Trump és az új osztályharc – Hogyan alakul ki a demagógok tömegbázisa?
Ahhoz, hogy megértsük Trump, Orbán és a hasonló demagógok sikerét, meg kell értenünk azt is, hogyan építik fel a saját társadalmi bázisukat arra a gyanakvásra és utálatra, amit tömegek éreznek a professzionális-menedzser osztály tagjaival szemben – írja vendégszerzőnk, Sárosi Péter, a Jogriporter Alapítvány igazgatója.
Ahhoz, hogy megértsük Trump, Orbán és a hasonló demagógok sikerét, meg kell értenünk azt is, hogyan építik fel a saját társadalmi bázisukat arra a gyanakvásra és utálatra, amit tömegek éreznek a professzionális-menedzser osztály tagjaival szemben – írja vendégszerzőnk, Sárosi Péter, a Jogriporter Alapítvány igazgatója.
Adam Tooze, az amerikai Columbia Egyetem brit származású történelemprofesszora egy érdekes elemzést írt a Foreign Policy című mértékadó külpolitikai lapba az új amerikai osztályharcról. A hagyományos marxista megközelítés szerint osztályharc a kapitalista társadalomban a kizsákmányolt proletariátus és a kizsákmányoló burzsoázia között zajlik. De elmúltak már azok az idők, amikor a társadalmi osztálykülönbségeket viszonylag világosan ki lehetett venni az egyes politikai pártok tömegbázisában ("munkáspártok" és "polgári pártok").
Amerikában (ahol komoly tömegtámogatású munkáspárt soha nem tudott kialakulni) például korábban a kékgallérosok, a kisebbségek és a kevésbé tehetősek tömegei inkább a Demokratákra szavaztak, míg a fehér középosztály és elit inkább a Republikánusokra. De ez a képlet felborulni látszik. A legutóbbi elnökválasztáson a tehetősebb és iskolázottabb szavazók inkább szavaztak a Demokratákra, míg a kevésbé iskolázott "kékgallérosok" nagyobb arányban szavaztak Trumpra. Ráadásul már a kisebbségek Demokrata-pártisága sem olyan egyértelmű, mint korábban. Kezd kialakulni egy afro-amerikai és latino republikánus szavazóbázis is.
A liberális/baloldali elemzők csak kapkodják a fejüket: hogy lehet, hogy tömegek mozdulnak meg egy olyan elnökjelölt mellett, aki nem csak az elit tagja, de kimondottan extravagáns, a luxusával hencegő tagja? Akinek a politikája pont arra irányul, hogy a gazdag cégek még gazdagabbak, a bérből-fizetésből élők még szegényebbek legyenek? Hogyan képesek afro-amerikaiak, latinok tömegben szavazni egy olyan jelöltre, aki nyíltan gyűlölködik a kisebbségekkel szemben? Vajon hogyan képesek az emberek ennyire benézni a saját érdekeiket?
Nos, Tooze szerint a magyarázat abban rejlik, hogy Trump és a hozzá hasonló milliárdos népámítók a hagyományos kétosztályos felosztás - melósok és elit - helyett ma már sokkal inkább egy háromosztályú felosztásban gondolkodnak.
A harmadik osztály: a professzionális-menedzser osztály (PMC), azokból áll, akik a későkapitalista társadalom bonyolult rendszerét működtetik.
Ők azok, akikkel a melósok találkoznak, mint a hatalom és a tekintély képviselőivel, már gyermekkoruk óta. A tanult szemüveges szakemberek: tanárok, menedzserek, orvosok, hivatalnokok. A munkásosztály rajtuk, az ő közvetítésükön keresztül szembesül a rendszer igazságtalanságaival. Az igazi elittel legfeljebb bulvárlapok címlapjain keresztül találkozik, és nem is képes összekötni saját életének nyomorúságait ezekkel a elíziumi mezőkön lakozó titokzatos istenségekkel.
Tooze szerint ebben a hármas struktúrában lehet igazán megérteni Trump sikerét. A kevésbé iskolázott melós számára pont az imponáló, ami a PMC tagjai számára visszataszító. Hogy Trump semmibe veszi az írott és íratlan szabályokat, amelyek bonyolult hálózatát sem megérteni, sem elfogadni nem tudják. Hetykén elutasítja a felfoghatatlanul komplex, tudományos bizonyítékokon alapuló, a körültekintő, kisebbségek iránt érzékeny magyarázatokat a valóság jelenségeire. Ehelyett pofonegyszerű megoldásokat kíván komplex problémákra, a gordiuszi csomó átvágásával.
Trumpot nem szupergazdag elitistának látják, ami - hanem népi hősnek, aki ugyanúgy mekis burit eszik és kólát iszik, mint ők, és ugyanolyan keresetlenül elküldi a francba a szemüveges értelmiségit, aki mindig unalmasan megmagyarázza, hogy mit miért nem lehet - és akivel szemben frusztrált utálatot éreznek.
Ami a liberális elemzőknek leginkább hihetetlen, hogy gyakran pontosan azok az emberek tapsolnak a leginkább Trump intézkedéseinek, akiknek a húsbavágó érdekeivel szembe mennek ezek az intézkedések.
Például amikor Trump kurtítja a hozzáférésüket az egészségügyi ellátáshoz. Tooze szerint az ő mindset-jükben a jóléti állam a gyengék és lusták támogatása, ők ezzel szemben ki akarnak emelkedni a tömegből - olyan fizetést szeretnének, ami a jóléti támogatásokat szükségtelenné teszi. Ez persze tévhit: többször bebizonyosodott a történelem során, hogy az ún. trickle-down economics (miszerint a tőke szabadjára engedése és a gondoskodó állam leépítése olyan gazdagságot teremt, ami előbb-utóbb jólétet teremt a széles tömegeknek is) valójában nem létezik. A Trump által is képviselt neoliberális politika, társadalmi újraelosztás nélkül, valójában csak a nagyvállalati elitek további gazdagodását hozza el, míg Trump szavazóbázisának nagy része még szegényebb és kiszolgáltatottabb lesz. Trump mindenesetre rájátszik erre a tévhitre.
Bár Tooze cikke Amerikáról szól, de számos megállapításában a magyar olvasó ráismerhet a magyar politikai valóságra is.
Orbán Viktor politikai pálfordulása többek között azon a felismerésen alapult, hogy polgári párt és polgári társadalom építése helyett az általa korábban “panelprolinak” tartott iskolázatlan tömegekre támaszkodva egy stabil tekintélyelvű rendszert építhet ki Magyarországon. A Fidesz jelenlegi tömegbázisa és az ellenzéki szavazóbázis közötti fő demográfiai különbség egyre inkább az urbanizációban és iskolázottságban húzható meg.
Ahhoz, hogy megértsük Trump, Orbán és a hasonló demagógok sikerét, meg kell értenünk azt, hogyan építik fel a saját társadalmi bázisukat arra a gyanakvásra és utálatra, amit tömegek éreznek a PMC tagjaival szemben. Hogy miként ünnepelhetnek népi hősként olyan politikusokat, akik hihetetlen gazdagságra tesznek szert etikátlan módon.
Fotó: Facebook / Orbán Viktor