Dénes Ferenc: milliárdok mentek el, mégis középszerű maradt a magyar sport

Dénes Ferenc sportközgazdász az Indexnek adott interjújában arról beszélt, hogy a magyar sport az elmúlt másfél évtizedben hatalmas állami források ellenére sem lett hatékonyabb, miközben a rendszer a középszerűséget és a pazarlást erősítette.

A magyar sport működése alapvetően torzult az elmúlt 16 évben, a túlzott állami finanszírozás nemhogy nem hozott áttörést, hanem konzerválta a középszerűséget – állítja Dénes Ferenc sportközgazdász az Indexnek adott interjújában.

Kis piac, kis foci?

A szakértő szerint a rendszer egyik alapvető problémája, hogy nem veszi figyelembe a magyar piac korlátait. Egy 9,5 milliós ország egyszerűen nem képes eltartani széles körű professzionális sportstruktúrát, tisztán piaci alapon, a jelenlegi szinten három, legfeljebb öt professzionális futballcsapat működését tenné lehetővé a piaci környezet meglátása szerint. Ehhez képest az állami pénzekkel fenntartott rendszer mesterségesen tart életben számos klubot.

Dénes szerint a magyar sport egyik legnagyobb hibája, hogy nem piaci logika, hanem politikai döntések és presztízs alapján működik. A bevételek helyett politikai döntések határozzák meg a finanszírozást, ami torz ösztönzőket teremt. A sportszervezetek nem érdekeltek abban, hogy versenyképes szolgáltatást nyújtsanak, hiszen bevételeik jelentős része nem a fogyasztóktól, hanem az államtól érkezik.

Külön bírálta a tao-rendszert, amely szerinte kifejezetten káros hatásokat eredményezett. A könnyen hozzáférhető források miatt a klubok kényelmesebbé és pazarlóbbá váltak, miközben a teljesítmények nem javultak érdemben. A probléma gyökere Dénes szerint mélyebb, a politikai rendszer tudatosan puhította a költségvetési korlátokat. 

„Orbán kifejezetten a politikusok feladatává tette a források biztosítását a sportköltésekhez”, ami tovább erősítette azt a működést, amelyben a hatékonyság és a megtérülés nem számít elsődleges szempontnak. 

A szakértő úgy látja, hogy a magyar sport irányítása egy „gonosz probléma”, ahol minden beavatkozás újabb nehézségeket szül. Ráadásul a rendszerben mélyen gyökerezik az a gyakorlat is, hogy a sportvezetők kiválasztásában nem szakmai szempontok, hanem az erőforrásokhoz való hozzáférés dönt: „Az elmúlt 36 évben mindig olyan vezetőt választott magának a magyar sport – akár klub-, akár szövetségi szinten –, akitől, ahonnan a legtöbb pénzt remélhette.”

Mit hozhat a jövő?

A leendő kormány részéről ugyan elhangzott, hogy átláthatóbb és racionálisabb finanszírozásra törekednek, de Dénes szerint ezek egyelőre „minden konkrétumot nélkülöző szólamok”. A valódi változáshoz szerinte fokozatos, de következetes piacosításra lenne szükség, különben a rendszer továbbra is a hatékonyság helyett a túlélésre rendezkedik be, kiemelte, hogy a szükséges átmenet ne egy csapásra történjen, mert az katasztrofális hatásokkal járna. Dénes szerint a magyar sport jövője attól függ, hogyan dönt az új kormány. Jó alapok vannak (infrastruktúra, növekvő érdeklődés), és ha tovább ösztönzik a tömegsportot és a fiatalok mozgását, akkor javulhat a helyzet. Az elit sportban esetleges támogatáscsökkentés sem feltétlen baj, ha okosan kezelik. A sikerhez azonban nemcsak állami pénz, hanem társadalmi támogatás is kell.

Fotó: Youtube/Szabad Európa