A propaganda szennyével szemben mutatott alternatívát a graffitis, aki üres plakáthelyekre fúj szövegeket

A street art műfajában alkot a titokzatos Dzé, akiben a 2026-os választás alkalmával érett meg a gondolat, hogy az üres plakáthelyekre fesse fel betűit, amivel görbetükröt tart a politikai elit felé, leginkább az Orbán-kormány hírhedt, gyakran uszító üzeneteinek ellenpontozásaként. A politikait később kulturális tartalmak váltották, a közösségi médiában pedig a mai napig nagyon népszerűek a graffitis művei.

Mint street art művészt ismerhettük meg a dZé „fedőnevű” alkotót, a neten taroltak az üres plakáthelyekre írt üzenetei. Egy Facebook-oldalt is létrehozott, ahová az első feltöltött képe és az egyik legnagyobb „slágere” a közösségi médiában a „Russos i  eunt ite domus m” (Oroszok menjetek haza) felirat volt, ami a Romanes eunt domus (Rómaiak menjetek haza) egyfajta parafrázisa.

Az eredeti szöveg a Brian élete című Monty Python-film egyik ikonikus jelenetében szerepel, ahol a főhős, mint az ellenállás új tagja azt a feladatot kapja, hogy fesse fel a feliratot a város egyik falára. Egy római katona rajtakapja az akción, és mivel rossz volt a falfirka ragozása (helyesen: Romani ite domum), azt a büntetést szablya ki számára, hogy százszor írja fel helyesen. Így az újonc ellenálló 100 helyre írja fel a tiltakozó szöveget. Felkerestük az street art művészt, hogy meséljen az alkotások születéséről. 

„A művész talán erős szó, de hát végül is alkotok és a közönség elé tárom, úgyhogy fogadjuk el. Budapesten lakom – “Zugló belongs to me” –, és a 2026-os választások alatt érett meg bennem a harag annyira, hogy festéket ragadjak a propaganda-plakátok szennyével szemben, bár akkor még művészetnek igen barokkos túlzással lehetett volna csak nevezni a vandálkodást, amit műveltem.

Alapvetően a fővárosban fújok, de volt már a Balaton mellett is plakátom” – nyilatkozta a Kontrollnak dZé, aki hozzátette, hogy nem a „Russos i  eunt ite domus m” volt az első plakátja, de ez volt az első „sláger”, amit felkapott a közösségi média. 

„A választásokat követően Gyusziapu (Balásy Gyula – a szerk.) után sok üres plakát maradt, nekem maradt egy csomó festékem, a raplemezem túl lassan készült, és rengeteg kikívánkozó szó ragadt bennem, így nekifogtam fújni. Mivel a választási plakátokkal kezdtem, ezért egy ideig maradt a politikai tartalom, aztán rájöttem, hogy van más is, amit kiírnék. A közéleti vonal azért megmarad” – mondta el a graffitis.

„A “ruszkik haza” szlogent szerintem nem kell magyarázni, az utóbbi években állítólag a külügy éléskamrájában is találkoztak velük, a Brian élete pedig egy kulturális 0 kilométerkő, ez a kettő valahogy összeszikrázott a fejemben. A russos szó helytelen, de olyat akartam választani, ami jobban érthető mindenki számára” – mesélt a művéről az alkotó, aki a folyamattal kapcsolatban elmondta azt is, hogy először az ötlet jön, aztán keres neki helyet.

„Szerencsére még van hely alkotni, bár nem lenne baj, ha az összes óriásplakát eltűnne, és megszűnne ez a folyamatosan harsogó vizuális spam. De amíg vannak plakátok, addig lesz felületem is” – tette hozzá Dzé, akinek felvetettük, hogy egy másik nagy kedvenc, a „Nézd, Andi! Sivatag! felírás a jelen helyzetben arra is utalna, hogy mennyire kiszáradt, sivatagosodik az Alföld?

„A sivataggal amúgy Dubajra akartam utalni, de ebből is látszik, hogy az élmény az olvasóban keletkezik, ráhatásom nincs” – érkezett a válasz, a művészetével kapcsolatban pedig dZé megjegyezte, hogy a street art nem csak graffiti. 

„A klasszikus graffiti (tag / throw up / masterpiece) egész más kategória, mint a legális muralok, vagy egyéb gerilla-cuccok, szobrok, installációk, amelyek mind-mind utcai művészeti alkotások. Én éppen hogy csak beleesem a kategóriába, nem tudok rajzolni, a szörnyű, egyenetlen betűim önmagukban nem hordoznak - vizuális - művészeti értéket.

Számomra a szavak az alfa és az omega. Személy szerint örülök neki, hogy létezik street art, hogy mindig lesz valaki, aki el(vissza) foglal egy felületet, és annak is örülök, hogy az eredetileg illegális, térfoglaló kultúrának van legális szárnya is, és olyan zseniális alkotók műveit láthatjuk Európa-szerte, mint a legendás Fat Heat” – zárta gondolatait a dZé.

Szerző: Dobó Csaba