Összefogáspárti óellenzék és a Tisza: az idő Magyar Péteréknek dolgozik
A legutóbbi mérések szerint az LMP, a Jobbik és a Párbeszéd közelebb van a nullához, mint az egyhez, az MSZP és a Momentum 1-2% körül mozoghat. A DK még megüti a bejutási küszöböt, de azt talán nem kell kifejteni, miért elképzelhetetlen bármilyen kooperáció Gyurcsányékkal, ha valaki le akarja váltani a Fideszt.
A napokban ismét fellángolt a vita arról, hogy a Tiszának össze kell-e fognia a "hagyományos" ellenzéki formációkkal és/vagy azok szereplőivel, avagy sem. A vita fellángolása mondjuk egy kicsit túlzás, Magyar Péter kijelentette, hogy a Tisza továbbra sem tervez semmilyen együttműködést, előválasztást és hasonlókat, az érintettek pedig különböző formában ismét rácsodálkoztak, hogy megváltozott körülöttük a politikai színtér Magyarországon.
A Tisza támogatottságának példátlan növekedése alapvetően két tényezőnek köszönhető:
1., a választók jelentős részének elege van az Orbán rendszerből,
2., az ellenzéki szavazók döntő hányadának elege van az ellenzéki pártokból.
A kettő ráadásul sokak szemében egybe nőtt, az másfél évtizedes Orbán uralkodást és az ellenzék másfél évtizedes sikertelenségét már egyben kezelik: a régi ellenzék ugyanúgy a rendszer része, mint a korrupció. A régi ellenzék sikertelensége oszlopa a NER fennmaradásának.
Ezen két tényező már önmagában is megkérdőjelezi az ellenzékkel való összefogás szükségességét, mindezt azonban tovább tetézi, hogy a régi ellenzék valóban megpróbált már minden formát a Fidesz legyőzésére. Külön indulás, koordinált indulás, előválasztás, összefogás. Az eredmény minden esetben a másik oldal kétharmados győzelme.
Mindemellett a Tisza nagyjából fél év alatt 40% körüli támogatást ért el, miközben a korábbi pártok támogatottsága drámaian lecsökkent. A legutóbbi mérések szerint az LMP, a Jobbik és a Párbeszéd közelebb van a nullához, mint az egyhez, az MSZP és a Momentum 1-2% körül mozoghat. A DK még megüti a bejutási küszöböt, de azt talán nem kell kifejteni, miért elképzelhetetlen bármilyen kooperáció Gyurcsányékkal, ha valaki le akarja váltani a Fideszt. Akinek nincs ötlete, az kérdezze meg Bajnait, a Momentumot, vagy bárkit, aki ezzel próbálkozott.
Amikor tehát a Tiszának mérlegelnie kell az esetleges együttműködést a parlamenti ellenzékkel, akkor a következők állnak fenn:
1., A Tisza önerőből a Fidesszel azonos szinten lévő támogatottsággal bír;
2., Az ellenzéki pártok támogatottsága marginális, a trend pedig tovább csökkenő;
3., Az ellenzéki pártok leszerepeltek az összefogás minden formájából, nincs átmentésre érdemes know-how.
Ezek eredője az, hogy a Tiszának jelenleg még gondolkodnia sem kell azon, hogy foglalkozzon a többi párttal. Sőt, az érdeke az, hogy ezeket az irányokat fenntartsa. Így eléri azt, hogy a választások előtt ez már téma sem lesz, a saját gravitációja pedig úgyis bevonzza majd ezekből a pártokból a még tenni akaró aktivistákat a szervezeti struktúra alacsonyabb szintjeiről, ahogy a szavazóikat is.
A választási rendszer sajátosságai miatt (értsd: a Fidesz a maga javára faragta a szabályokat), ráadásul a kihívónak nagyon meg kell verni őket, 5-6%-al több szavazatra van szükség legalább. Ebben a körülményben nemigen van tere a különutasságnak (ahogy egyébként 2024-ben sem volt). A Tisza stratégiája, hogy ez ne is legyen kérdés 2026 tavaszán, a kormányváltást akaró választó mérlegelés nélkül húzza be az ikszet a Tiszára (akár úgy is, hogy lesz amivel nem ért egyet).
Addig persze még sok Tisza lefolyik majd a Dunán, így a fenti körülmények változhatnak: lemehet a bejutási küszöb 3%-ra, reményt adva a kisebb pártoknak, a Tisza elkövethet valami óriási hibát, ami újra játékba hozhatja valamelyik szereplőt, 2024 tükrében a lehetőségeknek csak a fantázia szab határt.
Az viszont egészen biztosan nem fog működni, hogy a régi ellenzék szereplői egymásra licitálva háborodnak fel, hogy a Tisza miért nem foglalkozik velük. A feladatuk most az, hogy jövő decemberre olyan támogatottsági pozíciót érjenek el (cca. 10%), ami szükségessé teszi a velük való kooperációt a Tisza számára. Ez párt és egyéni szinten is értendő, bár ahogy telik az idő a párt struktúrák pedig elkezdenek kiesni a játékból, úgy fognak egyre inkább előtérbe kerülni az egyéni stratégiák, amelyek felgyorsítják majd az kispártok bomlását.
Az idő egyelőre a Tiszának dolgozik, a régi ellenzéki pártoknak pedig olyan emberfeletti munkára lenne szükségük a pályán maradáshoz, mint eddig soha. Jövőre meglátjuk kinek sikerül.