből 70 ezer talált gazdára 1999-ben? Pedig pontosan így történt. 

Érkezett még az aranykorból a Blowfeld vs OJ Bond és a Szerb határ felé is. OJ Sámson végig annyira elemében volt a színpadon, hogy öröm volt nézni, persze egy piros Beckham-mezben nem is illett volna megspórolni a mozgást. Az E-Klub egykori legendás DJ-je ma már egy Müller Péter hasonmásversenyen is jó eséllyel indulna, de nekem sokkal jobban bejön a mostani fehér szakállas, szálkás image, mint a 90-es évek flegma szívtiprója.

Ez a való világ! Pénz, drogok, fegyverek, na meg a…?

Értelemszerűen a Jégre teszleket sem hanyagolták el a srácok, ami körülbelül akkora szintlépés volt az első Kartel-lemezhez képest, mint a Megadeth-nél a Peace sells…but whos’s buying? pontosan 40 évvel ezelőtt. A Rossz vérrel, a Keleti oldallal és a Fekete lóval egyszerűen képtelenség bakot lőni. Utóbbit nem véletlenül rakta bele Jancsó Miklós kései időszakának legsikerültebb filmjébe (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten), amely áldásos hatással volt két zseniális színész (Scherer Péter és Mucsi Zoltán) akkor beinduló karrierjére is.

Záróakkordként a Való világ ágyazott meg a zenekar első slágerének (Boom a fejbe), amely 1995-ben közel akkorát ütött, mint a Bokros-csomag, csak sokkal kevésbé fájt. 

Eszméletlen erősre sikeredett ez az este, ami mögött egy értelmezhető életút és végtelenül alázatos hozzáállás áll. Mindezek nélkül képtelenség lett volna a színpadra rakni egy ekkora produkciót. Döglégy kapitány a hatodik X-en túl sem kényszervállalkozóként áll a színpadon, és ennek mindenki szívből örülhet, aki nem az esküdt ellenzéke az angyalföldi dzsigolónak. Ja, és a narancssárga amerikai rabinget is áruló, gyilkosan gazdag választékkal villantó merchpultot meg teljesen kirabolták a rajongók…